Négy év elteltével a múlt hét végén a iMol-részvény árfolyama ismét elérte a 6 ezer forintos szintet. Az elmúlt egy hónap ralijában leghátul kullogó blue chipet is elkezdték tehát vásárolni az intézményi befektetők. 
A háttérben ugyanazok az okok állnak, mint a többi húzópapírnál. Az elmúlt hetekben Magyarországra is begyűrűzött a regionális boom. Az intézményi befektetők felvásárlási hulláma – amely a többlet likviditásból táplálkozik – az orosz és a lengyel piac után némi késéssel érte el a honi piacot. Vélhetően a külföldi befektetőknek szükségük volt egy kevés időre ahhoz, hogy félretegyék a magyar makrogazdasági helyzettel kapcsolatos aggodalmaikat.
De mi magyarázza, hogy az itthoni húzópapírok közül a Molra csak némi késéssel haraptak rá a befektetők? A likviditás vezérelte rali természetrajzából adódik, hogy a vezető részvényeket egy idő után a lemaradó papírok is követni kezdik. A magyar piacon ez talán még fokozottabban érvényesül, hiszen csak néhány olyan könnyen adható-vehető papír van, amelyik a külföldiek számára is érdekes lehet. Így most a Richter és az OTP 20 százalékot meghaladó emelkedésére és a Matáv közel 10 százalékos szárnyalására volt szükség ahhoz, hogy a Mol-részvények is lendületet kapjanak. Az olajipari társaságot illetően ugyanis számos fenntartása van a befektetőknek, s e bizalmatlanság az időbeli lemaradás mellett most abban is jelentkezik, hogy a többi húzópapírhoz képest kisebb a kurzusemelkedés.
A Mol-részvény kockázati tényezői közül a gázár-szabályozás piaci alapra történő helyezését emelhetjük ki első helyen. A folyamat 1998-ban ugyan elindult, ám a lezárásra több mint 5 évig hiába vártak a befektetők, ugyanakkor most, az EU-csatlakozás küszöbén, az új gáztörvény elfogadását követően már biztosra vehető a piackonform szabályozás kialakítása. A szeptemberben megszülető jogszabály azonban még tartogathat meglepetéseket, a piaci szereplők tehát óvatosak. Következő kockázati tényezőként a társaságban lévő állami pakett eladási tervét említhetjük, ami a kínálati oldalt fogja erősíteni.
A fenti kedvezőtlen tényezők mellett azonban szükséges kiemelni, hogy Közép-Európa legjobb olajcégéről beszélünk. Ennek szól, hogy a többéves sérelmeken és frusztrációkon most átlépnek (még ha nagyon óvatosan is) a befektetők, akik vélhetően úgy látják, “valamit venni kell, hogy ne maradjak ki az emelkedésből”. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy amennyiben a kedvező piaci körülmények fennmaradnak, akkor nem emelkedhet tovább a Mol. Az igazi felfutásra azonban a gázüzletággal kapcsolatos ügyek tisztázása, az államon múló kérdések teljes megismerése után lehet számítani, addig vélhetően marad a piackövető árfolyammozgás.
