Most újra bekapcsolták a nemzet-gazdaság vérkeringésébe, melyhez szervizutak helyett kerékpárutakat létesítettek, és a munkaversenyt Tour de France-nak keresztelték el.
A Kraftwerk 1986 óta fölhagyott a zenei tervezéssel, egy mixlemezen kívül nem jelentkeztek érdemi produkcióval. A harminc évvel ezelőtt “átadott” Autobahn óta ez az első komolynak nevezhető koncept-albumuk. Na jó, mindegyik Kraftwerk-lemez tematikus és koherens volt, de míg a korábbi munkálkodásokból kiemelhető és önállóan is értelmezhető volt egy-egy kompozíció, addig a Tour de France szekvenciái, összetartó hangáradatai egymást erősítik, értelmezik, és csak együtt jelenítik meg a zenekar briliáns módon kiépített koncepcióját.
Az autópályák himnikus dicsérete után tehát a Ralf Hüttler és Florian Schneider vezette kollektíva letért egy kerékpárútra, és ezen a sokkal szűkebb útvonalon próbálják leelőzni saját magukat.
| Paraméterek |
Kraftwerk: Tour De France
EMI, 12 szám, 56 perc
Poptőzsdei árfolyam: **** |
|
Valljuk be, a zenekar eszközkész-lete nem sokat változott az elmúlt évtizedekben, az alkalma-zásba vett hangszínek, a jelleg-zetes háttérfestészet, dalépítke-zéseik állandósága szokatlanul hat egy olyan gyorsan fejlődő műfajban, mint amilyen az elektronikus zene. A Soundtrack alcímmel ellátott lemez a Kraftwerk önmagát célba vevő stílusimitációja, melynek nem kisebb a tétje, mint az, hogy az alkotók megnyerjék az aerodinamika és a kreativitás versenyét. A komoly ambíciókkal teli Tour de France minden kétséget kizáróan tartalmas lemez, a laboratóriumi kísérletezés győzelemre segítette a Stockhausenen és a Tangerine Dreamen szocializálódott mérnöki gárdát. Viszont sajnálattal jelentjük be, hogy hiába a hangok közül előkúszó többlet, hiába a körről körre egyre inkább kiteljesedő mű nagy szabása, elmaradnak az olyan kislemezre másolható “slágergyanús” dalok, mint amilyenek a The Model, a Radioactivity, a Showroom Dummies, a The Robots, vagy akár a Music Non Stop voltak egykoron.
