Míg a helyi általános iskolába járt, a középső fiam legjobb barátai mind roma származásúak voltak: velük kirándult a határban, fogott rákot a patakban, focizott a réten. Ma már gimnazista Pécsett, de a mai napig tartja velük a kapcsolatot – meséli a Baranya megyei Hetvehelyen élő tanárnő. Testvérei számára is ez a természetes, mint ahogy a többi magyar és német gyerek számára is. A 600 fős település iskolájában nincs megkülönböztetés, a szükséghez mérten kap odafigyelést, törődést minden diák. A tanárnő büszkén meséli, két volt cigány tanítványa már főiskolára jár, ami valóban nagy szó, mert országos átlagban e kisebbség tagjainak mindössze 0,2 százaléka jut be felsőoktatási intézménybe. 
Évnyitó Jászladányban zárt ajtók mögött. Meddig működhet?
MATEMATIKA. “Nem mindenütt ilyen idilli a helyzet, ám Jászladányt leszámítva eddig azért nem tört ki országszerte botrány, mert az országos és helyi cigány önkormány-zatokban többnyire olyan emberek ülnek, akik asszisztálnak, s partnerek saját népcsoportjuk kirekesztésében” – nyilatkozta a Figyelőnek Ladányi János szociológus, egyetemi tanár (véleményét lásd külön). Talán részben éppen azért, hogy ezekkel a vádakkal ne illethessék őket, a Jászságban komolyan a sarkukra álltak a helyi kisebbségi szervek. Jászladányban három éve nem tudnak pontot tenni az “iskolaügy” végére, amelyet a helyi alapítványi oktatási intézmény létrehozása váltott ki.
Egy kis matematika megvilágítja a helyzetet: a település 720 tankötelezettje közül 430 roma származású. A magániskola 250 férőhelyet hirdetett meg; végül 207 tanulót vettek fel, egyes hírek szerint közülük 44-en roma származásúnak vallják magukat, míg más forrásból úgy értesültünk, kizárólag magyar diákokat vettek fel. Az évnyitót zárt ajtók mögött tartották, s az alapítványi intézmény igazgatója elérhetetlennek bizonyult a Figyelő számára.
Egy évvel ezelőtt, szeptemberben egyszer már lezajlott egy felvételi eljárás: néhány kivételtől eltekintve akkor is magyar diákok kerültek be. Ám végül az iskola formai okok miatt nem kapott működési engedélyt, s a gyerekeket visszaköltöztették az önkormányzati oktatási intézménybe, ahol gyakorlatilag ugyanolyan csoportbontásban, és elkülönítetten tanultak, mint ha a magániskolába jártak volna. Az alapítvány azóta rendbe tette az iratait, s az oktatási tárcától megkapta a működésre jogosító azonosítót. A történetet kevéssé ismerőkben felmerülhet a kérdés, hogy jogállamban miért is kellene egy, a “törvények betűit hűen betartó, a gyerekek fejlődését szolgáló” intézményt bezáratni.
A választ kicsit távolabbról kell kezdeni. Onnan, hogy a roma gyerekek másként szocializált családi környezetből érkeznek. E kisebbség évszázadok óta a társadalom perifériájára szorulva él. Kutatások szerint mindössze 25 százalékuk tud legálisan elhelyezkedni, további 20 százalékuk feketén dolgozik, 55 százalékuk pedig tartósan munkanélküli. Mára olyannyira feladták a küzdelmet, hogy 78 százalékuk vallja, ők már azzal is elégedettek, ha dolgozhatnak és éhség nélkül élhetnek. Ha az elkülönülésre irányuló folyamat politikai és törvényi megerősítést kap, kezelhetetlen mértékűre nő a roma kisebbség leszakadása. Már innen is nehéz a visszaút – figyelmeztetnek a kutatók.
Józan alternatíva
“Mindaz, ami Jászladányban történik, szociális, oktatási, emberi jogi probléma és nem etnikai. Nem cigányok és nem-cigányok állnak egymással szemben, hanem egy szélsősé-ges, kirekesztő helyi politika a demokratikus jogállammal szemben” – fejtegette a Figyelő-nek Ladányi János szociológus, egyetemi tanár. Meglátása szerint egy egész falu nem lehet rasszista, rasszista helyi politi-kusok viszont vannak. Ő is úgy látja, a magyar lakosság egy részében meglehetősen sok az előítélet, ezek azonban ritkán és kismértékben vezetnek előítéle-tes cselekedetekig. Jászladány-ban is jogosan gondolkodnak úgy a szülők, hogy a család egyetlen lehetősége a kitörésre, ha jó iskolába járatják a gyereket. Ha nincs olyan jó iskola, ahol közösen oktatják a roma és nem-roma gyerekeket, akkor oda viszik őket, ahol szegregál-tan tanítanak. Ladányi szerint Lévai Katalin nyilatkozata tulajdonképpen csak a kormány elbizonytalanodását tükrözi. A mindenkori politikai vezetés – szerinte igen helytelenül – ugyanis azt gondolja, hogy ha következetesen lép föl az effajta jelenségekkel szemben, akkor szavazatokat veszíthet. Pedig a magyarországi polgárjogi mozgalmak tapasztalatai azt mutatják, hogy ha sikerül józan, nem kirekesztő alternatívát felmutatni, akkor az emberek elfordulnak a diszkriminációra hajlamos vezetőktől.
A Figyelő az oktatási tárcától úgy értesült, hogy a kis falvakban nem jellemző alapítványi oktatási intézmény létrehozása, nem is léteznek ilyenek, Jászladány e tekintetben tehát egyedülálló. Van olyan szakértő, aki úgy véli, hogy az elkülönülési folyamatot itt “legalább nem látensen művelték, hanem megpróbálták törvényi keretek közé vinni”. Ez a vélemény arra az abszurditásra hívja fel a figyelmet, hogy a nemzetközi és uniós alkotmányos jogelvekkel ellentétes gyakorlatot maga a jogszabály teszi lehetővé. “A roma tanulók szegregációja ugyanis gyakran igen körmönfont, álságos módszerekkel történik” – mondta a Figyelőnek Mohácsi Viktória, az oktatási tárca roma kisebbségi miniszteri biztosa. Sok helyütt például tiszta roma osztályokat hoztak létre azért, hogy külön tantervvel, speciális oktatással zárkóztassák fel a hátrányos helyzetű gyerekeket, valójában azonban ezekben csökkentett, elszegényített tananyagot tanítottak, és a gyerekeket végleg megfosztották a felzárkózás lehetőségétől. Visszafelé sült el tehát az ezt lehetővé tévő központi kezdeményezés, s éppen emiatt szeptember elsejétől megszűnt a leszakadást legalizáló, 17 ezer forintos felzárkóztató normatíva. Helyébe az integrációt, azaz a roma és nem roma gyerekek együttoktatását segítő, évi fejenkénti plusz 51 ezer forintos integrációs normatíva lépett.
KINEK AZ ESÉLYE? Ilyen előzmények után meglepődött Kállai László, a Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet vezetője, hogy Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszter miért nyilatkozott a következőképpen: az alapítványi iskola kezdje csak meg a működését, s bizonyítsa, sem programjában, sem a mindennapokban nem kirekesztő. “Ezzel a kirekesztőknek adott esélyt” – véli Kállai, s így látják az Országos Cigány Önkormányzat vezetői is. A hátrányos helyzetűek érdekeiért hosszú évek óta kiálló minisztert a Figyelő nem tudta elérni – szabadságát tölti -, azt azonban megtudtuk, hogy “magyaráznia kellett bizonyítványát”, merthogy az elmúlt héten többször is telefonon keresték ez ügyben a különböző roma kisebbségi érdekvédelmi szervezetek vezetői. Mohácsi Viktória abban bízik, hogy az oktatási törvény szeptember elsején életbe lépett új diszkrimináció-ellenes passzusa alapján fel lehet majd lépni a szegregáció, a megkülönböztetés ellen. Az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsga Központ ugyanis szigorúan vizsgálja, hogy a roma gyerekek mindenütt ugyanolyan minőségű oktatásban részesülnek-e.
