Eddig a kis- és középvállalatok kiszolgálása állt a bank működése középpontjában. Az elmúlt hónapban átvett két BNP Paribas bankfiók egy új stratégia része, vagy az eddigi kiterjesztése? 
– Hazai sajátosságként az ilyen típusú vállalkozásokat nem lehet elválasztani a magánszemélyek kiszolgálásától. Gyakorlatilag a vállalkozó és a családi háztartás nem különül el élesen egymástól. Így lényegében a vállalkozások magukkal hozzák a magánügyfeleket is, akár mint tulajdonosokat, akár mint alkalmazottait az adott cégnek. Éppen ezért teljes körű kiszolgálást várnak el mint magánügyfelek. Ha egy pénzintézet a miénkhez hasonló stratégiát választ, akkor automatikusan eljut egy olyan irányba, amely megköveteli, hogy univerzális bankká váljon.
– A kiszolgálás mindig is bizalmi kapcsolat volt bank és ügyfele között. A lassan hónapok óta gyűrűző K&H-botrány mennyire ronthatja le a szektor eddigi megítélését?
– Én úgy látom, hogy ez egy bűnügyi eset, amiből nem lehet levonni a teljes szektorra szóló következtetéseket, mivel hasonló bűncselekmény a világban bárhol előfordulhat. Ha egy banknak a belső ellenőrzési rendszere amúgy jól működik, akkor ilyen nem történhet meg. Azt hiszem, a mostani ügy az emberek fejében nem úgy csapódott le, hogy a bankszektor általános problémájával állunk szemben.
– Az Ön által vezetett bankot is hírbe hozták a Kulcsár-ügy kapcsán. Mennyire viselheti meg egy alaptalan vád, vagy pletyka a pénzintézetet?
Paraméterek
37 éves, nős, két gyermek apja
Végzettsége: Szegedi József Attila Tudományi Egyetem, jogász diploma; Pénzügyi és Számviteli Főiskola, közgazdász
Kedvencek
Legutóbbi filmélmény: Pedro Almodóvar: Beszélj hozzá!
Könyv: Szerb Antal: Utas és holdvilág; Márai Sándor:
A gyertyák csonkig égnek
Hobbi: tenisz, úszás, Balaton
– Azért, hogy a visszaélések ilyen sokáig nem derültek ki a K&H esetében, mennyire tehető felelőssé a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete?
– Úgy gondolom, a felügyelet nem nyomozóhatóság. A munkája alapján ez idáig egy prudensen és szigorúan működő hatóságot ismertem meg. Szerintem az ottaniak szakmailag értik a dolgukat és jogkövetően működnek. Nyilván nincsenek is meg azok az eszközeik, hogy mindent fel tudjanak tárni, az majd a nyomozóhatóság feladata lesz. Ráadásul ez még egy lezáratlan ügy, így én magam sem ismerhetem az összefüggéseket.
– A kormány tervei szerint számos adónem mértéke változni fog. Hogyan látja most Ön ezeknek az eredőjét, és mennyiben növekedhetnek a lakosság, illetve a vállalkozások terhei?
– A társasági nyereségadó a maga 18 százalékával kedvezőnek mondható az uniós tagországokéval összehasonlítva. Mivel azonban a tőke mindig a legkedvezőbb lehetőséget keresi magának, azt kell mondjam: ha azt nézzük, hogy számos szomszédos országban csökkentési törekvések vannak, akkor célravezető volna nálunk is lépést tartani a mérsékléssel. Különben a jelenlegi versenyelőnyünk könynyen hátrányba fordulhat át. Az adónemek csökkentése a költségvetésnek persze bevételkiesést okoz, ami a kiadási oldalon rögtön végiggyűrűzik, így mérlegelni kell, hogy mi élvezzen prioritást.
– A GKI előrejelzése szerint az év végéig kamatcsökkentések várhatók. Ön szerint mennyire fontos ez a gazdaság számára a jelenlegi helyzetben?
– A kamatvágásnak nyilvánvaló beruházásösztönző hatása volna, de ha megnézzük a hasonló helyzetű országokat az EU-csatlakozásuk előtt, akkor felvetődik a konvergencia kérdése. Ezen országok példái azt mutatják, hogy – hozzánk hasonlóan – a csatlakozásig lényegesen magasabb kamatlábakat alkalmaztak. Ami az ország gazdasági állapotát illeti, nyilván az alacsonyabb kamatok mellett valósulnának meg nagyobb volumenben a beruházások, az uniós belépés után tehát a kamatleszállítás szükségszerű lesz a versenyképesség megőrzése érdekében. Ez elsősorban a kis- és középvállalkozások esetében lehet fontos.
