A cenzúra világa

Kreatúraként a profán emberiség, a valamely csoport uralmának alávetett társadalom s a civilizációs szűrőnek kitett tudattalan – mindmegannyi színterei a cenzúrának.

A cenzúrának ezt az összetett világát vizsgálja a kolozsvári Echinox Füzetek legutóbbi, sorrendben negyedik kötete, amelynek szerkesztői – Corin Braga és S¸tefan Borbély – a Babes¸-Bolyai Tudományegyetem docensei. Braga az összehasonlító irodalmi tanszéknek és egy kutatócsoportnak is vezetője.

A három évtizedes múltra visszatekintő Echinox a romániai szellemi életben olyasféle szerepet töltött be, mint Magyarországon a Mozgó Világ. Egyik alapítója, Ion Pop ma a kolozsvári egyetem professzora, s a szintén az Echinox nevet viselő kulturális alapítvány elnöke. A kilencvenes évek elején a párizsi román kulturális intézet igazgatója volt. A további alapítók és a korai munkatársak között a román, magyar és német szellemi élet több neves képviselője szerepel: a prózaíró Dinu Fla˘mîndtól Marian Papahagiig, a korán elhunyt irodalomtörténészig, az olasz s portugál irodalomtörténet művelőjéig; Bernd Kolftól Werner Söllnerig; Bréda Ferenctől Bretter Zoltánon és Egyed Péteren át Németi Rudolfig, Szőcs Gézáig.

A cenzúrának a hetvenes-nyolcvanas években barbár módon alávetett romániai sajtó történetének egyik paradoxona, hogy az akkoriban hivatalos részről sokat támadott Echinox útja kevésbé szaggatott, mint a párhuzamként említett Mozgó Világé. Magyarországon akkor hivatalosan nem volt cenzor és cenzúra. Mivel nem hivatalosan és valóságosan mégis volt, Eörsi, Petri és mások kérték, jobb volna véget vetni a képmutatásnak, s kinevezni és megnevezni a cenzorokat, hogy világosan és nyilvánosan gyakorolhassák mesterségüket. Magyarországon ez nem történt meg. A balkáni képmutatás honában viszont a képmutatás brutális hiánya volt a gyakorlat. A szerkesztők munkaidejük egy részét a lapjukhoz rendelt cenzorral vitázva töltötték.

A cenzúrát és a cenzori vitákat az Echinox épen túlélte. Így most – a folyóirattal párhuzamosan megjelenő füzetsorozatában, vagyis tematikus tanulmányköteteiben – külön kötetben vizsgálhatja, mi a cenzúra. A könyv, az Echinox hagyományainak is megfelelően, többnyelvű. Román, német, francia és angol nyelvű tanulmányok elemzik történelmi szempontból is a cenzúrát mint politikai, társadalmi, lélektani, vallási és kulturális antropológiai jelenséget.

Közülük kettőt emelnék ki. Az egyik a társ-főszerkesztő Corin Bragáé, amely (franciául) az utópia és ellen-utópia XVII-XVIII. századi történetét vizsgálja. A másik Lucia Dragomir szintén francia nyelvű dolgozata a romániai terror hetvenes-nyolcvanas évekbeli szakaszáról, s az időszak naplóiról, a vonatkozó visszaemlékezésekről, ezzel a címmel: Beszélhetünk-e öncenzúra nélkül a cenzúráról? A további írások sorában megtalálható Adrian Marinóé, mely voltaképp a szabadság román képzetrendszerének krónikája; Tibori Szabó Zoltáné, mely – angolul – azt elemzi, hogy milyen hatással van a kisebbségi lét az öncenzúrára (tőle erről: A kisebbségi jogok és a nyilvánosság. In: A nyilvánosság rendszerváltása. Új Mandátum, 1998.), valamint a moldáviai Alexandru Vakulovkskié, aki – románul – azt elemzi, hogy milyen tilalmaknak vetették alá az afganisztáni háború szovjet katonáit.

Braga a Kolozsváron francia mintára létrejött Centre de Recherches sur l’Imaginaire – Center for Imagination Studies vezetője. (Ez a kutatóközpont az Echinox-füzetek társkiadója.) Braga a Szöultól Lisszabonig terjedő kutatóközpont-hálózat kezdeményezőjének, Gilbert Durand grenoble-i emeritus professzornak a szellemében vizsgálja azt, hogy az ész mindannyiunknak oly kedves és minden cenzúrát elutasító százada miként cenzúrázta a mágikus, ezoterikus képzeteket.

Lucia Dragomir dolgozata ennél közvetlenebbül vág elevenbe. Majd’ másfél tucatnyi naplót és visszaemlékezést elemez. Egy kivétellel mind a ’89-es korforduló után jelent meg, viszont több azt megelőzően született, így a Romániában rekedtek s az emigrációba kényszerültek (például Negoit¸escu és Nemoianu) naplószerű levélváltása. Tükrei ezek, mondja a tanulmányíró, a cenzúrával tükörtelenné tett társadalomnak.