Optimális időben a lehető legjobb áron eladni a Postabankot – egy évvel ezelőtt ezzel bízta meg a főtulajdonos magyar állam a pénzintézet élére akkor frissen kinevezett Király Júlia elnököt és Singlovics Béla vezérigazgatót. Most minden jel arra mutat, hogy e feladattal sikerül megbirkózniuk a vezetőknek.
Bankbejárat. Jöhet az új tulajdonos.
Ugyanezzel a szándékkal vette át az irányítást 1998-ban – Princz Gábor menesztését követően – Auth Henrik és Urbán László is, ám az Orbán-kormánynál nem volt meg a kellő elszántság a magánosítás véghezviteléhez, sőt a bank végül egy állami pénzügyi központ kialakításának kezdeményében kapott szerepet. A Medgyessy-kormány idején született eladási tervektől viszont már gyakorlatilag lehetetlen visszafordulni: a Postabank értékesítésére májusban kiírt pályázatra a múlt héten öt értékelhető ajánlat is érkezett az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-hez, s az azokban megjelölt vételár minden esetben meghaladta nem csupán az Orbán-érában született OTP-ajánlatot, de a mostani várakozásokat is. Az OTP Bank, a HVB, az Erste Bank, a Budapest Bank és a Citibank 45 és 67 milliárd forint közötti összeget kínált a Postabank-részvényekért. (A hatodik induló, a Bartha-Advent-Warbug Pincus konzorcium jelentkezését formai okokból visszautasították.)
Növekvő csáberő
Igazi mézesmadzag lehet, hogy a Postabank az első félévben 10 évre szóló stratégiai együttmű-ködési megállapodást kötött a Magyar Postával. S még inkább megnyomhatják a bankárok ceruzájukat, ha belenéznek a bank első félévi mérlegébe, hiszen az eddigi ajánlatok a 2002-es eredmények alapján készültek. A friss számok – talán nem véletlenül – a legjobb pillanatban kerültek nyilvános-ságra. A közvetlenül a pályázat első fordulóját követően publikált eredmények ugyanis már egy egészen más perspektívát rajzolnak a bank fejlődőképes-ségét illetően, mint az előző négy esztendő. A tavaly év végi 1,776 milliárdos veszteséget júniusig a tizedére – mínusz 176 millió forintra – sikerült leszorítani, holott a tervekben 700 milliós negatívum szerepelt. „Az eredmény meglepetést okozott nekünk is, hiszen ezek a biztató tendenciák még nem látszottak a negyedéves záráskor” – értékel Singlovics Béla vezérigazgató. Ezt egyfelől a költségek 10 százalékos leszorítása alapozta meg (a létszámot 2020 főről 1650-re apasztották), valamint a beszállítói szerződések újratár-gyalása. Most abban bíznak a vezetők, hogy az évek óta stagnáló bankot sikerült újra növekedési pályára állítani. A bankszektort általában jellemző visszaeséssel szemben itt közel 10 százalékkal nőtt a betétállomány az elmúlt félév alatt, a lakossági hitelek 50 százalékkal, a vállalati hitelek 21 százalékkal bővültek, és nőtt a piaci részesedés is, igaz, csekély mértékben, csupán 0,3 százalék-kal. „Ez csak a kezdet” – bizako-dik Singlovics Béla, hozzátéve, hogy a befektető 2004 elején egy a tavalyinál lényegesen jövedel-mezőbb bankot vehet át. Megál-lapítását a vevőjelöltek áreme-lésre ösztönző üzenetként is felfoghatják, ami persze nem-csak az államkasszának jöhet jól, de némi munícióul szolgálhat majd a mostani postabankos dolgozóknak, amikor a vételi jogot elnyerő bank számára be kell bizonyítaniuk: munkájuk a fuzionált szervezetnek is javára válhat.
Az árképlet persze így sem olyan egyszerű, ahogyan azt első ránézésre gondolnánk. A 2002-es auditált mérleg szerinti 36,6 milliárd forintos saját tőke és a bank négy utolsó évének tükrében az ajánlatok meglehetősen bátornak tűnnek. A tolongás nem éppen egy jól muzsikáló bankért folyik, hanem egy jövőbeli lehetőségért. A pénzintézet, dacára a hatalmas összegre rúgó állami injekcióknak, az elmúlt két évben tetemes veszteséget könyvelt el. Noha a talpra állítást követő első esztendőt 197 millió forintos eredménnyel sikerült zárni, s az akkori menedzsment az eredmény további javulását vetítette előre, a privatizáció halogatása miatt késlekedő fejlesztések miatt a bank aktivitása oly mértékben lelassult, hogy ez 2001-ben 2,263 milliárdos, 2002-ben pedig 1,776 milliárdos mínuszt okozott. Singlovics Béla vezérigazgató sem rejtette véka alá, hogy a portéka nem tökéletes: „Értékét nem az eredményessége, hanem félmilliós ügyfélállománya határozza meg” – nyilatkozta korábban a vezető. Ezt az értéket amúgy sem a vezér, sem az elnök nem tartotta csekélynek, az elmúlt egy év során mindketten arról beszéltek, hogy a bank akár 50 milliárdot is megérhet.
SZEMPONTOK. Aki kicsit is ismeri a hazai bankok életét, tudhatja: várakozásaik aligha voltak túlzónak tekinthetők. Dacára annak, hogy a magyar lakosság legalább egyharmadának semmiféle banki kapcsolata nincs, s az ő „befogásuk” megfelelő terepet biztosítana a pénzintézetek növekedéséhez, a bankvezetők mégsem szívesen járják ezt az utat. Az utóbbi 3-4 év tapasztalatai szerint nagyon költséges és igen lassú megoldás az organikus fejlődés, a reklámokkal, akciókkal való ügyfélszerzés. A szakemberek prognózisa szerint pár éven belül 5-7 meghatározó univerzális bank uralja majd a szektort, s úgy tűnik, most a legambiciózusabbak a Postabank megvásárlásában remek lehetőséget látnak a látványos előrelépésre. Noha e cél érdekében nem a Budapest Bank mutatkozott a leginkább áldozatkésznek (sajtóértesülések szerinti 50 milliárd forintos ajánlatával az első forduló árversenyében csak a 3. helyet szerezte meg), a Postabank megvásárlása e pénzintézetnél eredményezné a legnagyobb ugrást. Ügyfélállománya 800 ezerre nőne, az így feldúsuló hitel- és betétállományával a 2. számú lakossági bankká léphetne elő, s a kis- és középvállalkozási szektorban is látványosan, 10-ről 16 százalékra növelné részesedését.
A Közép- és Kelet-Európában meglehetős lendülettel nyomuló osztrák hátterű pénzintézetek, az Erste és a HVB anyabankjai azonban biztosra akartak menni: 65, illetve 67 milliárdos ajánlatukkal kívánták nyomatékosítani szándékukat. Az Erste, amely Csehországban mintegy 35, Szlovákiában 40 százalékot szerzett meg a lakossági tortából, nálunk 25 százalékra pályázik. Ebből eddig 4-et szerzett meg, és egy sikeres postabanki akvizícióval 12 százalékig jutnának el. Érthető a HVB bőkezűsége is, hiszen relatíve nála okozná a legnagyobb lakossági piacnövekedést a bevásárlás: jelenlegi 64 ezer ügyfele mellé rögtön 480 ezret kapna, de a kis- és középvállalati ügyfelek 10 ezres csoportja is látványosan növekedne, ha kibővülhetne a Postabank által finanszírozott 6600 vállalkozással.
A Citibanknál nem pusztán a piaci részesedés tekintélyes növekedését eredményezné a sikeres pályázat, de ennél a banknál hasznosulhatna leginkább a Postabank 68 fiókot számláló hálózata, lévén a pénzintézetnek jelenleg csupán 17 fiókja van. A legszerényebbnek bizonyuló, 45 milliárd forintos OTP-ajánlat nem szorul különösebb magyarázatra, hiszen köztudomású, hogy a legnagyobb hazai lakossági banknak nem annyira új piacra van szüksége, sokkal inkább a konkurencia erősödésének megakadályozására törekszik. Mindazonáltal az első körben megjelölt ár így is jócskán felülmúlja a három évvel ezelőtti, versenytársak nélkül kikalkulált 25 milliárd forintot.
ŐSZI FORDULÓ. Ám ezzel a küzdelemnek koránt sincs vége, hiszen az ÁPV Rt. az első körben csupán 40 százalékos súllyal vette figyelembe a megajánlott árat, azon felül mérlegelte a garanciavállalást és a fuzionáló bankok stratégiájáról benyújtott elképzeléseket is. Ősszel viszont már valóban a pénzintézetért felkínált összeg lesz a meghatározó a vevő kiválasztásánál. Az igazi árverseny tehát még csak ezután következik; egyesek azt sem tartják kizártnak, hogy a kétlépcsősre tervezett értékesítés végkimenetele végül egy háromfordulós tendereztetés keretében dől majd el. A bank átvilágítására jogot nyert öt pénzintézet várhatóan szeptember elején készül el újabb ajánlatával. Az újabb licitek kialakításában fontos szerepet játszik majd az államnak a garanciafizetésről hozott múlt heti döntése. Ennek értelmében az eddigi peres ügyekből és garanciális kötelezettségekből mintegy 4 milliárd forintos számlára kell számítania a banknak; 4 milliárd forintig 50 százalékban az állam áll helyt, azon felül pedig 100 százalékban. A korábbi szerződésekből fakadó további kifizetéseken 10:90 százalékos arányban osztozik a bank és az állam.
