Hónig Péter. A feldolgozottabb termékek felé kell elmozdulni.
Tehetséges menedzser Hónig Péter, de ezúttal inkább hatalmas szerencséjének köszönheti sikereit: amennyiben nem a mostanság gyorsan javuló piaci helyzetben, hanem a múlt év első felében jellemző, nyomott acélárak mellett vette volna át a Dunaferr Dunai Vasmű irányítását, akkor nem számolhatna be ilyen jó eredményekről – mondják a dunaújvárosi helyzetet ismerők. Bár a 152 milliárd forintos tavalyi árbevétel után erre az évre 170 milliárd szerepel a tervben, teljesítéséhez elegendő lehet a 2002-es árumennyiségnél jóval kevesebbet is értékesíteni, hiszen a Dunaújvárosban gyártott többféle acéltermék világpiaci ára összességében átlagosan 30-40 százalékkal nőtt az utóbbi 12 hónapban. Mivel kevesebb alapanyag, energia és munkaerő szükséges a termeléshez, így csupán ennek következtében is látványosan javulhatnak a vasmű eredményei.
Ki lehet a befutó?
A magánosítás lezárását december közepére ígéri az Állami Privatizációs és Vagyon-kezelő (ÁPV) Rt. és a Dunaferr menedzsmentje, ám a pályázat résztvevőinek névsora legko-rábban ősszel kristályosodhat ki. A remek piaci hangulat miatt van esély a sikerre, ám a számos lehetséges vevőjelöltről egyelőre csak találgatások, utalások kerültek nyilvánosságra. Esélyes-nek számít a brit-indiai LNM Group, az amerikai US Steel, valamint az osztrák Voest Alpine, de nem kizárt az acélipar legnagyobb cégének, a luxem-burgi Arcelornak az érdeklődése sem. A három uniós acélóriás egyesüléséből létrejött Arcelort szorongató LNM igen aktív a régióban. Ezt jelzi, hogy a múlt héten szerzett kizárólagos tárgyalási jogot az ugyancsak több cégből egyesített, 5,8 millió tonnás termelésű lengyel Polski Huta Stali magánosítási pályáza-tán. A piaci szakértők szíveseb-ben látnának multinacionális befektetőt Dunaújvárosban, ám például Kapolyi László egykori ipari miniszter – ma szocialista képviselő, a parlament gazdasági bizottságának tagja – ukrán-orosz befektetői körök érdeklő-déséről tett említést. Az iparágat ismerők mindenesetre inkább nyugat-európai vagy tengerentúli befektetőket látnak esélyesnek, s erre enged következtetni a privatizációs tanácsadó, a Pricewater-houseCoopers kiválasztása is. Hónig Péter ezzel kapcsolatban hangsúlyozza: a privatizációs eljárás eddigi mene-te – az értékelési szempon-tok közzététele – azt mutatta, hogy egyedülállóan transzparens módon, szabályos eljárással kívánja értékesíteni az állami tulajdonos a Dunaferrt. A vevője-löltek közt azon az alapon választanak majd, hogy az asztalra letett tízéves fejlesztési tervváltozatok milyen referen-ciákkal, milyen szakmai tartalommal bírnak. Hónig szerint azonban a fő feltétel a foglalkoz-tatási kérdés konfliktusmentes kezelése lesz, illetve az, hogy az acélipar legalább a jelenlegi mértékben fennmaradjon Dunaújvárosban. Az ÁPV Rt. ugyanis deklarálta, hogy nem a magas privatizációs bevétel elérése az elsődleges célja.
VEVŐFÜGGŐ JÖVŐ. A világpiaci körülmények kedvező változása nagyon jól jön az eladásra váró Dunaferr számára. Alighanem leginkább a késztermékárak előnyös alakulása az oka annak, hogy legalább fél tucat vevőjelölt „ácsorog a küszöbön”. Köztük állítólag egy formálódó, de a nyilvánosság elől egyelőre rejtőzködő magyar befektetői csoport is érdeklődik.
Bár potenciális vevőjelöltként szóba kerülhetne a neve, Tolnay Lajos, a MAL Magyar Alumínium Rt. igazgatóságának elnöke határozottan leszögezi: semmilyen formában nem kíván a Dunaferr magánosítási versenyében indulni. Álláspontja szerint a Dunaferrnek egy tőkeerős multinacionális partnerre van szüksége, olyanra, amely képes a vasmű piaci lehetőségeit biztosítani, s a foglalkoztatást, illetve a finanszírozást is meg tudja oldani.
Ez a helyzet azért alakulhatott ki, mert a magyarországi privatizáció eddigi gyakorlata és a mai napig működő, a nagyberuházásokat preferáló pályázati támogatási rendszer nem segített a hazai vállalkozókon és nem biztosított részükre elegendő forrásgyűjtési lehetőséget – panaszolja Tolnay Lajos. „Mivel a Dunaferr problémáit belső forrásátcsoportosítással (workout tevékenységgel) nem lehet megoldani, így bár van fantázia a Dunaferrben, sem nekem, sem más hazai vállalkozónak nincsen lehetősége pályázni a cégre” – mondja Tolnay, aki egyébiránt a kilencvenes évek elején a Dunaferr Kereskedőházat vezette.
Szerinte csak a jelenlegi kapacitások – kokszoló, érctömörítő, kohó – alkalmassá tétele az uniós környezetvédelmi normákra 2007-ig mintegy 20-40 milliárd forint beruházást igényelne. Emellett a szükséges technológiaváltás további 60-110 milliárdosra taksált költségével is számolni kell. Az új fejlesztési irány kijelölése azonban az új tulajdonosra vár majd.
Átalakulóban
Az ÁPV Rt. által jóváhagyott üzleti terv és a tavaly szeptem-berben elfogadott stratégiai terv alapján megkezdődött a Dunaferr átalakítása, amelynek immár kézzelfogható eredményei is mutatkoznak:
• A hitelek átütemezéséről megállapodtak a bankokkal, ezt várhatóan augusztusban meghosszabbítják
• A hitelállomány 68 milliárd forintról 60,3 milliárd forintra csökkent; ebben szerepe volt annak is, hogy az ÁPV Rt. 6,5 milliárd forint értékben vásárolt ingatlanokat és más vagyonelemeket a cégtől
• A létszám az egy évvel ezelőtti 8122-ről 7711-re csökkent júniusig; ténylegesen 176 főt bocsátottak el, a többieket nyugdíjazták (sajtóhírek szerint Szabó Gyula személyügyi vezérigazgató-helyettesnek azért kellett „közös megegyezéssel” távoznia, mert pár hete egy fórumon azt mondta: 2005-ig akár 5-6 ezer főre is csökkenhet a Dunaferr létszáma)
• A kereskedelmi szervezet átalakult, átláthatóbb vevőkapcsolatok alakultak ki
• A közel 80(!) céget tartalmazó érdekeltségi körből mintegy 20 céget kiszerveztek, a tavaly veszteséges Acélművek Kft.-t pedig beolvasztották az anyacégbe
• A csoport 200 milliárd forintos nagyságrendű belső elszámolá-sának (az érdekeltségek egymás közti forgalmának) egyenlege több milliárd forinttal javult, így csökkent ennek finanszírozási költsége
• Takarékossági program keretében csökkentették a működési költségeket; olcsóbb gépjárműveket vásároltak, szigorúan ellenőrzik a telefon-használatot, jóval kevesebb külföldi utat finanszíroznak; a szállítókat megversenyeztették, szerződéseiket áttekintették, s előnyös energiavásárlási szerződést kötöttek
• Visszafogták a sportfinan-szírozást, a reklámköltségeket
• A felső vezetők létszáma 11 fővel csökkent, és mérséklődött a cégcsoport igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjainak száma is
Forrás: Dunaújvárosi Hírlap, Figyelő
A cég hosszabb távú jövőjéről azonban már a reménybeli befektető dönt, így arról is, hogy milyen terméket fog a Dunaferr gyártani. Szóba jöhetnek például autóipari karosszériaelemek, építőipari acéláru, esetleg az élelmiszeriparban használatos áruk, de más versenyképes cikkek, termékcsoportok is. Emiatt viszont nem lehet pontosan tudni, milyen lesz a fejlesztés finanszírozási igénye.
Tolnay Lajos szerint öt-tíz éves távlatban azonban – a mai szándékok ellenére – nem feltétlenül marad létjogosultsága a régióbeli acélalapanyag-gyártásnak. A Dunaferr inkább továbbfeldolgozó tevékenységre alkalmas, valamint kereskedelmi és logisztikai bázisként biztosíthat kitűnő lehetőségeket egy multinacionális cég számára. A meglévő acélgyártási technológiák korszerűsítése ennek megfelelően nyitott kérdés.
