 |
| Mihail Hodorkovszkij. Az ügyészek két órán át faggatták az orosz olajmágnást. |
Semmiféle politikai szándék nem húzódik meg a főügyészség nyomozóinak cselekedetei mögött – áll abban közleményben, amellyel az oroszországi főügyészi hivatal cáfolni igyekezett a feltételezéseket, miszerint a Kreml vagy más politikai erő állna Platon Lebegyev milliárdos üzletember letartóztatása mögött. „Ez egy egyszerű bűnügy, amelynek tárgya az állami vagyon eltulajdonítása” – hirdette a legfőbb moszkvai vádhatóság. Ám ugyan mi lehet Oroszországban egy ilyen cáfolat eredménye? Ha korábban volt bárki is, aki hitt az egyszerű privatizációs visszaélésről, illetve az azzal szembeni fellépésről szóló hivatalos magyarázatoknak, ettől a perctől nyomban tudta: újabb politikai erőpróba vette kezdetét a hatalom és az oligarchák, azaz az ország vezető üzletemberei között. Az sem kérdés, ki a fő célpont. Nem más, mint Mihail Hodorkovszkij, a legnagyobb orosz olajtársaság, a Yukos első embere, aki – nem utolsósorban 8 milliárd dollárt meghaladó vagyonára támaszkodva – egyre nyíltabban, és a Kremlnek nyilván nem tetsző módon építgeti politikai befolyását.
Tény és való, habár a vád Lebegyev ellen egy kilenc évvel ezelőtti privatizációs ügyletről szól, július 2-i letartóztatása mégis egyik napról a másikra vált hirtelen halaszthatatlanná. Olyannyira, hogy hiába gyógykezelték már harmadik napja – a nyilvánosság előtt meg nem nevezett betegsége miatt – kórházban, a rendőrök erre sem voltak tekintettel: egyenesen a kórházi ágyról vitték el a lefortovói börtönbe. Történt mindez egy olyan személlyel, aki a Menatep pénzügyi befektetői csoport elnöke, vagyis azé a holdingé, amely főtulajdonosként a Yukos részvényeinek 61,01 százalékát birtokolja. Ráadásul közvetlenül az övé az olajtársaság 4,25 százaléka is, míg a 30 milliárd dolláros tőkepiaci értékű – valaha Hodorkovszkij által irányított – Menatepben 7 százaléknyi részvényt jegyez. Magánvagyona 1,3 milliárd dollárra rúg. Ennek alapján az amerikai Forbes magazin 2003 elején a legvagyonosabb orosz oligarchák között a 13. helyre rangsorolta, míg globális összevetésben holtversenyben a 427. pozíciót sikerült „elcsípnie”.
SZOKVÁNYOS ÜGYLET. A letartóztatás körülményeinél is árulkodóbb az a privatizációs történet, amely az egész hatósági fellépés alapjául szolgál. Lebegyev a Menatep-csoporthoz tartozó Volna nevű társaságon keresztül 1994-ben szerezte meg a murmanszki székhelyű Apatyit műtrágyagyár 20 százalékos tulajdonrészét mindössze 225 ezer dollárért, ám azzal a feltétellel, hogy 283 millió dolláros fejlesztési beruházást hajt végre a vállalatnál. Ez azonban sosem történt meg, csakhogy mire a murmanszki regionális vagyonügynökség 1998-ban megnyerte az ügyben indított pert, a részvények már gazdát cseréltek a Menatep-csoporton belül. Szokványos ügylet az oroszországi privatizáció kilencvenes évek eleji, szabadrablás jellegű, anarchikus időszakából. Jellemző, hogy amikor az oroszországi szövetségi vagyonügynökség mindezek után újabb bírósági eljárás révén 16 millió dolláros elégtételt követelt, a vita peren kívüli békés megegyezéssel lezárult. Azaz mégsem. Sorra érkeztek ugyanis a tiltakozó beadványok a rivális cégektől, mígnem ez év májusában – immár sokadikként – Vlagyimir Jurin képviselő is jelentkezett a főügyészségnél, hogy a törvénytelen privatizáció felülvizsgálatát kérje.
Nem nehéz választ találni arra a kérdésre, miért éppen az ő keresetére lendült mozgásba a hatósági gépezet. Sőt, lehetséges magyarázatokból több is van. Természetesen egyik verzió szerint sem Jurin személye a megoldás kulcsa, hanem az időzítés. Hodorkovszkij április 22-én jelentette be a Yukos és az ország ötödik legnagyobb olajtársasága, a Sibneft egyesülését. A fúzió révén létrejövő YukosSibneft a világ harmadik-negyedik legjelentősebb olajkészletével rendelkező vállalata – az övé Oroszország olajtartalékainak mintegy egyharmada -, és a negyedik legnagyobb kitermelő. Ez szinte felmérhetetlen gazdasági erő, amelynek birtokában az új cég vezetése nyugodtan diktálhatja a Kremlnek a maga feltételeit. Nem véletlen, hogy a fúziós megállapodás bejelentésekor nyomban ismét felerősödtek azok a találgatások, amelyek szerint Hodorkovszkij célja, ha nem is feltétlenül az elnöki, de legalábbis a kormányfői szék megszerzése (Figyelő, 2003/18. szám). Az idén június 26-án még csupán 40. születésnapját ünneplő üzletember nem is rejtette véka alá, hogy befolyást akar szerezni a decemberi választásokat követően megalakuló állami dumában: hónapok óta jelentős összegekkel támogatja két „ellenzéki” parlamenti párt, a Jobboldali Erők Szövetsége (SZPSZ) és a liberális Jabloko kampányát. Mi több, egyes hírek szerint hozzá közel álló pénzembereken keresztül a kommunistáknak szintén nem kevés pénzt juttat.
ALKUSZEGÉS. Mindezt a Kreml két okból is rossz szemmel nézhette. Részint azért, mert a Putyin elnök hátországát adó „hatalmi párt”, az Egységes Oroszország érdekeit nyilván sértette az ellentábor kasszájának feltöltése. (E párt vezetője – micsoda véletlen! – nem más, mint a rendőrséget fel-
ügyelő Borisz Grizlov belügyminiszter.) Még akkor is így van ez, ha Oroszországban bőven akad pénzember, aki ilyen vagy olyan megfontolásból előszeretettel támogatja a különböző politikai erőket, ráadásul – miként arra az Itogi című moszkvai hetilap rámutat – a hatalom pártjának a Kremllel a háta mögött végképp nincs szüksége semmiféle „adományra”. Ennél azonban fontosabb, hogy amikor Vlagyimir Putyin 2000-ben átvette a hatalmat Oroszország fölött, kiegyezett az elődje, Borisz Jelcin elnöksége idején szinte teljhatalmú oligarchákkal. Kettejükkel, a köznép által is leginkább utált Borisz Berezovszkijjal, valamint Vlagyimir Guszinszkijjal „leszámolt” – mindketten külföldre menekültek, és ma bíróság előtt küzdenek az ellen, hogy kiadják őket az orosz hatóságoknak. A többiekkel viszont alkut kötött: nem firtatja a kilencvenes években fölöttébb kétes privatizációs ügyletek révén megszerzett vagyonuk eredetét, cserébe viszont tartsák távol magukat a politikától.
A megállapodás három éven át remekül működött, Putyin és környezete azonban minden jel szerint úgy ítélte meg, hogy politikai hátországának a fentiekben vázolt építésével – a minap még nyugati módon gondolkodó és a nemzetközi játék-szabályokat betartó vállalatvezetőként ünnepelt – Hodorkovszkij átlépett egy bizonyos határt. S hogy a figyelmeztetés egyértelmű legyen, két nappal Lebegyev letartóztatása után az ügyészség őt is beidézte, majd órákon keresztül faggatták a kilenc évvel ezelőtti Apatyit-ügy részleteiről. „A hatalom a főügyészi hivatal szájával adta értésre, hogy a vadászat az oligarchákra korántsem ért véget” – összegzi a történteket Nana Bendukidze, az olaj- és a gázipar híreivel foglalkozó orosz internetes hírportál, a Neftegaz.ru elemzője.
Ez után pedig végképp felgyorsultak az események. Előbb az állami tulajdonban lévő (!) Rosznyefty jelentette föl a Yukost, amiért állítólag törvénytelen módon lopta ki a tulajdonából a Jenyiszejnyeftyegaz részvényeinek 19 százalékát, majd a duma egyik képviselője élt azzal a fölöttébb valószerűtlen váddal, hogy a nemzetközi könyvviteli szabályok szerint, transzparensen működő Yukos 2002-ben mindössze 90 millió rubelnyi (2,95 millió dollár) adót fizetett be az államkasszába, miközben mintegy 2 milliárd rubelt vett föl onnan különböző projektek kivitelezésére, azon felül százmilliókat fizetett ki osztalék formájában. A Yukos hiába cáfolt, mondván, 101,7 milliárd rubel adót utalt át tavaly a költségvetésbe, Szergej Sztyepasin számvevőszéki elnök kisvártatva már az egész olajszektor ellen intézett támadást. Szavai szerint az orosz olajtársaságok tavaly legalább 100 milliárd rubel adó megfizetését kerülték meg offshore cégeik révén, és a nagy adófizetők szisztematikus ellenőrzését helyezte kilátásba. Mindezek után szinte már nem is volt meglepő, hogy múlt pénteken fekete álarcos, géppisztolyos kommandósok szállták meg a Yukos moszkvai központi épületét, és házkutatási parancs felmutatása nélkül különböző iratokat keresve számos irodát felforgattak.
| Orosz fölzárkózás |
|
Miután az orosz olajtársaságok többsége ma már a nemzetközi szabványoknak megfelelően auditáltatja olajkészleteit, ennek elismeréseként a British Petro-leum legutóbbi jelentésében 2002-re vonatkozóan 23 száza-lékkal – a 2001-es 48,6 milliárd barrelről 60,0 milliárdra – növelte meg az elismert orosz olajtar-talék mennyiségét. Tavaly a BP listáján egyedül Oroszország tudta növelni igazolt készleteit. |
|
LEJTŐN. Végül az egész történetre a monopóliumellenes minisztérium tette fel a koronát, amely közölte: további időre van szüksége, amíg eldöntheti, engedélyezze-e a Yukos és a Sibneft egybeolvadását. A Yukos tőzsdei árfolyama természetesen mélyrepülésben van. Szerencséjére a lehető legjobbkor, a válság kellős közepén tehette közzé első negyedéves adatait, amelyek minden várakozást felülmúltak. A társaság nettó profitja a múlt év azonos időszakában regisztrált 462 millió dollárról 2003 első három hónapjában 1,27 milliárdra nőtt; ennél megnyugtatóbb hírrel aligha szolgálhattak volna a befektetőknek.
Kérdés, ennyi elég-e azoknak a potenciális partnereknek is – ezek sorában első helyen a Shellt és az ExxonMobilt emlegetik -, amelyeknek egyes állítások szerint Hodorkovszkijék tovább akarják játszani a YukosSibneft javát. Akárki próbálja meg ugyanis rátenni a kezét a társaságra, azaz Oroszország olajiparának egyharmadára, egy ilyen fordulatot sem a Kreml, sem más politikai erők nem látnának szívesen. Hodorkovszkij megfélemlítése akár e tervek meghiúsítását is célozhatja.
A Yukos első embere azonban egyelőre szembenéz az őt és cégét támadókkal. Putyint, mint egy tévéinterjúban elmondta, egy szóval sem hibáztatja, ellenkezőleg, szerinte az elnök környezetében vette kezdetét egy hatalmai harc, és ő annak az egyik céltáblája. Ám áll elébe, nem készül elhagyni az országot, mi több, beidézése miatt tüntetőleg visszamondta az aznapra tervezett londoni útját is. Politikai ambíciókat pedig nem dédelget, továbbra is a Yukos élén akar maradni. Legalábbis 2007-ig, amikor majd, ma úgy tervezi, valami másba kezd. Oroszországban a jövő évi elnökválasztáson Vlagyimir Putyin nyilván verhetetlen – a következő választást viszont 2008-ban rendezik…
