A döntés sok kényszervállalkozót kényszerít majd fejtörésre: miként oldják meg ezentúl, hogy valódi munkáltatójuk – nem a bt.-jük, hanem az a cég, amelynek dolgoznak – ne fizessen utánuk horribilis járulékokat, s ők maguk is mentesüljenek a szintén horribilis adó- és járulékfizetési terhek alól. Nem ártana azonban, ha a gazdasági döntéshozók is törni kezdenék a fejüket a helyzet megoldásán.
Jelenleg ugyanis egy munkavállaló a bruttó fizetéséből a személyi jövedelemadó mellett nyugdíjjárulékot, egészségbiztosítási járulékot és munkavállalói járulékot is fizet, minek következtében elegendően magas fizetésnél előfordul, hogy a nettó a bruttónak kevesebb mint fele. Az állam ugyanakkor a munkaadótól is bezsebel nyugdíjbiztosítási, egészségbiztosítási és munkaadói járulékot, a bruttó fizetés után összesen 32 százalékban, s ezen felül is kiró fix egészségbiztosítási, szakképzési és más terheket. Ez az, amitől drága lesz a foglalkoztatás, csökken a versenyképesség és távoznak a befektetők az országból.
Szinte alig van olyan európai uniós vagy EU-tagjelölt ország, amely e téren rosszabbul állna, mint Magyarország. A nálunk megtelepedett cégek megbízási jogviszony alapján, vállalkozóként igyekeznek foglalkoztatni alkalmazottaikat. A megoldás az élőmunka terheinek jelentős csökkentése lenne, amitől a bevételkieséstől való félelmükben eddig tartózkodtak a mindenkori kormányok.
Pedig lehet, hogy a kevesebb több lenne: az ésszerű terheket az állampolgárok szívesen megfizetnék, s nem keresnék a kiskapukat. Erre mutat a társasági adó jó néhány évvel ezelőtti csökkentése, valamint az egyszerűsített vállalkozói adó eddigi sikere is. Az EVA-t választók ugyanis már az első félév után többet fizettek be, mint amennyit ebből az adónemből az illetékesek az egész évre terveztek.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
