 |
Évente hatmillióan keresik fel. Egy közvélemény-kutatás szerint a franciák negyede tartja úgy, hogy leginkább és legjobban ez az építmény jelképezi a francia hont. (Versailles-ra a megkér-dezettek 17 százaléka, a Diadalívre és a Bastille térre 13 százalék, a Louvre-ra 10 százalék voksolt.)
A Hódmezővásárhelyen született, tizenkilenc éves korától, 1929 óta Párizsban élő Lucien Hervé félszázadnál hosszabb időn át fotózta az Eiffel-tornyot. Több száz fényképet készített róla. Most megjelent könyvében 1938-as az első fotó, 1992-ben készült a legutóbbi. A sorozatot aztán részint fia folytatta. Közös kiállításukat, Lucien Hervé életmű- és a 2000-ben fiatalon elhunyt Rodolf Hervé emléktárlatát a székesfehérvári múzeumban Nádas Péter nyitotta meg. (Rodolf Hervé. Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, 2001.)
Lucien Hervé Eiffel-torony fotóiból ötvenötöt közöl az új könyv. A kísérő tanulmányt Barry Bergdoll írta. Bergdoll a New York-i Columbia egyetem művészettörténet professzora, az európai építészet másfél évszázadát, 1750-1890 közti történetét áttekintő, Oxfordban kiadott monográfia szerzője.
Budapest és Párizs között Lucien Hervé, még Elkán Lászlóként, egy évet Bécsben töltött. A közgazdaság-tudományi egyetem hallgatója volt. Professzoraitól az 1929-es gazdasági válságra nem sikerült kielégítő magyarázatot kapnia, ezért ilyen irányú stúdiumaival felhagyott, s egzaktabb dolgok felé fordult. Festett is, zongorázni is tanult, de Franciaországba érkezve – más magyar alkotókhoz, Capához, Kertészhez, Brassaihoz hasonlóan – fotós lett. A jelképpé vált torony megépítésének ötvenedik évfordulóján, 1939-ben az ő képeit közölte a Paris Match. Akkor Eiffel unokája révén a hagyatékot, az előzetes vázlatokat, tervrajzokat is tanulmányozhatta Lucien Hervé.
A francia ellenállásban felvett nevén lett világhírű. Kivált épületfotósként: 1949-ben ismerkedett össze Le Corbusier-vel, akinek marseille-i lakóépület-együtteséről az Unité d’habitationról hatszázötven fényképet készített. „Önnek építész-lelke van” – írta eztán Hervének a svájci építész.
Ezt követően a Le Corbusier-épületeket nagyrészt Hervé örökítette meg. De az ő gépének és szemének köszönhetően nézhetjük hosszan s közelről a provence-i, Draguignantól húszegynéhány kilométerre lévő, thoronet-i, XII. századi s román stílusú cisztercita kolostort is. (Új kiadás: Architecture of Truth: The Cistercian Abbey of Le Thoronet. Phaidon.) Az ötvenes években, a párizsi Unesco-palota építésekor őt, a képi konstruálás művészét kérték fel az építés folyamatának megörökítésére. Pályafutása során eddig félmilliónál több fotót készített.
| Paraméterek |
The Eiffel Tower. A photographic survey by Lucien Hervé. Introduction by Barry Bergdoll.
Princeton Architectural Press, New York, 2003. |
|
„A szeretett Párizs jele, Párizs szeretett jele” – idézi Le Corbusier mondatát az Eiffel toronyról tanulmányában Bergdoll. Mindig is vonzott a torony szerkezete, racionalizmusa – mondta egy interjúban Hervé, s hozzátette: „Egyetértettem Eifellel, aki azt mondta, hogy ami racionális, az nem lehet csúnya.” Az 1889-es világkiállításra épült „republikánus és világi” torony, a „vaskor” jelképe, „az új világ acél-múzsája” Lucien Hervé fotóin fekete-fehér vonalakból, árny- és fényhatásokból épül fel, „fényes látványként”. Magyarul is megjelent, Építészet és fénykép (Corvina, 1968.) című könyvében írta a fotós: „A fényképész azt reméli, hogy apránként megszerzi magának a világ sokféleképp megnyilvánuló teljes látványát. A világ mindenben benne van.”
