Erős szálú kötődés

Miközben Molnár Ferenc a diplomamunkáját készítette a szczecini hajógyárban a hetvenes évek közepén, az újságokban felfedezte az első fotókat egy „agyalágyult” kaliforniai sportról – ez volt a szélvitorlázás, angol nevén windsurf. Pár héttel később társaival elkészítette fából a „deszka” kelet-európai prototípusát, néhány év múlva pedig nekilátott az anyósáék füredi udvarán szörföket gyártani.

A füredi hajógyár kezdő mérnökét 1981-ben még csak a kényszer vezérelte, hiszen fiatal házasként, gyerekkel nem csekély fizetéskiegészítésre volt szüksége. A sors fintora, hogy egy szörföt épp’ anynyiért tudott eladni, mint amennyit egy hónap alatt keresett a munkahelyén. Hajógyári tevékenysége mindeközben felkeltette a világ akkori vezető szörfgyártó cégének, az osztrák F2-esnek az érdeklődését, úgyhogy 1984-től 8 éven keresztül Ausztriában élt és dolgozott, ami később meghatározó erejű élmény volt az itthoni cégalapításnál is.

HONVÁGY. Amikor a kutatási-fejlesztési részleg vezetőjévé lépett elő, Molnár Ferenc már megengedhette magának, hogy a családja is vele éljen. Ám, hogy az egyébként vonzó kondíciójú külhoni letelepedés fel sem merülhessen, a balatonfelvidéki Pécsely-Klárapusztán megvásárolta a romjaiban is magával ragadó Zichy-kúriát. „Úgy gondolkodtam, hogy apránként helyrehozom, s ha elkészül, akkor itt fogunk élni” – magyarázza döntését. A többek szerint elmeháborodott vásárlót nem zavarta a tsz-kezelésben lévő ház nyomasztó állapota: akkoriban tízegynéhány, az ország más részeiből idecsalogatott szegény napszámos család lakta az épületet, elképesztő körülmények között.

Ma a kúria ismét régi szépségében ragyog, a park rendezett, a hajdani majorsági épületek pedig az üzemnek és az irodáknak nyújtanak otthont. Utóbbiakat nemcsak megépíteni kellett, de munkát is szerezni számukra. A vállalkozó felhasználta Ausztriában szerzett tudását és kapcsolatrendszerét, ám így is meg kell küzdenie a megbízásokért: folyamatosan részt vesz például beszállítói pályázatokon.

A tucatnyi dolgozónak munkát biztosító, tavaly közel 400 millió forintos forgalmat elkönyvelő Molnár Ferenc elárulja, hogy különösen akkor voltak álmatlan éjszakái, amikor a kastélyfelújítással párhuzamosan, 1992-től az 1 millió forinttal alapított céget is építeni kellett. „Mindig éreztem azt a fájó kettőséget, hogy az egyik oldalon a munka, a másikon pedig soha nem pótolható órák, esti beszélgetések, a gyerekekkel való foglalkozások állnak.” Sokszor csak annyi ideje volt, hogy a megrendelések után kajtatva, autóban ülve végiggondolja, már megint miből maradt ki. Az elmulasztott együttléteket mégsem próbálta kényeztetéssel vagy pénzzel megváltani, ellenben nagyobbik fia lehetőséget kapott arra, hogy nyári munka gyanánt egy hónapot dolgozzon a Mercedes grazi fejlesztőüzemében – az apának oda is van kapcsolata. „Reggel hatra járt dolgozni, majdnem sírva kérte, hogy hazajöhessen. Végül mégis megköszönte ezt a lehetőséget.”

A szálerősített műanyag alkatrészeket – visszapillantó tükröket, légterelőket (spoilereket) – előállító cég alapítójának egyik legkedvesebb projektje a 400 lóerős Cobra sportautó karosszériájának elkészítése volt. A csak kisszériában, majdhogynem gyűjtőknek előállított „versenyparipa” prototípusai jelenleg bemutatkozó körútjukat járják Ausztriában – a manufakturális gondossággal kivitelezett s a kevlár (az autóversenyzésben, a repüléstechnikában használt karbonszálas műanyag) tartósságával vetekedő karosszéria sorozatgyártása Molnár reményei szerint még az idén beindulhat.

A cég hétköznapi tevékenységében meghatározó a kutatás-fejlesztés – a nagy megrendelők közül az amerikai gyártással is rendelkező autóbuszgyártó, a NABI Rt. például előszeretettel veszi igénybe Molnárék ez irányú szolgáltatásait. Nacsinák János, a NABI kísérleti részlegének főmunkatársa számára meghatározó élmény volt, amikor először belépett Molnár Ferenc irodájába, s beverte a fejét abba a mestergerendába, amelybe a következő jelmondat van bevésve: „Csak a mély gyökerű fának nőhet magas koronája.” Nacsinák szerint a feladattal, az emberekkel, a szakmával szemben gyakorolt alázatra tanít az a gerenda.

DISZKRÉT TÁRSASÁG. Az autóiparral ápolt jó kapcsolatok mellett ma már több idő jut a magánéletre is. A vitorlázás „szenvedélybetegei” mellett mind több neves kortárs művész is megfordul a korhű bútorokkal berendezett kiskastélyban: a nyári idegenforgalmi szezonban kiállításokat, koncerteket szerveznek, például évek óta házigazdái az aszófői Gregor dalesteknek. A természetbe visszavonult vállalkozó manapság megint egyre aktívabb társasági életet él. Mint mondja, ebben szerepet játszik az is, hogy a kúria sokkal nagyobb, mint amennyit a család belakik belőle, ennél fogva az egyik fele eleve vendégháznak készült. Természetesen kizárólag a barátaik számára, akik közül szerénységben, viselkedéskultúrában nem egy a vendéglátók gyermekeinek példaképévé vált. A közjegyzőként dolgozó feleség, Judit szerint a hazai társadalmi elitből manapság éppen az a külsőségektől mentes, diszkrétebb hozzáállás hiányzik, ami nyugati szomszédaink számára teljesen magától értetődő.

Ha úgy vesszük, a kiscsikó kora óta dédelgetett arabs Hakim az egyetlen a „családban”, akinél ez a pedagógiai hozzáállás csődöt mondott: bár a ház ura naponta meglovagolja, a négylábú kedvenc egyre rakoncátlanabb. „Többet kellene törődnöm vele, a gondozásával, a nevelésével, mert idő hiányában sokat van idegenekkel” – panaszkodik gazdája, aki mostanában a szőlőműveléssel is kacérkodik. Véleménye szerint a természet és egy vállalkozás gondozása rokon tevékenységek, hiszen mindkét esetben állandóan résen kell lenni. Egy vállalat életében is pillanatokon belül jön a romlás és tönkreteheti hosszú évek munkáját – mint a szőlőskertben. Ha a vezető nem veszi észre a munkatársak érdektelenségét, a partnerek közömbösségét, beindulhat egy olyan láncreakció, amit képtelenség megállítani. „Minden apró jelre figyelni kell, csakúgy, mint lovaglás vagy vitorlázás közben” – tartja Molnár.