Bebútorozva

Tizennyolc évesen gmk-t gründolt bőritáskák és bőrruhák gyártására Késmárky Kriszta, mert az iparművészeti szakközépiskola elvégzése után nem akarta eljátszani a beosztott lóti-futi szerepét. Addigra már volt tapasztalata a munka világáról, ugyanis középiskolás éveiben bedolgozóként bőrruhát varrt maszekoknak. Érettségi után tehát lényegében nulla anyagi támogatottsággal azonnal bőrtáskák és bőrruhák gyártásába fogott. Az alapanyag-vásárlásról például farmerben és egy szál trikóban tárgyalt a Pécsi Bőrgyár igazgatójával.

“Talán a túlélési ösztön vezetett – kutatja utólag a motivációkat -, hiszen majdhogynem szegénynek mondható családban nőttem fel.” A vállalkozásnál a megfelelő jövedelmezőség mellett fontos szempont volt a kötetlenség, valamint az, hogy örömet is találjon benne.

KANYAROK. A bőrös gmk után átváltott a jobb kilátásokkal kecsegtető ruházati nagykereskedésre. A mind frissebb kollekciókhoz mindig új inspirációkra volt szüksége, ezért rengeteget volt “kénytelen” utazni. A szakmai tájékozódással egybekötött éves nyaralásai során többször is visszatért Thaiföldre, később Indonéziába.

“Közben iskolákba jártam, bútortörténetet tanultam és elvégeztem egy becsüs tanfolyamot is. Akkor még álmomban sem gondoltam, hogy a hobbi szintű érdeklődéstől eljutok a bútorboltnyitásig” – avat be az újabb profilváltás előkészítésének titkaiba. Az első ilyen üzlete a Váci utcában működött, s eredeti parasztbútorokat kínált a vásárlóknak, ám ezt hamarosan elmosta egy dél-franciaországi vonzalom, majd a távol-keleti orientáció.

A koncepció bevallottan önkényes: a Provence dél-franciás hangulatot hordoz a maga natúr színeivel, míg a Goa letisztult ázsiai formavilágot képvisel, amit lehet keverni modern designnal is. A lakberendezési üzletlánc tulajdonosának otthoni környezete is tükrözi az üzletek ízlésvilágát: a kezdeti dél-francia miliőbe éppen mostanság gyűrűzik be a Goa-enteriőr.

“Igazából mindkettő csak most kezd divatba jönni nálunk, talán nem véletlen, hogy a vásárlóink mintegy 70 százaléka itt élő külföldi. Van visszatérő londoni vevőnk is” – büszkélkedik az üzletasszony. Hozzáteszi, hogy 18 ország félszáz beszállítójával állnak üzleti kapcsolatban. Az immár tervezési feladatokat is ellátó cég vezetője csak olyan lakberendezési megbízást vállal el, amely stílusában a fentiekkel összeboronálható. Nemrég gyors egymásutánban két üzletet is nyitottak, mindkettőt bevásárlóközpontban. “Én sem kedvelem a plazákat, nem véletlen, hogy az első üzletünket a régi bútoros, kárpitos Király utcát megidéző környezetben nyitottuk meg” – jegyzi meg, hozzátéve, hogy azért a “bázis” mellett is újabb 200 négyzetmétert vásárolt.

Kovalcsik Kriszta, a Gulliver Kft. egyik tulajdonosa szerint druszája férfiakat megszégyenítő határozottsággal tárgyal, s ha úgy hozza a szükség, mind a mai napig bútort is cipel. “Nem tudom, hogyan csinálja két gyerek mellett – mondja a hatéves ismeretség alatt barátnővé vált üzletasszony -, de még a reklamációkat is saját maga intézi.” Mindez azzal jár, hogy nem ritka eset, amikor Késmárky Kriszta mindössze három órát alszik, de a határidőket akkor is betartja.

“Számomra elsődleges, hogy ne csak a fizetésükért dolgozzanak a kollégáim, hanem azért, mert szeretik, amit csinálnak” – teszi hozzá. “Így fordulhatott elő, hogy jó néhányuk nem is a szakmából került ide, viszont itt kezdtek el lakberendező iskolákba vagy tanfolyamokra járni.”

ÜZLETI UTAZÁSOK. Az üzletasszony ma is rengeteg kiállítást felkeres, sokat utazik. Mindez komoly pénzekbe kerül, de biztos benne, hogy megéri, mert színes magazinokból nem lehet a várható trendeket kiollózni. A kapcsolatfelvétel először mindig nagyon nehéz. “Természetesen viszek magammal olyan prezentációt, amiből az illető tájékozódhat az üzlet miliőjéről” – avat be titkaiba. “Másrészt komoly tételt kell rendelni, ami szintén bizalomgerjesztő. A dolog persze fordítva is rizikós, hiszen elég kockázatos mondjuk úgy kifizetni milliókat egy indiai szállítónak, hogy az áru csak három hónap múlva érkezik meg.”

Késmárky Kriszta leginkább arra büszke, hogy mindennek a család nem látja kárát. “Meglepően jól viselik, viszont az is igaz, hogy amióta megszülettek a gyerekeim – a nagyobbik 5, a kisebbik pedig 1,5 éves -, én is jobban osztom be az időmet. Mindazonáltal otthon folyamatosan próbálnak leállítani. Képes vagyok ugyanis hajnali kettőkor mosogatni. Bodza lányom ebből annyit szűr le, hogy anya egész nap nehéz bútorokat cipel egy üzletben.”

Pihenni sem képes úgy, mint egy átlag turista. Bérel egy autót és messze ívben elkerüli az idegenforgalmi látványosságokat. “Ha kikapcsolódásra vágyom, a Káli-medencében lévő házunkba bújok el, amely szinte az egyedüli építmény egy szőlőhegyen” – árulja el Késmárky Kriszta.