Bővelkedett az utóbbi hét a nagy horderejű bejelentésekben, prognózisokban. Mindjárt az élre László Csaba előrejelzése kívánkozik: hazánk – mint a pénzügyminiszter a Bloomberg hírügynökségnek kifejtette – nem vonhatja ki magát a nemzetközi környezet hatásai alól, így a magyar növekedés üteme mindössze 1,5 százalékponttal haladhatja meg a német ütemet. Ez a költségvetési politikában is komoly (komor) változást vonhat maga után. A kormány eddigi – egyszer már fél százalékponttal lefaragott – prognózisa szerint az idén 4 százalékkal gyarapodott volna a GDP, amit jövőre 4,5-5,0, majd 2005-ben és 2006-ban 5,0-5,5 százaléknyi növekedés követhetett volna. A „kincstári” optimizmus – eddig – enyhén szólva túlszárnyalta a jegybankit: nemrég közzétett előrejelzése szerint az MNB az idén mindössze 3,4, jövőre pedig 3,6 százalékot látott reálisnak. Most azonban László Csaba rálicitált a borúlátásra, hiszen kijelentése alapján 2003-ban legfeljebb 2,5 (de inkább csak 2,0), 2004-be pedig legfeljebb 3,0 százalékos GDP-bővüléssel kell beérnünk. (Ami egyébként a viszonyítási alapnak tekintett német növekedést illeti, az OECD prognózisa nem sok jót ígér, e szervezet szakértői 2003-ra csak 0,3, jövőre pedig 1,4 százalékos növekedést várnak Európa legnagyobb gazdaságában.) Legkésőbb nyáron, az EU-nak készítendő újabb jelentésben derül ki, mennyire értendők „szimbolikusan” László Csaba szavai: abban ugyanis a növekedési előrejelzések konkrét mértékei is megjelennek majd.
A pénzügyminisztert pár nappal megelőzte Pedro Solbes, az EU pénzügyi biztosa, aki új távlatot adott az euróövezet „előszobájaként” a csatlakozó országokra váró ERM II árfolyam-mechanizmusnak. Véleménye szerint ugyanis ebben az átmeneti rendszerben a belépő gazdaságok nemzeti valutái csak szűk sávban, plusz-mínusz 2,25 százalékkal ingadozhatnak a középárfolyam körül, ellenétben az eddig hitt – és az ERM II-ben, továbbá hazánkban lehetővé tett – 15 százalék ingadozási sávval. (Az ERM II-nek legalább két éven át kell működnie az euró bevezetése előtt, az EU-val „kialkudott” középárfolyam alapján.) Barcza György, az ING Bank elemzője emlékeztet: Solbes már tavaly ősszel is így értelmezte az európai Gazdasági és Pénzügyi Unióhoz (EMU) csatlakozás úgynevezett árfolyam-stabilitási kritériumát (amely szerint az európai közös pénz bevezetése előtt legalább két éven át nem fordulhat elő, hogy a belépő ország 2,25 százaléknál nagyobb mértékű leértékelést hajt végre). Ugyanakkor Járai Zsigmond jegybankelnök – más közép-európai pénzügyi vezetőkkel egybehangzóan – értetlenséggel fogadta a brüsszeli bizottság tagjának bejelentését. A pénzügyminiszter szerint viszont megfelelne a szűk sáv, ha a középárfolyam nem rontja a versenyképességet. „A csatlakozó országok egyedi döntése lesz, mikor vezetik be hazájukban az eurót” – összegzett a pénzügyminiszterek budapesti találkozója után László Csaba. A szlovákok például már 2006-ban teljesítenék a kritériumokat, a cseh koronát viszont csak 2010-ben akarják a közös pénzzel fölváltani. A magyar döntést valószínűleg a nyáron hozzák meg, de Járai egy interjúban bejelentette: a jegybank javasolja a 2005 eleji belépést az ERM II-be. Úgy látjuk, az MNB elnöke ezzel alaposan enyhítette korábbi – dramatizált – bejelentését, amely szerint a felduzzadt költségvetési hiány miatt elképzelhető, hogy csak 2009-2010-ben lesz magyar pénz az euró. A keserű nyilatkozat nyomán a Reuters körkérdésére válaszoló elemzők konszenzusa szerint is távolabbra tolódott ez a feltételezett időpont.
László Csaba azzal, hogy baljósan ítélte meg a magyar növekedés és ezzel a lehetséges közköltekezés kilátásait, azonos „platformra” helyezkedett az ERM II-be lépés korai időpontját szorgalmazó Járaival. Az eszközeik persze mások a monetáris folyamatok alakításában. Az MNB újólag leszögezte: az árfolyamsáv elleni, január közepi roham után megszűnt a lehetősége arra, hogy felértékeléssel szálljon szembe az inflációs veszélyekkel, a labda a költségvetésnél és a bérpolitikánál van. Különösen így lenne, ha Solbes véleménye hivatalos rangot kapna az EU-n belül. Némi színfalak mögötti csatára nyílhat tér a csatlakozáskori árfolyam meghatározásában.
Érdekes lehet, miként látja e beszűkült mozgástérben az MNB az árfolyam és a kamat meghatározásának lehetőségeit. A pénzügyi stabilitásról szóló jelentésben kifejtik: ebben a „konvergencia-befektetők” (az EU-csatlakozásra elsősorban hosszabb lejáratú papírok vásárlásával számítók) szerepe nagyobb, mint a gazdaság fundamentális mutatóinak. „A hosszú távú kamatalakulást a konvergencia-befektetők számára fontos tényezők, így a csatlakozási időpontra, csatlakozási árfolyamra és a csatlakozásig várható kamatpályára vonatkozó várakozások határozzák meg” – írják. A csatlakozás révén – interpretálja a jegybank a piaci várakozásokat – a fizetési mérleg várhatóan növekvő hiánya is fenntarthatóvá válik. A fizetésimérleg-hiány GDP-hez viszonyított mértéke az MNB szerint a tavalyi 4,0 százalékról az idén és jövőre 5,1 százalékra ugorhat, amire évi 2,0-2,5 százalékpontot rakhatnak rá – az eddig „ország szépészeti” okokból figyelembe nem vett, jövőre viszont a hivatalos statisztikákban is megjelenő – újrabefektetett jövedelmek, amelyek a hazánkban működő, külföldi tulajdonú cégek nyereségének visszaforgatásából származnak. A januári roham után kialakult reálkamat-szint (jelenleg ez 1,7 százalék) az MNB szerint a növekvő hitelkereslet és a tartott pénzügyi eszközök közötti portfólió-átrendezés miatt kockázatot rejt magában: árbuborékok alakulhatnak ki, mégpedig főként az ingatlanpiacon.
