 |
A pénz filozófiája „csakis a gazdaság-tudományon innen vagy túl találhatja meg helyét” – írta évszázada megjelent monográfiájában Georg Simmel. A német bölcselő szemében érték és metafora volt a pénz. Az elképzelhető legelvontabb értéket látta benne. Vizsgálódását ezért ajánlotta az idézett módon – filozófiai szempontból, innen és túl a gazdaságtanon, egyetemes értékek felől közelítve.
Simmel több száz oldalas nagy művét (melyet jó volna végre magyarra is lefordítani) Jean-Marie Valentin idézi és kommentálja röviden Valéry-tanulmányában, amelyet a párizsi Les Temps Modernes közölt. A folyóiratnak ez az 58. évfolyama és 622. száma. Alapító szerkesztői (1945. október elsején) Jean-Paul Sartre és Simone de Beauvoir voltak. Az utóbbi bő félszázad több nevezetes vitájának volt színtere. Jelenleg igazgatóként Claude Lanzmann – a Soa című dokumentumfilm készítője – jegyzi.
Valéry kapcsán a gondolatok csereforgalmának európai hagyományát elemzi Valentin. Az eszmecsere mint jellegzetesen európai hagyomány jelenik meg a francia költőnek és gondolkodónak a történetfilozófiai és politikai esszéiben. A „jelen világra vetett pillantásainak” eredményét Valéry 1931 és 1945 között többször is közreadta, mindannyiszor bővítve a könyv első változatát (Regards sur le monde actuel, 1931, 1933, 1938, 1945).
Valérynak a „jelen világról” formált képét s a gondolatok általa lefestett csereforgalmát francia és német előzményeihez kapcsoltan írja le Valentin. Visszalapoz a XVII. századi La Bruyčre-hez, a Jellemrajzok (1688) szerzőjéhez, aki szintén metaforát is látott a pénzben, azonos szintre állította a társalgást mint civilizációs intézményt és azt, amit így nevezett: „commerce d’esprit”. Az eszmecsere, a „commerce d’esprit” megvilágítására a tanulmányíró a „Bezüge” Goethe-féle viszony-fogalmát hívja segítségül, meg a szellemi csereforgalom, a „geistiges Handelsverkehr” fogalmát. S velük, továbbá Simmel pénz-filozófiájával kísérli meg értelmezni Valéry elmélkedéseit.
Az elmélkedések a történelem, a művészetek, a Kelet és a Nyugat, a szabadság, a diktatúra és kiváltképp Európa körül forognak. „Sokáig nem is gondoltam volna, hogy van Európa” – mondja Valéry. „Földrajzi tény volt, adott és állandó, nem olyasmi, ami fölött töprengeni szokás.” Európa ilyen állandóságának megrendülése gondolkodtatta el aztán, hogy megállapítsa: a tudásnak roppant tőkéjét halmozta fel az öreg kontinens. Politikai képességei azonban messze elmaradtak a szellemiek mögött. Utóbbiak pedig épp azért nőttek nagyra és gazdagon szövevényesre, mert a gondolatok csereforgalmában pallérozódtak.
A költő és gondolkodó a számára oly kedves mediterrán térséget valóságos „civilizáció-gyártó gépnek” nevezi, olyan helynek, ahol szellem, kultúra és kereskedés fonódtak össze. Problémákat boncolva szívesen idézi a matematikus Abelt: a problémának olyan formát kell adni, hogy mindig lehetséges legyen megtalálni a megoldást.
Valéry tudatosan használt gazdasági terminusai vezetik a tanulmányíró Valentint a Simmel-féle pénzfilozófiához mint párhuzamhoz. Valamint annak kiemeléséhez, hogy Valérynél érték a logosz értelmében vett szellem, „úgy, mint a kőolaj, a gabona, az arany”, s ha árfolyama éppen esik, illő felidézni a szellemi értékek termelését mint modellt, csereforgalmi mintát.
