Vajon van-e a piacoknak logikája? Erre a rendhagyó kérdésre legalább olyan nehéz, vagy inkább kilátástalan mérvadó választ adni, miként arra, van-e a természetnek logikája. Ennek a legfőképpen a filozófia tárgykörébe tartozó problémának a felvetésére Magas István Kapitalizmus felülnézetből című testes kötetének (alcíme: A piacok és a természet logikája) forgatása késztette e sorok íróját. Véleménye pedig az, fenntartva a tévedés jogát, s áhítozva egy meggyőző, egyértelmű álláspontra, hogy a piacoknak logikájuk ugyan nincsen, ámde vannak bizonyos, ha nem is örökérvényű törvényszerűségei, amelyeket ajánlatos megismernünk.
Az öncélú filozofálgatást félretéve, térjünk rá erre a három fő fejezetre tagolt, 16 önálló tanulmányt tartalmazó gyűjteményre, amelyek tárgya szerfelett időszerű, feldolgozásuk módja pedig eredeti, s így a következtetések is sokban eltérnek a szokványostól.
SAJÁTOS EVOLÚCIÓ. A továbbiakban megkíséreljük szerzőnk sajátságos gondolkodásmódját néhány példával bemutatni. Fejtegetései abból a jogos kételyből indulnak ki, hogy “értjük-e egyáltalán a kapitalizmus összes működési elvét, netán végső célját”. A válasz nyilvánvaló “nem”, hiszen nagyon kétes, lehet-e egyáltalán a kapitalizmusnak végső célja. A szerző dicséretes szándéka, hogy párhuzamosságot keressen – és találjon – a természet és a társadalomtudományok, s legfőképpen a biológia és a közgazdaságtan között. A kézenfekvő indok: a “tudományt művelő ember társadalmi, de egyben biológiai lény is”, és saját viselkedési, szociális háttere befolyásolja gondolkodását, valamint “jól látható bélyeget nyom magára a produktumra, a tudományos elméletre is”. A szerző e tételt alkalmazva jut tanulságos megállapításokra az Evolúciós felfogások és a modern kapitalizmus című fejezetbe sorolt több írásában. A biológiai analógiák és a közgazdaságtan kapcsolatát tárgyaló dolgozatának következtetése: a vállalati kiválasztódásban, a versenyben és versengésben “a sikeresség és túlélés vállalati stratégiáiban a meghatározó elem – bár sok a hasonlóság – más, mint az élővilágban”. E gondolatsort folytatva a Bioökonómia és szociálbiológia című értekezésében áttekinti a biológiai analógiákra épülő sajátos kapitalizmusképet, és úgy véli: “A biológiából mechanikusan átvett kiválasztási koncepció, mint hasznos analógia, a hosszú távú gazdasági folyamatokban nehezen értelmezhető.” Igaz gondolat.
Az ezredforduló gazdaságáról és az állandóan napirenden lévő globalizációról szóló írások sem hiányozhatnak e kötetből. Így a jövőbeli perspektívát taglalva felveti: számolni kell főként “a kínai gazdaság világgazdasági versengésbe való fokozatos bekapcsolódásával”, s azzal is, hogy mintegy három évtized múltán “egy kínai-japán központú világgazdasági régió joggal pályázhat az euro-atlanti övezetek vezető szerepére”. Hát ez sem lehetetlen.
ELMÉLET HIÁNY. A biztonságosabb jóslást azonban akadályozza, hogy “a közgazdaságtan adós egy átfogó, minden tekintetben kielégítő gazdasági növekedési elmélettel”, noha ilyen “Nagy elmélet” feltehetően egyetlen tudományban sem fog megszületni – írja szerzőnk. S talán ezért is óvakodjunk az egyszerűsítő feltételezésektől, s azt se felejtsük: “az egyes növekedési tényezők relatív szerepe a gazdaságtörténeti korszakoktól függően erősen változó volt”. A jelen időszakban – s ebben szokatlanul teljes az egyetértés – “a tudás, az innováció és az ezen nyugvó technikai monopóliumok egyértelműen felértékelődtek, és a globalizált világgazdaságban a versenyképesség nélkülözhetetlen feltételévé váltak”.
Mindezt összevéve, e “világgazdasági tanulmányok” (az alcím alcíme) érdemesek az olvasók figyelmére, mert árnyaltabbá teszik a régiónkban (is) élő idealizált, torz és egyoldalú kapitalizmusképet. S ha arra nem is kaptunk félreérthetetlen választ, miben is rejlik a kapitalizmus túlélő- és átalakulási képességének titka, azért e multidiszciplináris szemléletű tanulmányok gazdagítják ismereteinket rejtelmes világunkról, amelyben élnünk rendeltetett. S ez még akkor sem csekélység, ha elfogadjuk szerzőnk állítását: “A kapitalizmus ugyanolyan tökéletlen, sőt, néha csakugyan teljesen kiszámíthatatlan, mint bármely más, ember alkotta rendszer. Hibái ellenére azonban az elmúlt fél évezred legsikeresebb gazdasági modellje.”
Maradjunk ennyiben.
