Kévés György a régi vicc szerint elmondhatja magáról, hogy kalandvágyó: 1956 végén az akkor 21 éves fiatalember otthagyta az ausztriai menekülttáborban egész családját, és visszaszökött Magyarországra. Úgy érezte, mégis jobb, ha itthon marad, nem kell mindenkinek elhagynia az országot, ráadásul már elkezdte a Műegyetemet is. Egyetemi évei alatt aztán módja volt egy, a harmincas-negyvenes években híres magán építésziroda, a Nyíri-Lauber-féle építészstúdió hagyatékában kutakodni. Ott látta meg, mekkora függetlenséget, mennyivel nagyobb mozgásteret jelent az, ha egy saját cég keretei között működhet valaki. Neki azonban 1987-ig kellett várni, míg végre a jogszabályok lehetővé tették számára ezt. Addig is kerülő úton próbálkozott.
SZOCIALISTA VÁLLALKOZÓ. Néhány évvel a műegyetemi diploma megszerzése után, 1961-ben az Ipartervnél dolgozó fiatal mérnök már úgy érezte, hivatalos munkája nem mindenben elégíti ki, valamiképpen a saját lábára kell állnia. Kiszemelt magának szép, panorámás telkeket a budai hegyvidéken, kinyomozta a tulajdonost a telekkönyvi nyilvántartásban, felkereste, és rábeszélte, hogy adja el a telket lakásépítés céljára. Kapcsolatba lépett egy ügyvédi irodával, kapott egy kis szobát náluk, és az lett a “fedőszerve”. A tulajdonos szerződést kötött az irodával, ahol megegyeztek abban, hogy egy éven belül eladják a telkét, és kifizetik neki a vételárat. Kévés mindent maga intézett. Megtervezte a házat, több rózsadombi teraszház is az ő nevéhez fűződik, költségvetést készített, kivitelezőkkel tárgyalt, az egyes lakásokra hirdetés útján vevőket szerzett, akik előleget adtak az építkezés megindításához. Majd – miközben a kivitelezést is folyamatosan ellenőrizte – az új tulajdonosok ütemesen, a munkálatok előrehaladásával egy időben befizették a további részleteket is. Mivel jó minőségben és megbízhatóan dolgozott, az egyik üzlet hozta a másikat. Hivatalos keresete ehhez képest zsebpénznek számított.
Miközben esténként meg a hétvégeken sikeres magánépítészként és ingatlanfejlesztőként dolgozott, az Ipartervnél is szép karriert futott be középületek tervezésével. Állítása szerint mindig nagyon ügyelt arra, hogy állami- és magántevékenységét szigorúan elválassza egymástól.
KÉVÉS GYÖRGY 68 éves, a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett diplomával először az Agrotervnél, majd az Ipartervnél dolgozott, ahol egy könnyűszerkezetes építési technológia megalkotása is a nevéhez fűződik. A KÁVA Építésziroda Kisszövetkezetet 1987-ben alapította, majd jött a KÁVA Építésziroda Kft., végül 1992-ben a Kévés és Építésztársai Rt., s azóta is ennek keretében végzi ingatlanfejlesztési, tervezési munkáját. Folyamatban lévő, eddigi legnagyobb beruházása az Orczy Fórum új városrészének megteremtése.
Korábban hegyvidéki teraszházakat, villákat, ugyanakkor iskolákat és más közintézményeket is tervezett. Vezető építész volt az Építész Mesteriskolán, oktatott a Műegyetemen, vendégprofesszornak hívták a Washington Universityre az Egyesült Államokba, de feladatot vállalt a Magyar Építőművész Szövetségben is. Négy éve megalapította a Kévés Stúdió Galériát, ahol számos építészeti és művészeti kiállítást szervez. Kiállításaival megjelent már egyebek között az Egyesült Államokban, Mexikóban és Argentínában is.
Tevékenységét itthon Ybl-díjjal jutalmazták. 1998-ban megkapta a FIABCI (Federation Internetionale des Profession Immobiliers) díját, amelyet ingatlanfejlesztési Oscar-díjként tartanak számon. 2001-ben elnyerte az International Construction Award építési díját is, amelyet elsősorban a minőség elismeréseképpen ítélnek oda.
Szabadidejében legszívesebben a művészetekkel foglalkozik.
A mára 20 fősre nőtt családi-baráti vállalkozás újabb és újabb jelentős munkákat vállal, s nemcsak lakásokat, hanem immár középületeket is építenek. Nyereségük nagy részét általában visszaforgatják a következő beruházásba. Erre az évre több mint egymilliárd forintos forgalmat terveznek.
A VIII. kerületben épülő új városmag, az Orczy Fórum a Kévés és Építésztársai Rt. eddigi legjelentősebb vállalkozása. Az erős ingatlanfejlesztői versenyben Kévés György nyerte el ezt a lehetőséget, szerinte azért, mert a kilencvenes évek közepén rajta kívül még senki sem hitte el, hogy kezdeni lehet valamit ezzel a lepusztult, volt ipari területtel. Kévés szövetkezett egy svájci vállalkozóval, aki megvásárolt egy telket az Orczy téren, és szállodát akart építtetni rá. Az első tervek 1996-ban elkészültek. A svájcinak később pénzügyi nehézségei támadtak, így Kévésék “előre menekültek”. Egy egész városközpont terveit alakították ki ezen a helyszínen, és saját vállalkozásban, minden munkafázist a kezükben tartva, elindították a beruházást. Folyamatosan vásárolták meg a telkeket az önkormányzattól, és lépésről lépésre haladnak az építkezésben, amelyet ń régi módszereik szerint ń részben a leendő ingatlantulajdonosok befizetéseiből, részben külföldi bankhitelekből finanszíroznak. A másfél hektáros területen épülő házcsoportra eddig 4,5 milliárd forintot költöttek. Elkészült már két irodaépület és három lakóház. A lakások nagyon gyorsan elkeltek, az irodaépületet autóipari cégek és képviseletek bérlik. A beruházások hasznát megint visszaforgatják, így egyre csökken a bankhitel aránya. Folyik egy hatalmas parkoló építése, s nemsokára elindulhatnak a Fórumot teljessé tevő két épület, egy újabb lakóház és egy 400 ágyas szálloda munkálatai is.
Kévés György nemcsak házainak barátságos, modernségükben is mediterrán jellegét és az egyenletesen magas minőséget tartja fontosnak, hanem azt is, hogy életet leheljen azokba az épületekbe, abba városrészbe, amelyet létrehozott. Kereskedőket, szolgáltatókat hívott az üzlethelyiségekbe, kávézót és egyedi kiállításokkal szolgáló galériát nyitott az egyik épület földszintjén, s megállapodott a hatóságokkal a Kálvária térről ide kanyarodó troli vonalának eltereléséről is. Mindezt azért, hogy a két év múlva elkészülő városközpont sétálóutcával, nyugalmas öbleivel valódi közösségi térré, Fórummá válhasson.
