Jószerivel egy hagyatéki leltár is lehetne a kárpótlási jegyekért felajánlott Forrás Rt. portfóliója: az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-nél néhány értékes darab mellett rengeteg olyan „lomot” találtak, amelynek az „elszállításáért” máskülönben fizetni kellett volna. Viszont néhány, a hagyatékból legalábbis látszólag kilógó cég is belekerült a portfólióba.
Szolnoki cukorgyár. Senki nem tudja, milyen álláspontot képvisel a meghatározó többségi tulajdonos.
TITKOLÓZÓ VAGYONKEZELŐ. Nagyon nehéz értékelni a Forrásba apportált cégeket, hiszen legtöbbször csak 2001-es, de nem ritkán 2000-es vagy még régebbi mérlegadatok állnak csak rendelkezésre, s az ÁPV Rt. a listán kívül sem adatokkal, sem magyarázatokkal nem kíván szolgálni az érintett cégekről. A kivételeket természetesen a tőzsdei cégek alkotják, hiszen ezek értékelése meglehetősen egyszerű. Nem is kell sokat bajlódnia vele a kárpótlásijegy-tulajdonosnak, hiszen a tőzsde naponta értékeli ezeket a társaságokat, de ha valaki mélyebbre kíván ásni, és esetleg a gazdálkodás számaira is kíváncsi, a múlt héten megjelent negyedik negyedéves gyorsjelentésből részletekbe menően tájékozódhat ezen cégek 2002. évi adatairól is. A BorsodChem, az Antenna Hungária, a Richter és a Mol részvényeit február közepén 5,56 milliárd forintra értékelte a piac. Igaz, a két utóbbi – valóban likvid – papírból a Forrás Rt. portfóliójában lévő csomag értéke mindössze 600 millió forintot tesz ki. Kérdéses, hogy például a meglehetősen szilárd tulajdonosi struktúrájú BorsodChem 2,5 milliárdos, illetve az évek óta veszteséges Antenna Hungária hasonló értékű részvénycsomagjának tőzsdei értékesítése milyen hatással lenne e papírok nem túl likvid piacára. De nem lehet kizárni a pakettek egyben történő értékesítését sem, sőt, az Antenna esetében még az is elképzelhető, hogy a Forrás Rt. 20 százalékos csomagja valóban hosszú távú stratégiai befektetésként, idővel osztalékbevételhez juttassa a jegytulajdonosokat.
Kevésbé valószínű ez a cukorgyárak esetében. A három cég – a Szerencsi, a Mátravidéki és a Szolnoki Cukorgyár – új többségi tulajdonosa a Nordzucker, a német szakmai befektetők eddigi gyakorlatát ismerve igyekszik elérni a 100 százalékos többséget ezekben a társaságokban. A cukorgyári csomag értéke a saját tőkét, illetve a cégek eredményét figyelembe véve 4 és 5 milliárd forint között van, és nagyságrendileg ekkora összeg következik a Beghin-Say és a Nordzucker közötti tranzakcióból is (Figyelő, 2003/6. szám).
Az ÁPV Rt. közleménye szerint a Forrás Rt.-be apportált ingatlanok értéke 2 milliárd 78 millió forint, a két ütemben apportált vagyon teljes értéke pedig 12,85 milliárdra rúg. A vagyonkezelő szervezet számítási metódusát követve az ingatlanok, a cukorgyári és a tőzsdei részvények nélkül számított vagyon, azaz a maradék 20 cégben lévő részesedés értéke 3,4 milliárd forint. Az utóbbi csomag adatai a Figyelő számításai szerint azonban jelentősen és szinte kivétel nélkül negatív irányba térnek el a könyvekben nyilvántartott vagyontól (miközben a tőzsdei cégek és a cukorgyári csomagok értéke 9,5 milliárd forint körül van, továbbá elfogadjuk, hogy az ingatlanok apportértéke is megfelel a piaci árnak). Szembetűnő, hogy e társaságok egyike sem tudott a saját tőke 10 százalékát (azaz a kockázatmentesen elérhető hozamot) megközelítő nyereséget felmutatni 2001-ben, tehát a rendelkezésre álló mérlegadatok alapján reálgazdasági értelemben ezek mindegyike veszteségesnek tekinthető. Négy cég – a MITT Befektetés-szervezési Rt., a Muzeális Borforgalmazó Kft., a Borászati Vállalkozási Kft. és a Forte Fotokémia Rt. – árbevétele nem érte el a jegyzett tőke 10 százalékát sem, sőt, a két utóbbi társaságnak már 2000-ben sem volt árbevétele. Tehát egyértelmű, hogy nem működő cégekről van szó. A két borforgalmazó cég egyébként az Egervin érdekeltségébe tartozik, vagyonukat pedig mindössze egy minden valószínűség szerint eladhatatlan borkészlet alkotja. Normálisnak mondható árbevétel mellett veszteséges öt cég: a Mertcontrol Rt., az Innovatex Rt., az Ankerbrot Rt. a Finomhengermű Kft. és a Zalabútor Rt.
Persze elképzelhető, hogy a veszteségnek, illetve az alacsony nyereségnek az az oka, hogy ezeknél a társaságoknál a profit az értéklánc valamely más pontján képződik. A kérdés csak az, hogy a jelenleg a céget irányító tulajdonosokat – akik jellemzően többséggel, több esetben abszolút többséggel rendelkeznek – mi készteti majd arra, hogy megvásárolják a Forrás Rt. kisebbségi részesedését. Érdekes adalék, hogy a Borászati Vállalkozási Kft., a MITT Befektetés-szervezési Rt. és a Kontúr Kereskedelmi Rt. vagyonának legnagyobb része kapcsolt vállalkozásban lévő részesedésekben fekszik.
NEM VILÁGOS STRATÉGIA. Az azonban – még a legígéretesebbnek tűnő Hungaropharma esetében is – teljesen érthető, hogy az ÁPV Rt. igyekezett megszabadulni ezektől a kisebbségi pakettektől. Az apportált cégrészesedések egy jelentős csoportja tehát – a már említett értékesebbek képezik a kivételt – sem jelentős növekedési potenciállal, sem osztalékfizetési képességgel nem kecsegteti a befektetőket. Kevésbé érthető azoknak a cégeknek, illetve részesedéseknek a Forrás Rt.-be apportálása, amelyek ma az ÁPV Rt. 100 százalékos tulajdonában vannak.
A Tokaj Kereskedőház Rt., a HM Centrál Mosodák Rt., az Innovatex Rt., a Cartographia Kft. és a Tesco Nemzetközi Együttműködési Rt. magánosítását az ÁPV Rt. egyszerűbben, gyorsabban és átláthatóbban le tudta volna bonyolítani közvetlenül, mint a Forrás Rt. közbeiktatásával. A legérdekesebb konstrukció azonban a Tokaj Kereskedőház „privatizációja”, míg ugyanis a másik négy cég abszolút többségét vagy éppen 100 százalékát apportálják a Forrás Rt.-be, addig utóbbinak mindössze 23 százaléka kerül a jegyhasznosítóhoz. Úgy tűnik, mintha az elmúlt években 2,5 milliárdos állami tőkejuttatásban részesített, ugyanakkor évről évre növekvő raktárkészletet felhalmozó cégnek ezzel a lépéssel inkább meghosszabbítani, mintsem felszámolni igyekeznének az állami függőségét. Legalábbis szakértők szerint így csökkent annak lehetősége, hogy a tokaji „kombinátot” feldarabolják és működését piaci alapokra helyezzék, lezárva az állami gyámkodás hosszúra nyúlt időszakát.
Úgy tűnik, hogy a kárpótlásijegy-tulajdonosok a tőzsdei részvények, a cukorgyári kisebbségi portfólió, az ingatlanok mellett árukapcsolásként egy kisebbségi maradékportfóliót kaptak, amelynek piaci értéke valószínűleg kisebb, mint az apportáláskor számított értéke.
