Nagy a jövés-menés manapság a külföldi tőkebefektetők körében. Ki megy, ki jön: a spekulatív tőke be-, a működő tőke inkább kiáramlani látszik. A két jelenség okai összefüggnek, hiszen a forint reálárfolyama és a reálkamatok szintje mindkettőt befolyásolják: a felértékelődés és a magas kamatok a spekulatív tőkére vonzó, a működő tőkére taszító hatást gyakorolnak. A forint erősítését célzó monetáris politika növeli a beruházások finanszírozásának árát, s rontja az export jövedelmezőségét, ám a magas államháztartási hiány miatt a jegybank csak vészhelyzetben hajlandó a kamatok mérséklésére. A laza költségvetési politika vesztesévé így a vállalati szektor válik.
ÁDÁM ZOLTÁN, a University College London oktatója
TARTÓS FOLYAMAT. A működő tőke egy részének távozása mögött azonban egy ennél fontosabb, sajátos gazdasági fejlődéskényszert jelentő, hosszú távú folyamat húzódik meg. A kelet-európai gazdasági átalakulást nemzetközi összevetésben vizsgáló elemzők már évekkel ezelőtt előrevetítették, hogy a termelési tényezők árának alacsonyan tartására alapozott átalakulási stratégia tartalékai előbb-utóbb kimerülnek. Az EU-csatlakozásban élenjáró, vezető kelet-európai átalakuló országok a bérek és egyéb működési költségek emelkedése miatt mára elvesztették az olcsó, de viszonylag jól képzett munkaerejük meglétéből fakadó versenyelőnyük nagy részét. A bonyolultabb szakértelmet nem kívánó, munkaintenzív termelési fázisokat olcsóbb telephelyekre vezénylik a multinacionális vállalatok. Ezt a folyamatot a forint leértékelésével vagy a minimálbér csökkentésével legfeljebb késleltetni lehetne, megfordítani azonban aligha. A megoldás tehát nem ebben az irányban keresendő.
A kilencvenes évek második felének magyar gazdasági csodája az akkori helyzetre jellemző strukturális feltételek között ment végbe. Mindez a rendelkezésre álló munkaerő kihasználásával jelentős termelékenység-növekedésre képes, az EU-csatlakozástól még évekre lévő, kiszámíthatóan alacsony forintárfolyamot biztosító gazdaságban testesült meg. A Bokros-csomaggal bevezetett, a maga idejében feltehetően elkerülhetetlen lakossági jövedelem-korlátozás radikálisan új pályára állította a gazdaságot. Az alacsony tényező-árakat kereső működőtőke-befektetések felszívták az elfogadható színvonalú munkaerőt, háromszorosára növelték az exportot, s az ezredfordulóra a GDP előállításának közel felét ellenőrizték. A beruházások nagy része látszólag technológia-intenzív területekre, a gépgyártásba és az elektronikába irányult. Valójában azonban a technológia-intenzív iparágaknak a leginkább élőmunka-igényes termelési fázisai kerültek Magyarországra.
Ezért okoznak komoly gondot a mára megváltozott strukturális feltételek: a belátható közelségbe került uniós csatlakozás felértékeli a forintot és a munkaerő árát, ami miatt a versenyképesség megőrzéséhez a termelékenység további növekedésére van szükség. Ehhez viszont – a munkaerő minőségének stagnálása közepette – újabb beruházások kellenek, miközben a nagyobb hozzáadott érték előállítását nehezíti a multik térfoglalása idején elhanyagolt hazai háttéripar gyengesége.
Mi következik ebből? Egyrészt elkerülhetetlen, hogy a munka-intenzív termelés helyett immár valóban a technológia-intenzív gyártás és a kutatás-fejlesztés vegye át a főszerepet, amit érdemes gazdaságpolitikai eszközökkel is elősegíteni, legyen szó külföldi vagy hazai befektetőkről.
BELSŐ TŐKEFELHALMOZÁS KELL. Másrészt növekednie kell a hazai tőkefelhalmozás relatív súlyának, ami a magyarországi beszállítói ipar megerősödéséhez, a gazdaság tőkemegtartó képességének növekedéséhez egyaránt elengedhetetlen. Ezek hiányában – mint az az elmúlt hetek, hónapok során kiderült – nem lehetséges a külgazdasági környezet átalakulásához való hatékony, de társadalmilag is elfogadható alkalmazkodás, és kétséges, hogy mi pótolhatja a világgazdasági növekedés lassulása és a termelési költségek növekedése nyomán leépülő munka-intenzív termelést.
A gazdálkodási feltételek javításához rövid távon az államháztartási hiány lefaragásával járulhat hozzá a leginkább a kormány, lehetőséget teremtve ezzel az antiinflációs monetáris politika lazítására, ami a vállalati működés és a beruházások finanszírozásának olcsóbbá válását és az export jövedelmezőbbé tételét eredményezheti. Hosszabb távon a munkaerő képzettségének növelésével, a technológia-intenzív beruházások ösztönzésével és a külpiacokon is versenyképes hazai vállalatok támogatásával érdemes kísérleteznie a fejlődési kényszernek megfelelni kívánó gazdaságpolitikának.
