Herczeg Tímeát gyermeke születése után egy évvel nem kívánta korábbi munkakörében, auditorként részmunkaidőben foglalkoztatni az egyik nagy könyvvizsgáló cég. A “Final Four” egy másik tagjánál, a Deloitte & Touche-nál (D&T) azonban másképp gondolkodtak, s részmunkaidőben alkalmazták őt. Ennél a cégnél támogatják, hogy menedzseri beosztású kisgyermekes anyák részmunkaidőben dolgozzanak. “Jelenleg például négy ilyen könyvvizsgáló kollégánk van, köztük olyan is, aki már három éve így dolgozik” – tájékoztat Holló Katalin humán erőforrás igazgató. Mód van arra is bizonyos munkakörökben, hogy a teljes munkaidőben foglalkoztatottak heti egy napot otthonról végezzék a munkájukat.
Tíz évvel ezelőtt a D&T amerikai központjában programot indítottak a nők megtartásáért. Arra jöttek rá ugyanis, hogy túl sok tehetséges nő hagyja el a céget, miközben az ott maradók közül nagyon kevesen jutnak el a partneri szintre. Mint a Harvard Business Manager tavalyi első számában olvasható, műhelybeszélgetések során egyebek mellett azt derítették ki, hogy a projektigazgatók nem merték az igazán komoly ügyfeleket rájuk bízni. A nők pedig, miután nem kaptak igazán fontos munkát, otthagyták a céget.
AGGODALMAK. Felismertek azt is, hogy az alkalmazottak nem mertek részmunkaidőben dolgozni – annak ellenére, hogy erre korábban is volt lehetőség -, mert attól tartottak, hogy emiatt nem halad előre a karrierjük. A cég tehát deklarálta, hogy ez a munkarend nem lehet akadálya az előrejutásnak.
“Az itteni részmunkaidős foglalkoztatásnak nincs köze az Amerikában indított programhoz, azt csak mostanában kezdjük el bevezetni a régióban” – mondja Dunavölgyi Mária alelnök, partner. Hangsúlyozza azt is, hogy a magyarországi cégnél eddig sem tápláltak előítéleteket a nőkkel szemben. Ezt igazolja az is, hogy Budapesten a partnerek egyharmada nő.
VERSENYELŐNY. A kiindulópont viszont azonos volt az amerikaival: meg akarták tartani a tehetséges nőket. Sőt, úgy gondolták, versenyelőnyt jelenthet számukra, ha a kisgyermekes anyák igényei szerint alakítják a munkarendet. Amit azután a tapasztalataik igazoltak is.
Herczeg Tímea szerint a könyvvizsgálói szakma állandó naprakészséget és folyamatos felkészülést igényel, mindebben meghatározó szerepet kapnak a cégen belüli tanfolyamok, de ugyanolyan fontos az önképzés is. Hosszú éveket nem lehet “pihenéssel” tölteni. “A terveim között szerepelt, hogy a kislányom megszületése után visszatérek a munkámhoz, amit nagyon szeretek, és ami nagyon hiányzott azalatt az egy év alatt, amit otthon töltöttem. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy most már sokkal jobban kell ügyelnem a munka és a magánélet egyensúlyára. A gyerekvállalással a korábbi évek során felhalmozott tudás és tapasztalat nem vész el, erre azonban a munkáltatók többsége nem gondol” – érvel Herczeg Tímea.
Ő szeptembertől heti 3-szor 8 órás beosztásban dolgozik, két napot otthon van. Ami munkát csak lehet, hazavisz, s amikor másfél éves kislánya alszik, ő dolgozik. Ha határidős munkája van, akkor éjszaka is. “Én éjszaka sokkal jobban tudok dolgozni és koncentrálni” – jelzi, hogy ez számára nem teher. Minden nap megy hozzájuk a bébiszitter, de amikor a kislány ébren van, ő foglalkozik vele.
Binder Szilvia a D&T-nél kezdte a pályáját egyetem után, lassan tíz éve, s már majdnem három éve napi hatórás munkarendben dolgozik, vagyis két audit szezont végigcsinált így. Heti két napon délután négykor biztosan hazamegy az irodából. “A supervisori, illetve a menedzseri szint elérése után, amikor már cégek egy csoportjának könyvvizsgálatáért vagyunk felelősek, nagy szabadságot kapunk az időbeosztásban” – magyarázza, hozzátéve, hogy telefonon azért otthon is elérhetőek mind az ügyfeleik, mind a kollégáik számára. Őt is bébiszitter segíti, például, ha a gyerek megbetegszik, de az év közepi és az év végi intenzív időszakokban is, amikor a munkaidő óhatatlanul hosszabb napi hat óránál. Az ügyfeleket nem érintheti hátrányosan az auditor részmunkaideje, s Binder Szilvia úgy tapasztalja, nem is táplálnak előítéleteket ezzel szemben, sőt, inkább kedvezően értékelik, hogy a D&T lehetővé teszi ezt.
Annak ellenére, hogy léteznek jó példák, még mindig kevés cég teszi lehetővé a részmunkaidőt, nemcsak Magyarországon, de egész Európában (lásd ábránkat). Ahol van, ott jobbára az első számú vezető jóindulatán múlik a dolog. A legtöbb nagyfőnök azonban jobban szereti, ha este hatkor is előránthatja a szomszéd szobából bármelyik menedzserét, ezért aztán ha valakinek az élethelyzete megváltozik, nem kíván ahhoz alkalmazkodni, inkább új embert vesz fel. A kisgyermekes anyáktól pedig köztudottan ódzkodik a főnökök többsége.
EGYÉNI MEGOLDÁS. A fenti sztereotípiától homlokegyenest ellentétes módon viselkedett Lukács Lajos, a döntéstámogató rendszerekkel foglalkozó DSS Consulting Kft. ügyvezető igazgatója, amikor azzal a problémával szembesült, hogy a cég egyik tanácsadójának, Molnár Erikának a kétéves kislánya nem viseli el, hogy anyjától napi tíz órát távol legyen.
Molnár Erika a University of Herfordshire itteni tagozatát elvégezve egy állásbörzén találkozott a DSS Consultinggal. Vezetői információs rendszerek és pénzügy szakon végzett, s az előbbivel kívánt foglalkozni, vagyis a DSS ideális munkahely volt számára. A céghez 1999 augusztusában lépett be, de szinte azonnal veszélyeztetett terhes lett, így még kilenc hónapja sem maradt alkalmasságának bizonyítására. Lukács Lajos két év múlva mégis visszavette őt. Ekkor az ISO minőségbiztosítási rendszert vezette be a cégnél, majd marketinges feladatokat kapott, de az intranettel is neki kellett foglalkozni. Csakhogy a napi nyolcórás munka túl hosszú távollétet jelentett kislánya számára. “Először csak felsírt éjjel, aztán reggelente kiborult, hogy ne menjek el, fájt a hasa, hányt, hogy maradjak vele otthon, végül már csak lógott rajtam hang nélkül, apatikusan” – mondja. Pedig a kétéves kislány egyébként szeretett bölcsődébe járni, egészen addig, amíg az anyja az ebéd utáni alvásból felébredve hazavitte, s vele töltötte a nap hátralévő részét. Amikor Molnár Erika munkába állt, a nagymamája vagy az apja ment a gyermekért kora délután, s az anyja csak 7 óra tájban ért haza. “Én vacsoráztattam, fürdettem, meséltem neki este, de hiányzott neki az úgynevezett haszontalan együttlét, amikor csak sétálunk, elmegyünk vásárolni, beszélgetünk a szomszéd nénivel. A vacsora, a fürdés mind olyan dolog, amit meg kell csinálni” – magyarázza Molnár, aki kislánya állapotát látva szakemberrel is konzultált. Nyilvánvalóvá vált számára, hogy mindennap oda kell érnie a bölcsődébe legkésőbb 4-ig. “A gyereknek jár az érzelmi biztonság. Egy cég, egy főnök tud várni, de a gyerek nem, a nevelést nem lehet öt év múlva utólag pótolni” – vonta le a következtetést. Szerencséjére a főnöke is észrevette, hogy baj van, s ő szólt először, hogy találjanak valami megoldást, ami mindkettőjüknek megfelel. Így kezdett el Molnár Erika 65 százalékos munkaidőben dolgozni. Hétfőn, szerdán és csütörtökön 3-ig van az irodában, kedden otthon dolgozik, pénteken pedig egész nap a gyerekkel van. “Pár hete dolgozom így, s a kislányom kezd rendbe jönni, bár reggelente még mindig alig akarja elhinni, hogy tényleg én megyek érte a bölcsődébe” – mondja.
MINDENKI NYER. Lukács Lajos úgy látja, nem karitatív dolog, hogy lehetővé tette a részmunkaidőt, hiszen kolléganőjének fizetése a munkaidővel arányosan csökkent. Ugyanakkor közvetlen közelről volt módja tapasztalni a problémát. “Három gyermekünk van, s a feleségem példáján látom, hogy ez visszaveti egy anya pályáját” – mondja Lukács Lajos, aki szerint az adott helyzetben a részmunkaidő jó kompromisszum. Mint mondja, a DSS nagyon megválogatja, milyen munkatársakat vesz fel, a felvételi procedúrát pszichológus, grafológus is segíti. “Informatikai területen sokkal több férfi dolgozik, de ha egy nő itt helytáll, akkor rendszerint nagyon jól beválik. A nőkben általában több az empátia, jobban tudnak kommunikálni. A cégnél más a hangulat, ha néhány nő is van, s ez pozitív hatással van a teljesítményre” – ismerteti a szempontjait, hozzátéve: Molnár Erika bebizonyította, hogy érdemes volt őt visszavenni, s ezért nem szerették volna ismét elveszíteni. A döntésük megint csak helyes volt, mert Molnár most felszabadult, nincs rajta az a nyomás, hogy két helyen nem tud megfelelni, s a munkájával meghálálja a cég rugalmasságát. Lukács Lajos számára az sem gond, hogy a munkatársa időnként csak telefonon érhető el. “A cég 60-70 fős, de sokan mindig ügyfélnél dolgoznak. Őket is csak telefonon vagy e-mailen érem el” – mondja. Hozzáteszi, hogy minden munkakört azért nem lehetne részmunkaidőben ellátni, s arra is szükség van, hogy otthon meglegyenek a feltételek a munkavégzésre. Náluk az internet is megkönnyíti az otthoni munkavégzést, foglalkoznak is a távmunka bevezetésével, amely már csak azért is előnyös, mert nem kell annyi irodai munkahelyet fenntartani. Lukács Lajos mindezek miatt arra számít, hogy a részmunkaidő más cégeknél is egyre nagyobb teret nyer majd. Mások is rá fognak jönni arra, hogy bűn nem kihasználni a nők tudását, kreativitását. Mint rámutat, aki nem hajlandó velük foglalkozni, az a népesség, és így a potenciális munkatársak felét hagyja figyelmen kívül.
