Csupa jót, már-már afféle rózsaszín jövőt ígér az Európai Bizottságnak a közös agrárpolitika (CAP) irányváltására vonatkozó átfogó javaslata. A több mint egy évtizede kezdődött reformfolyamat legújabb nekibuzdulása környezetkímélő gazdálkodást, a vidéki életmód előmozdítását, jobb minőségű élelmiszereket vázol fel, a gazdákat pedig stabil jövedelemmel és kevésbé protekcionista támogatási rendszerrel kecsegteti. Van, aki ellen tud állni ilyen kísértésnek?
Franz Fischler. A joviális külsejű osztrák a vádak szerint
Van. Az utóbbi évtizedekben létszámában megfogyatkozott, de még mindig befolyásos európai agrárlobbi, valamint a jelenlegi mezőgazdasági politika előnyeit leginkább élvező tagállamok – Franciaországgal az élen – azt vetik Franz Fischler, az Európai Bizottság agrárügyekért felelős osztrák tagja szemére, hogy “eretnek” elképzeléseivel veszélybe sodorja a CAP évtizedes vívmányait. A Brüsszelben második mandátumát töltő, joviális külsejű tiroli egyik legnagyobb bűne, hogy a piaci kereslet-kínálat törvényei szerint gondolkodó vállalkozókat akar “nevelni” azokból a gazdákból, akikre az unió az adófizetők pénzéből eurómilliárdokat költ, hogy “kidobásra” termeljenek.
ALANYI JOGON. A múlt héten előterjesztett terv legradikálisabb újítása, hogy véget vetne annak a rendszernek, amelyben a termelés mennyisége határozza meg, mekkora közvetlen jövedelemtámogatáshoz jutnak a farmerek. A direkt kifizetések ezentúl alanyi jogon járnának az agrártermelőknek, mégpedig úgy, hogy a különböző címeken nyújtott támogatásokat összevonnák. A CAP-ból az agrárszektornak nyújtott szubvenciók így a termeléstől végleg elmozdulnának a gazdálkodók felé, felszámolva ezzel a közös agrárpolitika egyik leginkább kereskedelemtorzító hatású tényezőjét. A termelés szintjétől függő közvetlen kifizetés a farmereket eddig arra ösztönözte, hogy a piaci kereslettel mit sem törődve túltermeljenek. Elébe menve a kritikáknak, amelyek szerint az új rezsimben a gazdákat gyakorlatilag a semmiért fizetnék, Brüsszel meghatározott élelmiszer-minőségi, állattartási és környezetkímélő normák betartásától tenné függővé a közvetlen jövedelemtámogatások folyósítását. Az előírások megszegése a szubvenciók minimum 10, de indokolt esetben akár 100 százalékának a megvonásával járna. Fischler szerint a megélhetést biztosító stabil jövedelem birtokában a gazdák a CAP kényszere helyett a piaci kereslet alapján szabadon eldönthetik majd, hogy miből mennyit termelnek. Az agrárbiztos tanulmányokra hivatkozva állítja, hogy az általa javasolt reformok javítanák a gazdák jövedelemhelyzetét.
Korábbi szándékaihoz képest az Európai Bizottság több évvel elhalasztotta azt az ugyancsak nagy jelentőségű reformot, amely a tagállamokat arra kötelezné, hogy a közvetlen kifizetések évről évre növekvő részét a közös agrárpolitika másik nagy területére, a vidékfejlesztésre csoportosítsák át. A halasztást az október végi brüsszeli EU-csúcsnak az a megállapodása indokolta, amely 2013-ig a 2006-os szinten stabilizálta az immár 25 tagú Európai Unió “klasszikus” – vidékfejlesztést nem érintő – agrárkiadásait. Emiatt füstbe ment a bizottságnak az a terve, amely a jelenlegi tagállamok esetében 2004-től a direkt támogatások éves szinten 3 százalékos csökkentését irányozta elő. A közvetlen kifizetések 2007-től induló lefaragása alól a kis – évente 5 ezer eurót nem meghaladó támogatásban részesülő – agrártermelők mentesülnének. Az 5-50 ezer euró közötti bevétellel rendelkező farmereknél ugyanakkor 2013-ig fokozatosan 12,5 százalékos, az 50 ezer euró feletti kategóriában a költségvetési időszak végére már 19 százalékos lenne a direkttámogatás-vesztés.
ÚJ MEGKÖZELÍTÉS. Ez a differenciált megközelítés lehetőséget nyújt a CAP egyik legnagyobb ellentmondásának a kezelésére, hogy tudniillik a közvetlen kifizetések 80 százaléka a farmerek mindössze 20 százalékának jut. A direkt támogatásokon megspórolt pénz egy részét – 6 év alatt 6 százalékát – vidékfejlesztésre, a másik részét pedig a küszöbön álló ágazati (cukor, olívaolaj, zöldség-gyümölcs stb.) reformok költségeinek finanszírozására fordítanák.
A fent vázolt reformok – így a degresszív direkt támogatások – az újonnan csatlakozó országokra csak akkor terjednének majd ki, ha a közvetlen kifizetések náluk is elérik a normális szintet. Ám ha a tagjelölt tízek azt az egyszerűsített direkt jövedelemtámogatási rendszert választják, amit a felvételi tárgyalásokon az EU kísérletezési szándékkal felkínált, a régi tagoknál akár évekkel előbb belecsöppenhetnek a jövő piacorientált közös agrárpolitikájába.
