a jegybankelnököt a forint árfolyamsávja elleni támadásért? Az önmaga által feltett kérdésre a szocialista párt igennel válaszolt, a kormány pártonkívüli pénzügyminisztere szerint azonban értelmetlen a személyes felelősség firtatása.Már csak azért is – tesszük hozzá -, mert ezzel sérülne a jegybanki függetlenség. Az elmúlt napok történéseinek fényében nehéz nem észrevenni, hogy a jegybank és a kormány közötti feszült viszonyt László Csaba “verbális megbékéléssel” kívánta oldani. A Köztársaság téren kiadott nyilatkozatból azonban úgy tűnik, hogy a szocialisták szerint ennek még nem jött el az ideje.
Nézzük a tényeket! A forint plusz-mínusz 15 százalékos árfolyamsávja elleni spekulációt, ami hozzátartozik a pénzpiacok természetéhez, a jegybank a múlt héten kétszer 1 százalékpon-
tos kamatcsökkentéssel visszaverte. Ha tisztán könyvelői szemmel nézzük: az MNB még nyert is az ügyön, hiszen a forintgyengülés után drágábban adhatta el az addig beavatkozási céllal vásárolt valutát. Ennek ára a monetáris politikai eszköztár beszűkülése, a forint átmeneti destabilizálódása volt. Rövid távon tehát sikerült eloltani a tüzet, az azonban, hogy az MNB által már-már fetisizált inflációs célkitűzést a 4-5 százalékponttal leértékelődött valutával is teljesíteni lehet-e, csak a jövőben derül ki. Az exportőröknek jól jött a forintgyengülés, e cégeket a 200 bázispontnyi kamatvágás lélegzetvételhez juttatta.
Miközben lehet és kell is azon vitatkozni, hogy a jegybank jókor csökkentett-e kamatot – alighanem túl sokáig várt a beavatkozással -, a válsághelyzetben a monetáris és a fiskális politika irányítóinak együttműködése mégis határt szabott a további forinterősödésnek.
Ami pedig a szélesebb összefüggéseket illeti: aligha indokolt csak az MNB-t okolni a gazdaságban felbukkant válságjelenségek, a rossz gazdaságpolitikai mix miatt. Ezzel ugyanis a kormányzó pártok felmentik magukat (illetve az előző kormányt) a felelősség rájuk eső része alól – gondoljunk csak a nagyarányú bérkiáramlás miatt veszélyesen felduzzadt államháztartási hiányra. Másfelől, hoszszabb távon az infláció további csökkenése mindenképpen kívánatos, e nélkül nem képzelhető el a kormány (de legalábbis a pénzügyminiszter) által is szorgalmazott 2007-es csatlakozás az eurózónához.
A válság legfőbb tanulsága, hogy a gazdaságpolitika irányítóinak rendszeres és érdemi párbeszédet kell folytatniuk. Ezzel talán a válság is megelőzhető – a bűnbakkeresés és az indokolatlan triumfálás azonban bizonyosan.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
