Közvetlenül a szépen felújított, nemes márvánnyal burkolt Royal Szálló szomszédságában egy bezárt és plakátokkal teleragasztott kirakatú egykori Budapest Tourist iroda éktelenkedik. Luxus a lepukkadt környezetben – ez a kettősség jellemzi a főváros turisztikai fejlesztéseit. A magántőke egyre nagyobb fantáziát lát a körúti és azon túli területek egykori elegáns épületeinek felújításában és luxusszállóként történő üzemeltetésében, ily módon tágítva ki a nemrég még csak a Váci utca környékére korlátozódó belvárost. Ezek a beruházások azonban szigetszerűen emelkednek ki a többnyire lepusztult pesti épületek tömegéből. Kérdés, hogy az itt időző látogatók vevők lesznek-e majd a „szocialista nosztalgiára”.
Az Erzsébet körúti homlokzati főfal mögött alaposan átépített, de eredeti stílusát megőrző Royal minapi hivatalos megnyitójára még csak 100 szobával készült el, ám tavasszal már több mint 400 szoba várja a vendégeket. A teljesen eredeti formájában felújított díszterem 2 ezer fős kongreszszusok megrendezésére is alkalmassá teszi az intézményt, így amíg az új kongresszusi központ fel nem épül, ez lesz Budapesten a legnagyobb, rendezvények befogadására alkalmas hely.
EGYRE-MÁSRA. A régi csillogásától még messze levő körútnak ezen a szakaszán már talán a jövő évben újabb luxusszálló nyílik, az olasz Boscolo-csoport megkezdte ugyanis a New York Palota felújítását, amelyből szintén ötcsillagos hotelt alakítanak ki. A közeli Rákóczi úton nemrég adták át a szintén eredeti szépségében pompázó Palace Hotelt, a francia Accor-csoport legújabb budapesti szállodáját. Így a pestiek körében nem éppen jó hírű Blaha Lujza tér közelében egy, a Duna-partihoz hasonló szállodai „központ” van kialakulóban. Csakhogy míg a Duna-parti modern szállók az egyedülálló panoráma mellett még „európai környezettel” is vonzzák a látogatókat, a körúton felújított szállodák legfőbb vonzereje éppen a patinás épületek varázsa lehet. A szálló és környezete közti ellentmondás akkor igazán látványos, ha a vendég a közeli mellékutcákban tesz egy sétát.
A befektetők örülnek annak, hogy több színvonalas hotel is egymás mellé települt. Abban bíznak ugyanis, hogy ingatlanfejlesztéseik révén a terület felértékelődik, és néhány éven belül a környező utcák épületei is csinosabbak lesznek. A nagy kérdés, hogy a főváros és a kerületek vezetése is „követi-e” a magántőke mozgását. Ma ugyanis a Rákóczi út jobban emlékeztet autópályára, mint városi sugárútra, s bizonyára a Blaha Lujza tér is csak önkormányzati beavatkozást követően tudna megújulni, hiszen a tér jellege a rendszerváltás óta semmit nem változott.
„A turisztikai szempontok nem játszanak szerepet a város felújítandó közterületeinek kijelölésében” – mondja Tóth Attila, a fővárosi önkormányzat turisztikai főosztályának vezetője. A Bartók Béla út felújításánál a fő szempont a budapesti közlekedés javítása volt, igaz a közterület megújulása turisztikailag is vonzóbbá teszi ezt a környéket.
Sokan úgy vélik, hogy Prága behozhatatlan előnyre tett szert a két főváros között a turistákért folyó versenyben. Ott a teljes belső részt felújították; nemcsak a terek és utcák kaptak új burkolatot, de a lakóházak homlokzatát is renoválták. Ebben a tekintetben Prága ma nem különbözik a nyugat-európai nagyvárosoktól. Budapesttel összehasonlítva két dolog könnyítette meg számukra a város megújítását: egyrészt Csehországban az ingatlanok tekintetében reprivatizáció volt, így a legtöbb belvárosi épület egyben, és nem lakásonként került magántulajdonosok kezébe. Márpedig egy többlakásos bérház felújítása sokkal egyszerűbb, ha egy tulajdonos van, mint társasházi formában. Másrészt Prága egységes, egy központi önkormányzat által irányított város, így nincsenek a kerületek és a főváros vitái miatt „gazdátlan” területek.
A budapesti belvárosi lakóházak szinte kivétel nélkül társasházakká alakultak a privatizáció során. Ráadásul a jobban eleresztett rétegeknek az agglomerációba való kiköltözésével egyre nagyobb a tulajdonosokon belül azok aránya, akik nem képesek finanszírozni még a műszakilag szükséges felújításokat sem. Míg egyetlen háztulajdonos könnyűszerrel vehetne fel hitelt egy soklakásos romos épület felújítására, társasházként ez szinte lehetetlen. A jelenlegi tulajdonosi struktúrában pedig a tömbök közepének bontásával járó – érdemi megújulást eredményező – rekonstrukciók teljességgel kivihetetlenek.
Fővárosi tisztviselők, építészek és városkutatással foglalkozó szakemberek szerint legalább ekkora probléma a 23 kerületre széttagolt városvezetés, így ugyanis nem lehet egységes fejlesztési terveket keresztülvinni, nem alakítható ki még a belvárosban sem egységes városkép, rengeteg területnek egyszerűen nincs gazdája. A terület szó szerint értendő; ilyenek például a nagy kiterjedésű, több kerülettel határos közparkok: a Városliget és a Népliget.
Pedig az előbbinek a legújabb turisztikai fejlesztési elképzelések is fontos szerepet szánnak. A világörökségi védelem alatt álló Andrássy út végén található park a Széchenyi Fürdővel, az Állatkerttel, a Vajdahunyad várral számos turistát vonzó pihenőpark is lehetne. Ma azonban egyik kerület sem érzi magáénak a parkot, senki nem törekszik fejleszteni, vonzóbbá tenni.
REJTETT LEHETŐSÉGEK. Sokan vélik úgy, hogy a két világörökségi terület, a Vár és az Andrássy út is számos lehetőséget rejt még magában. A Duna-parti épületek szebb kivilágításával sokkal jobban ki lehetne emelni a budapesti panoráma szépségét. Díszkivilágítással a körúti házak is jobban mutatnának éjszaka, még akkor is, ha ettől nem lesz európai városhoz illő, egységes városirányítási szerkezet, sem ingatlanfejlesztést ösztönző tulajdonosi struktúra.
Ismét régi fényében a Royal. Ma még jobbára csak azok az épületek újulnak meg a régi belvárosban, amelyeket külföldi szállodai beruházó szerez meg.
