Szűkszavú közleményben tette közzé a Zwack Unicum Rt., hogy közös megegyezéssel, november 22-ével távozik a társaság vezérigazgatója, Rétfalvi György. A vezércserét nem a cég gazdasági teljesítményével indokolta a kommüniké, hanem az üzletpolitikáról vallott “tartós és lényeges” nézetkülönbséggel az igazgatóság és vezérigazgató között. Egyelőre nincs új választott a posztra, és információnk szerint Rétfalvi is keresgél. Átmenetileg Dörnyei Tibort, a jelenlegi gazdasági igazgatót bízták meg, hogy birkózzon meg a vezérigazgatói feladatokkal is, amíg az igazgatóság kinevezi az új embert.
ELLENTÉTEK. Ám nem az igazgatósági tagságáról is lemondott Rétfalvi György az egyetlen távozó az 1790-től eredeztetett, patinás italcsoport menedzsmentjében. Búcsúzott az igazgatóságtól Tim Hobbs, a részvénytársaságban 26 százalékkal tulajdonos Diageo képviselője is. Mindez azért azt sejteti, hogy a háttérben komolyabb ellentétek feszülhettek a vezetés és a tulajdonosok között.
Az idei első háromnegyed évi cégadatok pedig nem indokolnak változást a cégvezetésben. A tőzsdei gyorsjelentés szerint a Zwack-csoport 2002 első kilenc hónapja alatt 17,5 milliárd forint bruttó árbevételt ért el, 7,8 százalékkal többet, mint a tavalyi megfelelő időszakban. A nettó értékesítés 11,5 milliárd forint volt, ez kereken 10 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbit. Az exportárbevétel pedig 13 százalékkal mutatott nagyobb teljesítményt, elérve a 641 millió forintot. A cég konszolidált, de nem auditált adatok szerinti adózás előtti eredménye szeptember végéig 1,8 milliárd forint volt, azaz 4,6 százalékkal szárnyalta túl a bázist. Az értékesítés 10 százalékos növekedését házon belül főleg a Zwack Borház bővülő tevékenységének és a kis alkoholtartalmú italok piaci hódításának tulajdonítják.
Legfeljebb az gondolkoztathatta volna el alaposabban a vezetést, hogy a pénzügyi eredmény csökkent, s a harmadik negyedévre a nettó hitelállomány 146 millió forinttal lett magasabb az év eleji szintnél, mégpedig a fokozott tempójú beruházások és a közleményben vitás pontnak aposztrofált 1,5 milliárd forint osztalék következményeként. Ez azonban nem elégíti ki a piaci megfigyelők kíváncsiságát; általánosan azt tartják, hogy akut “üzletpolitikai vita” alakult ki a fő tulajdonosok és a menedzsment között. (A német Underberg-család a névadó famíliával közösen 50 százalék plusz egy szavazattal rendelkezik a 26 százalékban tulajdonos Diageo és a 24 százalékos közkézhányad mellett.)
A magyar tulajdonost megtestesítő Zwack Péter talán minden termékénél “édesebbnek” tartja a keserű Zwack Unicumot. Ismerve a titkos recept szerint készülő ital értékeit, elsősorban ettől várja a társaság további és látványos felvirágoztatását. Rétfalvi György vezetése alatt pedig nálunk addig szinte ismeretlen termékekkel is gazdagodott a portfólió. A szénsavas “cooler-ekkel”, mint amilyen a Smash “diszkóital” és a főmárkák nevét, piaci erejét felhasználó Unicum Nite, valamint a Vilmos Inside, a nemzetközi trendeknek megfelelően az ifjúságot, a jövő szeszesital-fogyasztó generációját célozta meg a menedzsment. Rétfalvi emellett megerősítette a bor üzletágat is, ami szintén nehezen volt emészthető a gyomorkeserűkre specializálódott tulajdonosok számára. A német tulajdonos szemében a legnagyobb probléma azonban vélhetően az volt, hogy hároméves tevékenysége során Rétfalvi beindította az exportoffenzívát és ezzel a határokon túl egyre komolyabban veendő házi konkurenciát teremtett a tulajdonosnak. (Érdekes párhuzam, hogy Rétfalvi elődje, Sivó Imre is hasonló körülmények között, hasonló problémák miatt hagyta el a Zwackot.)
VISSZAFOGOTTABBAN. A piaci helyzet nem indokolhatta a vezéráldozatot a mintegy 70 milliárd forintos legális szeszesitalpiacot 40 százalékos részesedéssel vezető cégben. Amint azt Győry László, a Szeszipai Szövetség és Terméktanács vezetője elmondta, előre tervezhetőek a piaci folyamatok. A hazai szeszesital-fogyasztás az uniós trendnek megfelelően csökken. Míg 1985-ben átlagosan 5,5 liter tiszta szesznek megfelelő italt nyakaltunk, tavaly 3,1 literre apadt a fogyasztás. Az Európai Unióban pedig már 2 liter alatti az átlag. Ez az oka, hogy a szeszipari kapacitásoknak átlagosan csak 45 százalékát használják ki, és a három szeszgyárból egy bezárt. A 630 nyilvántartott “adóraktárból” – kis és nagy szeszfőzdéből – ugyan alig több mint 100 lesz képes talpon maradni a csatlakozás után, de a prémiun szegmens nagy márkái, mint amilyeneket – a kommersz italok mellett – a Zwack Unicum is képvisel, megrázkódtatás nélkül viselik majd el a csatlakozást.
