Gazdaság

Prága után – merre?

A prágai NATO-csúcs hét új állam meghívásával zárult. A "hogyan tovább" kérdése azonban nyitva maradt. Putyin nem ment el Prágába, jelezvén, hogy közeledik a moszkvai engedmények lehetséges határa. Most minden figyelem Ukrajna felé irányul.

Meg sem rezdült a világpolitikai szereplők szempillája, amikor a NATO, az atlanti blokk formálisan felajánlotta hét közép- és kelet-európai országnak a csatlakozás lehetőségét. Az évek óta emlegetett “big bang”, a nagy durranás most Prágában megvalósult, és a NATO határai a Baltikumtól a Fekete-tengerig elérték az orosz határokat. A szervezet 1949-es megalakulása óta ez a legnagyobb kiterjesztési akció. És nem vitás, hogy a szempillák mozdulatlansága a tavaly szeptember 11-i, New York és Washington ellen intézett terrortámadásnak “köszönhető”. E nélkül nem lehetett volna ilyen könnyen, minden hatékony ellenállás nélkül megvalósítani azt az amerikai szándékot, hogy a NATO katonai hatókörének súlypontját áthelyezzék; “out of area”, azaz az atlantinak minősíthető hatalmas körzet határain kívülre.

Ebben a légkörben különösebb ellenállás nélkül vették tudomásul az úgynevezett “prágai képességi kötelezettségek” (Prague Capabilities Commitment, PCC) listáját. Ez nyolc prioritást jelöl meg, amelyeket az európai szövetségeseknek teljesíteniük kell. Az alapelv az, hogy mindegyik résztvevő az úgynevezett szektor (niche) elv alapján – haderejének egy elemét kiemelten fejlesztve – járuljon hozzá a NATO ütőképességének fokozásához. Mindez azzal jár, hogy érvényesül annak az amerikai nyomásnak a hatása, amely a NATO európai tagállamait a katonai kiadások növelésére ösztönzi. (Jelenleg az Egyesült Államok a GDP 3,5 százalékát költi védelemre, míg az európai átlag 2 százalék alatt marad.)

Az említett feltételek teljesítése teremtheti meg az alapot a prágai konferencia egyik fontos határozatának megvalósítására: a 21 ezer főre tervezett, gyorsan és bárhol – tehát “out of area” is – bevethető mozgékony NATO ütőerőnek a létrehozására.

EURÓPAI FENNTARTÁSOK. Az Irak ügyében hozott döntés során az amerikaiak már kénytelenek voltak tudomásul venni az erőteljes európai fenntartásokat. Az erről szóló határozat – az eredeti washingtoni szándékoktól eltérően – nem ad jogot automatikusan fegyveres beavatkozásra abban az esetben, ha Bagdad akadályozná az ENSZ fegyverzetellenőrző bizottságának munkáját. Prágában tehát Irak ügyében Washington kénytelen volt az eddigi BT-határozat keretein belül maradni.

A címben feltett kérdésre azonban mindez csak részben ad feleletet. Sokkal lényegesebbnek tűnik ebből a szempontból mindaz, ami a konferencián kívül, de a NATO jövőjével összefüggésben történt. Így mindenekelőtt az, hogy Putyin orosz elnök nem jelent meg a cseh fővárosban. Nyilván azért, mert a NATO kiterjesztése ezúttal a balti államokra, tehát volt szovjet területekre is kiterjedt. Putyin mindenekelőtt belpolitikai okokból kénytelen volt jelezni elégedetlenségét és egyet nem értését magával a kiterjesztéssel. Ez annál inkább érthető, mert “ráadásul” Románia és Bulgária felvételével a NATO megjelenik a Fekete-tenger nyugati partján. Bush ezért szánta rá magát arra, hogy Prága után Szentpétervárott találkozzék Putyinnal. Ezzel mindkét fél jelezte, hogy a tavaly szeptember óta kibontakozó közeledés folyamatát az orosz fenntartások nem állítják meg.

KIJEV ELLENI SZANKCIÓK. Az már távolabbi kérdés, hogy miképpen alakul majd ezzel összefüggésben Ukrajna viszonya Oroszországhoz, illetve az Egyesült Államokhoz. Ukrajna több ízben közölte azt a szándékát, hogy csatlakozzék a NATO-hoz. Ugyanakkor a közelmúltban kiderült, hogy százmillió dollárért négy légvédelmi radarrendszert szállított Iraknak. Washington megtorlásképpen felfüggesztette egy 54 millió dolláros segély átutalását, továbbá lemondta a decemberre tervezett találkozót Kucsma ukrán elnök és a NATO vezetői között. Az igazán izgalmas kérdés az, hogy Moszkva megkísérli-e majd kihasználni a Washington és Kijev közti feszültséget – és ebben meddig lesz hajlandó elmenni. Putyin azt aligha engedheti meg magának, hogy beleegyezzék Ukrajna NATO-csatlakozásába. Az viszont nyílt kérdés, megkísérli-e majd Ukrajna függetlenségének korlátozását, esetleg reintegrálását. Ez utóbbit Washington már úgy tekintené, mint kísérletet egy orosz birodalmi újjáépítésre.

Prágában a szempillák meg sem rezdültek – de Oroszország szemöldöke összerándult.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik