 |
Sokan hivatkoznak a tudomáinyos alapművekre, kevesebben olvassák is azokat. Szűkebb szakmánkban sincs másképpen, mert bizonyára kevesen tanulmányozták Marx Tőkéjét, Keynes A foglalkoztatás, a kamat, a pénz elméletét, avagy Kornai A szocialista rendszer című vaskos kötetét. S így van ez a 20. század egyik legnagyobb hatású művével, Marshall McLuhan A Gutenberg-galaxis című munkájával is, ami csekély négy évtizedes késéssel jutott el a magyar olvasókhoz. E híres, vagy némileg hírhedt alapmű azonban most sem lesz bestseller. Merthogy ez a bonyolult szerkezetű, apró részekből, egyenrangú mozaikokból álló, fő- és alcímezett összefoglalásokat, egyértelmű következtetéseket nélkülöző mű, amelyet kanadai szerzője, tanúsítva eredeti, irodalomtörténész szakmáját, bőségesen adagolt irodalmi idézetekkel tett emészthetőbbé, bizony nehéz olvasmány.
GLOBÁLIS HATÁS. De hát valójában mi is váltotta ki az eredeti megjelenését követően mindmáig tartó éles vitát, a számos ellenvéleményt, az élénk visszhangot? A recenzens, aki nem média- avagy szépnevű kommunikációfilozófus, hanem csupán a könyveket, az irodalmat kedvelő, és sok mindenben némiképpen jártas „hivatásos” olvasó, töredelmesen bevallja: nem tudja a választ. A könyv tudniillik bizonyos egyszerűsítéssel arról szól, miként alakult ki az emberiség történelme folyamán a könyvnyomtatás, és ez az új, nagy jelentőségű technológia miképpen befolyásolta, formálta az emberi civilizációt, miként hatott az élet valamennyi területére.
A médiatudós a nyomtatásnak a társadalomban általában, és az emberi kommunikációban különösen meghatározó, megkülönböztetett szerepet tulajdonít. Szerzőnk állítja: „a nyomtatás feltalálása …létrehozta az első változatlan formában sokszorosítható árucikket, az első futószalagot és az első tömegtermelést”. Vagy: „a nyomtatott anyag fogyasztási médium”, amely megmutatta az embereknek, hogy „a nemzeti egységet és hatalmat a nemzeti nyelv kötelékén belül képzeljék el”. E logikának felel meg az a vélekedése is, miszerint a „nyomatás azáltal, hogy a nemzeti nyelveket zárt rendszerré változtatta, létrehozta a modern nacionalizmus uniformizált és centralizált erőit”.
Itt jegyezzük meg, hogy McLuhan fejtegetései során kiadósan idéz tekintélyes magyar (illetve magyar származású) szerzőket, így Békésy Györgyöt, Hajnal Istvánt, Kepes Györgyöt, s főként Polányi Károlyt. Azután van még egy hazánkra vonatkozó meghökkentő kijelentése is: „Ahhoz, hogy létrejöjjön a piaci társadalom, a Gutenberg-technika általi átformálódás évszázadai szükségeltetnek; ebből fakad annak abszurditása, hogy a piacgazdaságot megpróbálják intézményesíteni Oroszországban vagy Magyarországon, ahol a feudális viszonyok a XX. századig fennálltak.” Ez az „abszurditás” nem kíván kommentárt.
Maradjunk ezután abban, hogy McLuhan könyvéről az érdemi vitát és az alapos értékelést hagyjuk az avatott szakemberekre, a hivatásos ítészekre. Ámde e jelentékeny mű ürügyén tegyük fel a felettébb időszerű kérdést: fenyegeti-e a feltartóztathatatlanul tért hódító információs társadalom a Gutenberg-galaxist, az írás- és olvasáskultúrát. Erről a médiafilozófustól ezt a megállapítást találtuk: „Egy hatalmas alexandriai könyvtár felé való irányulás helyett világunkból egy nagy komputer lett, egy elektromos agy, pontosan úgy, mint egy gyerekes tudományos-fantasztikus regényben. És ahogy az érzékek elhagytak bennünket, a Nagy Testvér lép be a helyükre.” Na már most, hosszasan lehetne szerzőnk társadalomértelmezésein és még sok minden máson is eltöprengeni, ám az bizonyos: McLuhan a jövőt illetően immáron 40 évvel ezelőtt látnoknak bizonyult.
Igaz, az írott betű műfaját még korábban is okkal féltették. „A korszerű tömegek mind tudatosabb ellenkezéssel hajlandók csak az olvasás erőfeszítésére… Mennyivel egyszerűbb képekből értesülni a világ sorsáról, mint elolvasni egy cikket vagy tanulmányt, mely iparkodik véleményt mondani a világ tüneményeiről!” – írta Márai Sándor 1941-ben, amikor még a tévéről is csak álmodtak (Kassai őrjárat). Azóta már eljutottunk odáig, hogy a könyv lassan kimegy a divatból, az olvasás helyét – a ráfordított időt – mindinkább átveszi a televízió, a videó, az internet. A rohamosan fejlődő technika ezáltal gyökeresen átalakítja életünket – munkánkat és szabadidőnket egyaránt. Egy sikeres menedzser mondja: számára a világhálón való barangolás mindenekelőtt élményt, böngészést, szórakozást jelent, s vonzóvá kívánja azt tenni már a kisgyerekek számára is.
TRÓNFOSZTÁS? A nagy kérdés tehát az, hogy ez az elkerülhetetlen s egyszersmind szükségszerű folyamat jelenti-e egyúttal országunkban (is) a könyv trónfosztását. Derűlátásunkat megerősíti, hogy éppen napjainkban tüntettek ki első ízben magyar írót Nobel-díjjal. Ez a magas megtiszteltetés természetesen Kertész Imre életművét illeti, ámde egyúttal jelentős elismerése a magyar nyelvnek és irodalomnak, ráadásul előmozdíthatja a magyar kultúra elszigeteltségének oldását is. Mi több: bizonyára sokakat a könyvek szeretetére, megbecsülésére, legfőképpen pedig olvasására ösztönöz. Mert hogy ma is helytállóak Babits Mihály szép sorai: „a Könyv is Élet, és él mint az ember – így él: emberben a könyv, s a Könyvben az Ember”, „csak a Könyv kapcsol múltat a jövőbe, ivadék lelkeket egy nemzetté szőve!”
