Államreform és decentralizáció – Megy a megye, jön a régió?

Olyan ígéretet tett választási programijában az MSZP, amelyet egyedül aligiha képes teljesíteni. A párt a demokratikus intézményépítés befejező lépéseként jelentős decentralizációt hajtana végre, számos kormányzati feladat- és hatáskört delegálna területi szintre. “Az államigazgatási szerkezetben új döntési fórumként jelennének meg a régiók, de ezzel együtt az önkormányzati rendszer is átalakulna, merthogy 2006-ban már regionális szinten is tartanának választásokat” – magyarázza Wiener György szocialista országgyűlési képviselő, alkotmányjogász, a párt egyik fő ideológusa, aki társelnöke a grandiózus államreformtervet kimunkáló IDEA tudományos csoportnak. A választott regionális önkormányzatok létrehozása a kormányzati szintet kettőzné meg, s elsődlegesen nem a megyéktől vagy a településektől venne át funkciókat – teszi hozzá.

A megyei közgyűlések szerepét intézményfenntartó társulások vennék át, amelyekbe a kistérségi társulások delegálnának tagokat. Ehhez persze még lesz egy-két szavuk a helyi politikai, társadalmi és civil szerveződéseknek is, de – mintha kész ténynek tekintenék a változást – már most megkezdődött a rivalizálás az egymáshoz közelfekvő nagyvárosok között a régióközponti cím elnyeréséért. A vonatkozó törvények megváltoztatása azonban kétharmados többséget igényel, ezért a kormánypártoknak az elképzelés megvalósításához mindenképpen meg kell nyerniük a jobboldal támogatását.

TUDOMÁSUL VESZIK. Bármennyire is meglepő, e kérdésben mindazonáltal nincs túl nagy ellentét a két politikai tábor között. Olyannyira, hogy 1998-ban még a Fidesz is zászlajára tűzte az államszerkezet átalakítását. A reformelképzelések azonban léket kaptak, egyfelől azért, mert a megyei önkormányzatok háromnegyedében 1998 őszén a Fidesz és szövetségesei szereztek többséget, s a kormányzat nem akarta a saját embereit hátba támadni, s “kihúzni alóluk” a megyéket. Másfelől pedig éppen a szocialisták vétózták meg a parlamentben a Stumpf István volt kancelláriaminiszter által vezetett közigazgatás-fejlesztési program egyes részeit.

“A megyei önkormányzatok élén álló szocialista elnökök most tudják, hogy politikai kötelezettség 2006-ra a választott régiók létrehozása, hiszen a demokrácia záloga a decentralizáció folytatása, a kistérségi önrendelkezés kiteljesítése” – hangsúlyozza Baráth Etele, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára. Érvelése szerint a régiók megerősítése már csak uniós csatlakozásunk miatt is fontos. Kívánatos, hogy olyan regionális önkormányzatok alakuljanak meg, amelyek közvetlenül pályázhatnak uniós pénzekre Brüsszelhez. Azért kell ugyanis most a 2004-2006-os időszakra vonatkozóan egyetlen Nemzeti Fejlesztési Tervet (NFT) benyújtania Magyarországnak, mert az unió szerint a jelenlegi statisztikai-tervezési egységek és a mellettük működő regionális fejlesztési tanácsok nem rendelkeznek a regionális programok tervezéséhez, a pályázatok lebonyolításához, a pénzek fogadásához, valamint a monitoring, értékelő funkciók ellátásához szükséges, érett intézményi rendszerrel. “A választott képviselőtestülettel és önálló forrással rendelkező régiók – szögezi le Baráth Etele – 2007-től már az uniós pályázatok önálló lebonyolító hatóságaivá válhatnának.”

Nem mindenki ilyen optimista. Takács Albert, az ombudsman általános helyettese egy minapi tanácskozáson úgy fogalmazott, hogy a megyék megszüntetése és a regionális önkormányzatok létrehozása rövid távon nehezen valósítható meg. Szaló Péter, a Nemzeti Területfejlesztési Hivatal elnökhelyettese pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy az unió nem írja elő, miként épüljön fel a közigazgatási-államigazgatási rendszer. A gazdasági-társadalmi fejlődés, a versenyképesség fokozása miatt kell a helyi érdekeket és forrásokat integrálni tudó, választott képviselőtestülettel és saját forrással rendelkező régióknak létrejönniük.

“Nem az a lényeg, lesz-e regionális önkormányzat vagy sem, sokkal inkább az, hogy polgárközpontú és hatékony közigazgatás valósuljon meg” – mutat rá Balsay István, az előző ciklus területfejlesztési politikai államtitkára. A politikus az államreformterv kapcsán kétségbe vonta az MSZP decentralizálási szándékát. “A kormány balra cselez és jobbra megy el” – mondja. Példaként a kistérségi támogatások 1 milliárd forinttal történő növelését említette, ami szerinte a szocialisták vidéki pártépítését szolgálja, s nem tartja klasszikus decentralizálási törekvésnek azt sem, ha a miniszterelnök nevezi ki a regionális fejlesztési ügynökségek munkacsoportjainak vezetőit. Az uniós támogatások elnyerése kapcsán arra hívja fel a figyelmet: nem biztos, hogy az uniós prioritások egybeesnek a nemzet érdekeivel. “Nem lehet úgy eljárni, mint az a háziasszony, aki látja, hogy a vasedény-boltban a nagy piros fazekak le vannak értékelve, ezért berohan és vesz belőlük tízet. Mert nem biztos, hogy erre van szüksége” – érvel. Kritikája szerint az uniós pénzek maximális lehívása érdekében a jövő évi költségvetés elhanyagol számos olyan ágazatot, amelyek nem célterületei az uniós fejlesztéseknek, ugyanakkor az ország szempontjából a jelenleginél nagyobb kormányzati figyelmet és támogatást érdemelnének – ezek közé sorolja az önkormányzatok, az igazságszolgáltatás és a hazai vállalkozások támogatását.

KONFLIKTUSKEZELÉS. Egyelőre nem készültek hatásvizsgálatok arról, mennyibe kerül a regionális közigazgatási és önkormányzati szint kiépítése. Becslések szerint kezdetben mindenképpen megdrágítaná az államapparátus működését, később azonban a “helyben hatékonyabban lehet felhasználni a forrásokat” filozófia szerint megtakarítást eredményezhetne. A demokratikusabb állami működés viszont mindenképpen javítaná a mindenkori kormány helyzetét. “A funkciók decentralizálása számos konfliktustól mentesítené a kabinetet, nem kerülne fel minden probléma kormányzati szintre” – hangzik Wiener György érvelése.

Az alkotmányjogász szerint a régiórendszernek demokratikus hozadéka is lehet, enyhíthetne az ország politikai polarizáltságán. Nem valószínű ugyanis, hogy a 6 vagy 7 régióban mindenütt ugyanaz a párt nyerne, mint amelyik az országgyűlési választásokon. A régió politikai ellenpólust képezhetne, hiszen a kormányzati feladatok jelentős részének átadása miatt nyilvánvalóan nagyobb hatalmat jelentene, mint a megyei szintű irányítási-igazgatási jogosultság.