Fa Nándor, a vállalkozó-vitorlázó – Akiben még van egy kör

Jó pár éve még a Balaton tűnt a legnagyobb felvevő piacnak a földkörüli vitorlázás nyomán országos ismertségre szert tett Fa Nándor számára. A tengeri kalandok után szárazföldi vállalkozásba kezdő hajós két okból is kedvezőnek látta a helyzetet a kikötő- és hajótervezésre. Egyfelől akkor indult a Mahart kikötő-fejlesztési programja, másfelől számos olyan privát befektetői szándék jelent meg, amelyből Fa Nándor arra következtetett, érdemes e területtel foglalkozni. Ráadásul űr tátongott akkoriban a piacon, mert senki sem foglalkozott nálunk kikötőépítéssel.

“A szükséges fejlesztéseket házi beruházásban csinálta meg a Mahart, a többiek pedig különböző bütykölt beruházásokban oldották meg elképzeléseiket, de igazán professzionális gyártó és telepítő nem volt. Itt, a Balatonon, kishajós kikötők építését végeztük el, de ez nem jelenti azt, hogy több száz tonnás hajók fogadóját ne tudnánk megcsinálni” – foglalja össze Fa Nándor a kezdeteket. Azóta sok víz lefolyt a Sión, három kikötőt adtak át. “Az első hullámban a Mahart balatonlellei kikötőjét építettük, most a siófoki kikötő-felújításnak a vízi részét csináltuk, illetve Balatonalmádiban építettünk egy kis kikötőt. Ez volt az első hullám, amit nagyon sok kikötőberuházás követne, amennyiben adminisztratív úton ezeket nem lassítanák, lehetetlenítenék el” – teszi hozzá a vállalkozó.

A sokat ígérő kezdet után mindenesetre megtorpant a tulajdonosáról elnevezett Fa Hajó magyarországi tevékenysége. A cég vezetője csalódottan beszél már a hazai kikötőfejlesztésről, szerinte a jelenlegi kormányzat szándékaiban nem játszik fontos szerepet a balatoni hajózás felvirágoztatása. A projekteket gyakorlatilag leállították, pedig komoly kikötőtervek készültek az elmúlt időszakban. Még pénzes beruházó is akadna, ám az engedélyezési eljárás bemerevedése Fa Nándor szerint adminisztratív akadályoztatásra utal. A kifogásokat hajánál fogva előcibált magyarázatoknak tartja a szakember, mert bár a retorika szintjén a balatoni vízi turizmus és a vitorlázóturizmus továbbra is kiemelt cél, a valóság az, hogy a Fertő tavon ötször annyi megépített hajóhely van, mint a Balatonon.

SZENT JUPÁT. A Szent Jupátot, amellyel társával, Gál Józseffel először körülhajózták a Földet, éveken át építették együtt a Velencei-tó partján. Ma már mosolyogva meséli el, miként jártak ki-be három napon át az akkori Kelet-Berlinben egy csavarboltba, mert a hajóépítéshez szükséges 3 ezer csavart csak tízesével lehetett megvenni az egyetlen erre szakosodott üzletben. A hajóépítés minden apró részletét ismeri, ma már mégsem hajókat épít, hanem kikötőket. “Ez nagyon érdekes dolog, mert alapvetően a hajókat szeretem, de az üzletben az ember nem a hobbiját, a vágyait valósítja meg, hanem azt, amire szükség van, ami eladható bármelyik piacon” – vall a váltás okairól Fa Nándor, aki továbbra is hajóépítőnek látja magát. Olyannak azonban, aki egy francia licenc alapján elkezdett gyártani egy rendszert, amely Magyarországon az egyetlen kormányzati hivatalok által elfogadott szisztéma.

A Székesfehérváron létrejött zöldmezős vállalkozás képes arra, hogy a kikötői rendszer minden elemét maga gyártsa le. Sőt, az elemek fele saját tervezés is, s a maradék jelentős részében is sok a saját fejlesztésű elem. A termelésnek több mint a fele exportra megy: Nyugat-Európába, a Karib térségbe és Japánba. “Amikor elgondolkodtam azon, hogy vállalkozóként folytatom az életemet, és abbahagyom a versenyzést, akkor azt is át kellett gondolnom, mi az, aminek piaca van. A hajóépítés olyan nagyipari technológiai irányt vett, hogy abba a csőd biztos elkerüléséhez csak több milliárdos beruházással szabad belevágni. A Magyarországon működő kis manufaktúrák zöme – ha nem valamennyi – az uniós csatlakozás miatt fog tönkremenni. És ennek nem akartam részese lenni, viszont úgy látom, hogy a kikötői infrastruktúra gyártására és építésére egész Kelet-Európában senki sem mozdult rá. Tehát ebben a pillanatban még monopolhelyzetben vagyunk, aminek nem feltétlenül örülök, de tényként elfogadom” – írja le a helyzetet a vitorlázó szakember.

KÉZMŰVES. Óceánjáró hajós versenyzőként Fa rendkívül fanatikusnak és rettenthetetlennek tűnt, ám üzletembernek inkább rettentően racionálisnak látszik. Ám ő ezzel a megállapítással csak részben ért egyet. “Az, hogy fanatikus versenyző vagyok, csak részben igaz, inkább fanatikus kézműves vagyok. Az alkotó munkát szeretem. A produktív termelőmunkát, amikor valamit elkezdek, megvalósítok, majd a végén odaállok mellé, s azt mondom: na ez itt van készen, embereket szolgál és én csináltam” – vallja. A hajótervező munkát ugyan szép dolognak tartja, de szerinte az itthon nem igazán járható út a számára. Most azonban zsákutcában érzi magát, mert a kikötőépítéshez is vélhetően el kell hagynia az országot. “Miközben nálunk akadályozzák a kikötőépítést, máshol kezd nagyon komoly konjunktúrája lenni ennek az iparágnak. Ezért kénytelen vagyok arra mozdulni, ahol erre igény van.”

Erről a témáról nem hajlandó többet elárulni, mivel nem szeretne elébe menni a dolgoknak. Szűkszavúan csak annyit mond: “Tény, hogy olyan helyen lehet kikötőt építeni, ahol víz van, sok a hajó és ahol erre igény mutatkozik. Jobban járok, ha nem nevezem meg az országot. A cél, hogy több kikötőt építsünk, olyan kikötőket, amelyekben az átlag hajóméret 14 méter”. Az európai vízi turizmus nagyon jelentős mértékben délnek indult. Erre rájöttek az ottaniak is, és most olyan kikötőépítések kezdődnek, amelyek ha a következő tíz évben megvalósulnak, akkor a következő 100 évben profitot hoznak majd.

ÚJRA A TENGEREN. Fa Nándor tehát újra tengerre készül, csak most pénzügyi befektetőkkel, társakkal, üzletemberként kikötőket épít majd. Rengeteg munka fekszik már az új tervben, és még nagyon sok hátravan, amíg állni fog a Fa Hajó által épített első tengeri kikötő. Nem elég, hogy helyben kell létrehozni egy gyárat, bele kell ásnia magát egy másik ország gazdaságának farkastörvényeibe is. Emellett kemény nyugat-európai konkurensekkel kell megvívni a harcot, amelyben Fa a minőséggel és az árral tud ringbe szállni. “Ahol referenciát kell felmutatni, ott jó vagyok, ahol a húszéves szakmai múltat akarják, ott nem. Az én referenciáim a Karib-tengeren, Japánban és máshol működnek” – mondja nem kis büszkeséggel.

Egy álom azonban nem hagyja nyugodni. Háromszor már körbehajózta a Földet, ám elsőként még egyszer sem ért célba Föld-kerülő vitorlásversenyen. Ha erről kérdezzük, óvatosan csak annyit mond: “Soha se mond, hogy soha.” Azt gondolja, van még benne “egy kör”.