alighanem erőtlen lépés volt. Nem valószínű, hogy a fél százalékpontnyi csökkentés elegendő ellenállás lenne a forintot erősítő hatalmas nyomással szemben. A közelgő uniós csatlakozás, a magyarországi befektetések iránt növekvő bizalom és a magas hazai kamatok túlságosan is jó környezetet teremtenek a forint erősítésének. Fél százalékpont nem a világ: sőt, olyan reakciót is kiválthat a külföldi befektetőkből, hogy itt a nagy alkalom, most még érdemes idehozni a pénzt, később viszont elúszhat a haszon. A Monetáris Tanács hétfőn sebtében összehívott ülése – a döntés mintegy verbális mellékleteként – 238-242 forintban jelölte meg a kívánatos árfolyamot az euróval szemben. Ám kedden, lapzártakor, némi újabb izmosodás után, 236,40 és 236,60 között mozgott az árfolyam. A sáv erős széle (234,685 forint/euró) vészes közelségbe került.
A 9 százalékra csökkentett alapkamatban még mindig 5,75 százalékpont a többlet az Európai Központi Bank irányadó kamatához képest. Kiéleződött a kényszerű verseny a közép- és kelet-európai országokkal. A múlt héten például Szlovákia 1,5 százalékponttal (6,5 százalékra) vágott az alapkamaton. Az árfolyamot most fokozott mértékben befolyásolják a nagy külföldi befektetők – a hazai gazdasági teljesítményektől némiképp függetlenül is. A kamatcsökkentés mindaddig csak korlátozottan jelent monetáris lazítást, ameddig nem váltja ki az árfolyam gyengülését. Ez előnyös lehet: inflációs kockázat nélkül serkentheti a beruházást, a hitelből megvalósuló fejlesztéseket.
Az uniós csatlakozás közeledtével a forint iránti bizalom növekedése tartósnak ígérkezik. Ily módon az egyensúlyi, stabil árfolyam mellett fenntartható kamatszint érzékelhetően csökken az eddig, hónapok óta uralkodó mértékhez képest, ami mindenképp jót tesz a növekedésnek. A kérdés már “csak” az, vajon mekkora is lesz az az egyensúlyi kamatcsökkenés.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
