Bíróságon kívüli vitarendezés – Közvetítő szerepben

Hárommillió forint kártérítést követelt az egyik nemzetközi szállítmányozó vállalattól egy magyar üzletasszony, mert szállítás közben megsérült az általa forgalmazott áru. A cég mediátor, azaz közvetítő bevonását javasolta. Kérte, hogy mellőzzék a hosszadalmas bírósági procedúrát, inkább üljenek le négyesben a biztosítóval, s gyorsan, békésen oldják meg a konfliktust.

A biztosító és a szállítmányozást végző cég együttesen 1,9 millió forintnyi kár megtérítésére tett ajánlatot, az üzletasszony azonban ragaszkodott az eredeti összeghez, s jogi útra terelte a vitát. Két és fél éves pereskedés után végül a bíróság 1,2 millió forint kártérítést ítélt meg a javára.

“A példából is kitűnik, hogy a közvetítői eljárás csak akkor lehet sikeres, ha a felek reális elvárásokkal ülnek a tárgyalóasztalhoz. További tanulság, hogy a mediáció során esetleg olyan szempontokat is figyelembe vesznek a vitapartnerek, amelyekre a bíróság nincs tekintettel” – világít rá a Magyarországon még csak elterjedő félben lévő konfliktuskezelő technika lényegére Lovas Zsuzsa pszichológus, az első hazai mediátorok egyike, aki a módszerrel még 1996-ban egy amerikai kurzuson ismerkedett meg.

A mediáció elsősorban az angolszász kultúra része: az Egyesült Államokban több mint ötven éve létezik, egyes államokban bizonyos értékhatár alatti ügyek kapcsán kialakult vitákat kötelező először mediációs útra terelni. Nagy-Britanniában is már közel 30 éve alkalmazzák; népszerűségét mutatja, hogy az évi 100 ezer munkaügyi vita 70 százalékát közvetítő segítségével oldják meg. Nálunk azonban csak a kilencvenes évek közepén kezdték el népszerűsíteni a módszert. Bár a törvényjavaslatot az idén októberben kezdte el tárgyalni az országgyűlés, munkajogi, fogyasztóvédelmi, házassági-vagyonjogi, családjogi és betegjogi viták elsimításakor már eddig sem volt ismeretlen. Mintegy félezer képzett mediátor tevékenykedik Magyarországon, s egy-egy szakterületen évente több száz ügyben születik ily módon egyezség. Ám ez a szám kétségtelenül elenyésző az évi több százezer polgári jogi perindításhoz képest.

Gulyás Kálmán, az Országos Mediációs Egyesület elnöke – aki egyúttal a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat igazgatója is elmondta, hogy 1996 óta közel 200 munkaügyi érdekvita rendezésében vettek részt a szolgálat tagjai, ezek közül mindössze 6 végződött eredménytelenül. Rekord idő alatt, 8 napon belül fejezték be az ügyek túlnyomó többségét, de a többi esetben sem húzódott el az eljárás néhány hétnél tovább. Egyik legnagyobb sikerének tartja azt a munkaügyi konfliktust, amelyben a felek között egyetlen délelőtt sikerült konszenzust elérnie, pedig előtte hónapokon át nem álltak szóba egymással.

BETARTJÁK AZ EGYZSÉGET. Egyébként éppen a bíróságok tehermentesítése céljából készült a törvényjavaslat, hogy a vitában álló felek a lassú és költséges igazságszolgáltatási fórumok igénybevétele helyett – közvetítők közreműködésével – maguk rendezzék vitáikat. A szelíd konfliktuskezelési technikának nevezett módszer hátránya, hogy betartását nem lehet állami eszközökkel kikényszeríteni, ennek érdekében bírósághoz kell fordulni. A nemzetközi tapasztalatok mindemellett azt mutatják, hogy az érintettek 80-85 százaléka betartja az efféle eljárás során született megállapodást.

A módszer leginkább abban különbözik a rendes és a választottbírósági úttól, hogy nincs vesztes és nyertes, mindenki elégedett az eredménnyel. “A vitapartnerek azért érzik magukénak az egyezséget, mert ők hozták létre, tehát a saját megállapodásukat tartják be” – emeli ki Lovas Zsuzsa. Pszichológusként vallja, hogy “a lélek a leglassúbb szervünk”. Az ember racionálisan tudja, hogy mi a megoldás, miként lehet a problémát kezelni, a lelke azonban nehezen emészti meg a történteket, képtelen továbblépni. Érvelése szerint a jó mediátor nem a múltra, a sérelmekre, hanem a jövőre, a megoldásra tereli a figyelmet.

PÁRTATLANUL. Ezt az álláspontot képviseli Eörsi Mátyás szabad demokrata országgyűlési képviselő is; az általa vezetett Consensus Kft. évek óta foglalkozik üzleti békéltetéssel. Érvelése szerint a viták elmérgesedésével csökken a racionális mérlegelés szerepe, és a felek egyre inkább le akarják győzni a másikat – kerül, amibe kerül alapon. Az ilyen helyzetek megoldásában segíthet a konzultáció egy harmadik szakértő és pártatlan féllel. Szakértők szerint az üzleti élet számára már csak azért is előnyösebb a mediálás a hagyományos igazságszolgáltatási eljárásnál, mert a bírósági tárgyalások nyilvánosak, tudósít róluk a média. A perről szóló hírnek pedig leginkább a versenytársak örülnek, hiszen az érintettől piaci pozíciókat tudnak elhódítani.

Magyarországon az üzleti életben jobbára választottbírósági eljárást kötnek ki az esetleges vitás ügyek rendezésére. A törvény elfogadásától azt várják a jogalkotók, hogy a jelenleginél népszerűbb és elfogadottabb lesz a polgári jogi (személyi és vagyoni jogokkal kapcsolatos) jogviták bíróságon kívüli rendezésének ez a lehetősége. Több neve elhallgatását kérő mediátor azonban bírálja a törvényjavaslatot, túl formalizáltnak minősítve azt. Meglátásuk szerint azzal, hogy az Igazságügyi Minisztérium regisztrálja a közvetítőket, a szaktárca “ráül” a szakmára; helyesebb lett volna azt egy majdan létrejövő kamarára bízni, miként a részletszabályok kimunkálást is. A tárca ezzel szemben azzal érvel: a regisztrációs jog azért illeti a minisztériumot, hogy ezzel is erősítse az új intézménybe vetett bizalmat és hitelességet. Az üzleti életben tevékenykedő közvetítők egy része a törvény létjogosultságát is kétségbe vonja, mondván: a mediáció egy vadonatúj szolgáltatás, s mint ilyet, inkább marketing-eszközökkel kellett volna népszerűsíteni.