Igaza volt Kovács László külügyminiszternek, amikor Washingtonból küldött egyik nyilatkozatában megemlítette: a magyar delegáció valóban kitüntetően szívélyes fogadtatásában része volt a Fehér Házban uralkodó jó hangulatnak is. Ezt először a félidős választásokon aratott látványos győzelem alapozta meg. A republikánus elnökök közül például Eisenhower és Reagan, a demokraták közül legutóbb az akkori konjunktúra hullámhegyén lovagoló Clinton is kénytelen volt “bezsebelni” a kormányzó párt vereségét a félidős választásokon. Bush győzelméhez hasonlót két hivatali év után csak Roosevelt tudott produkálni.
BUSH ARATOTT. Már ez jelezte: az amerikai közhangulatot továbbra is a tavaly szeptemberi terrortámadás utóhatása határozza meg. Ezért az amerikai intellektuális elit kétségei és bírálatai ellenére ez a közvélemény a Fehér Ház által képviselt kemény Irak-ellenes kurzust támogatja. Így az amerikai gazdaság problémái nem gyakoroltak olyan döntő hatást a választás menetére, mint általában.
A jókedv másik oka az volt, hogy a Biztonsági Tanács elfogadta az amerikaiak legújabb indítványát Irak ügyében. Igaz, a valójában ultimátumszerű határozati javaslatot ügyes diplomáciai munkával úgy fogalmazták meg, hogy az akár “kompromiszszumnak” is beállítható. Ugyanis, ha a határozat végrehajtását az iraki diktátor, Szaddam Huszein bármilyen módon akadályozná is, az még nem jogosítja fel Bush elnököt automatikusan a tűzparancs kiadására. Erről a Biztonsági Tanácsnak újabb ülésén kell határoznia. A dolog lényege mégis az, hogy – az Economist fogalmazása szerint – “mindenki tudja: ha Bush nem tette volna az ujját a fegyver ravaszára, az ügy nem jutott volna el idáig, miként azt is tudja mindenki, hogy végső esetben az amerikaiak a BT engedélye nélkül is elindítanák a háborút”.
Így hát a kompromisszum amerikai oldalán az események dinamizmusa szempontjából csak kevésbé komoly engedmények jelentkeznek. Hiszen Franciaország mellett Oroszország és Kína is igennel szavazott az amerikai javaslatra. Az ügy említett dinamizmusát jelzi, hogy nyomban a BT-határozat után a Fehér Ház jóváhagyta az Irak elleni katonai támadás részletes haditervét 200-250 ezer katona felhasználásával, “nyitányként” pedig légicsapás-sorozattal és kommandósok bevetésével.
Bármit mondjanak is majd az érintett politikusok, az események legfontosabb tanulsága az, hogy az Egyesült Államok jelenleg érvényesíteni tudja akaratát, stratégiáját el tudja fogadtatni Oroszországgal és Kínával egyaránt. Erre mindkét esetben lehet konkrét, egyedi magyarázatot is találni.
Oroszországnál az, hogy az októberi moszkvai túszdráma után Washington hajlamosnak mutatkozott “szabad kezet” adni Moszkvának Csecsenföldön. A legújabb jelentések szerint Washington rövidesen felveszi az oroszok ellen harcoló csecsen szakadár szervezeteket a terrorista organizációk feketelistájára. Ennek ellentételeként távolodott volna el Moszkva attól az eredeti álláspontjától, amely Irakkal kapcsolatban ellenzett bármilyen új BT-állásfoglalást.
ÚJ GENERÁCIÓ KÍNÁBAN. Ami a kínaiakat illeti, őket igen kényes pillanatban hozta döntéskényszerbe az iraki probléma. A BT vitájának napjaiban ülésezett a kínai kommunista párt XVI. kongresszusa. A kínai modernizáció óriási sikereket ért el. Az ország gazdasági teljesítménye az elmúlt 25 évben nyolcszorosára emelkedett, a magántőke intézményi és személyi pozíciói rohamosan erősödnek. Ilyen helyzetben váltja le a pártvezetés Mao és Teng utáni, Csiang Cö-min nevével fémjelzett harmadik generációját a negyedik generáció, Hu Csin-tao irányításával. Róla csak általánosságban tudható, hogy az eddig sikeres reform képviselője, politikai karakterének árnyalatai egy szűk körön kívül egyelőre ismeretlenek. Ebben a rendkívül kényes, a földkerekség legnépesebb országának jövőjét meghatározó pillanatban Peking sem vállalta a szembefordulást Washingtonnal.
A klasszikus stratégiai háromszög amerikai csúcsán ma indokolt a jókedv. Hogy meddig, az éppen akkora rejtély, mint a kínai negyedik generáció jövendője.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
