Gazdaság

Magyarországi EU-kételyek – Gulyás-szkepszis

Az uniós csatlakozáshoz közeledő Magyarország közéletének aligha elkerülhető, ezért természetes fejleménye az európai csatlakozásunkat és az uniót magát erős kritikával, sőt, szkepszissel kezelők csoportjának megjelenése.#<# Tagjaik között politikusok, elemzők, jogi és közgazdasági szakemberek, az üzleti élet, a mezőgazdaság képviselői egyaránt megtalálhatóak. Kritikai attitűdjük csak helyeselhető: az unió folyamatos és részletes kritikára szoruló szervezet, és a magyar csatlakozási folyamat sem csak pozitív fejleményeket tartogat. Azt azért ne feledjük, hogy az euroszkeptikusok eredeti hazája az Egyesült Királyság. A brit gazdaság és politika történelmileg kettős kötődésű: egyrészt globális és euroatlanti, és csak másrészt európai. A brit pénzügyi rendszer, a City is nehezen illik az uniós gondolkodásba, az angol font pedig ma is az egyik (kétségkívül csökkenő szereppel bíró) globális valuta. Magyarországi EU-kételyek – Gulyás-szkepszis 1A magyar euroszkepszis egész más gyökerekből táplálkozva, más lehetőségek között mutathat rá az unió fogyatékosságaira. A baj azonban, a “gulyás-szkepszis” tekintetében inkább magával a mondanivalóval van. A magyar közéletben két nagy csoportba osztható kritikák fogalmazódnak meg. Egy részük az unió működésével, teljesítményével elégedetlen, más részük (részben azonos szerzőktől) a magyar csatlakozás baljós következményeit vetíti előre.

NEVETŐ HARMADIK. A bírálatok első csoportja az unió mérsékelt növekedési, alkalmazkodási potenciálját emeli ki. Valóban, a kilencvenes években elsősorban az amerikai gazdaság nőtt, de 1997-1998-ig a délkelet-ázsiai térség és Japán világgazdasági előretörése is nagyobb volt, mint az EU fejlődése. Ez az aranykori tempó azonban mára mindkét említett régióban lelassult, Japán elhúzódó válságban van és az amerikai recesszió időtartama is bizonytalan. Ezzel szemben az unió volt az az integráció, amely a kilencvenes években kiterjedését és integráltságát is jelentősen növelni tudta. Most áll az unió történetének legnagyobb ugrása előtt: tíz ország csatlakozására kerülhet sor 2004-ben. További növekedési potenciálja is páratlan, hiszen tagjelölt lehet a teljes Balkán-félsziget, Törökország, esetleg Ukrajna és Oroszország is.

De az unió sokat tett a belső piac átalakításáért is: egymás után reformálja meg a villamosenergia- és a gázszolgáltatást, a vasúti és a légi közlekedést, a postai szolgáltatást, a pénzügyeket. Ilyen léptékű regulációs változás sehol sem volt. Ráadásul e reformok minden ellentmondásuk ellenére is működőképes struktúrákat és piacokat eredményeztek, eltérően, mondjuk, a kaliforniai áramliberalizáció látványos kudarcától. E sor legnagyobb lépése az euró bevezetése. Az EU ezt a nagy akciót is sikeresen menedzselte technikailag, volt türelme és víziója ahhoz, hogy kivárja a bevezetett új valuta megerősödését, ami mára be is következett.

AKTÍV FELKÉSZÜLÉS. Az uniónak saját szervezeti-működési problémáira is van válasza: ezen dolgozik – ha vontatottan és ellentmondásosan is – a konvent. Van tehát megújulás, de van hatalmas bürokrácia, nemzetek közötti presztízsharc, merev munkaerőpiac, elégtelen innováció is. Kár lenne azonban szem elől veszítenünk a fától az erdőt. Magyarország az uniós belépéssel a világgazdaság egyik ellentmondásos, de izgalmas és hatalmas lehetőségeket rejtő centrumához zárkózhat föl.

E csatlakozásnak lesznek vesztesei. Sok minden nem mehet majd úgy, mint eddig. Az unió komolyan veszi saját szabályait és azok betartását saját eszközeivel ki is fogja kényszeríteni. Ez a mai állapotokhoz képest sok üzleti szereplő számára kétségkívül kellemetlen meglepetés lesz. A lehetőségek bővülése önmagában leginkább kihívásként értelmezhető. A piaci verseny minden területen számottevően, esetenként ugrásszerűen fog növekedni: erről szól az Európai Unió. A nagyobb verseny nyertese végső soron a fogyasztó, vesztese azonban a versenyképtelen, képzetlen, alkalmazkodni nem tudó vállalkozás lehet. Ilyenből talán ma még elég sok van, de nem szükségszerű, hogy így legyen.

Az állami felkészítés nem hatékony, de a cégeket semmi sem akadályozza abban, hogy saját piacismereteikért, az uniós szabályok megismerésért maguk is tegyenek: legalább egyszer-egyszer rákattintsanak az EU honlapjára vagy felkeressék az uniós információs központokat.

Magam azonban inkább azt a nagy lehetőséget hangsúlyoznám, amely az egységes belső piacra kerülés miatt a magyar vállalatok számára megnyílik. Aki ezt a lehetőséget jól kihasználja, páratlan növekedés előtt áll. De a siker nem sorsszerű – miként a kudarc sem az. A piaci megméretésben az állam szoknyája alá bújni nem lehet. Aki erre számít, biztosan nem lesz a csatlakozás nyertese.

Ajánlott videó

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.