Négy és fél, három, kettô és fél: ezek a kormány vállalásai, amelyeket az “uniós csatlakozás megalapozása” jegyében, még a nyáron kidolgozott, középtávú gazdasági programban tett az államháztartás egyenlegének alakulására a 2003-2005-ös idôszakra. Az idei, mind tetemesebbnek tűnô passzívum jövôre 4,5, három év múlva pedig már 2,5 százalékra olvadna, mármint a GDP-hez képest, az uniós statisztikai rendszer szerint.
A számsort már most sokan nem tekintik tarthatónak. A kilátásokat eleve rontja, hogy a jelek szerint ez évben még az 5,5-6,0 százalékos “kincstári” elôrejelzés is minden bizonnyal túl derűlátónak bizonyul. Medgyessy Péter miniszterelnök nemrég úgy nyilatkozott, hogy e mérték 1 százalékponttal mérséklôdhet jövôre: vagyis mégsem eszik olyan forrón a kását. Közben a pénzügyminisztériumi nyilatkozatok egyre inkább a korábban emlegetett sáv felsô szélének megfelelô, 6,0 százalékot emlegetik.
PÓTKÖLTSÉGVETÉS? Szeptember végéig már 756,3 milliárd forint hiányt produkált az államháztartás, másfélszer annyit, mint amennyit a teljes évre terveztek. Persze, a kormány növelte mozgásterét a parlamenttel szemben: az államháztartási törvény júniusban elfogadtatott módosítása szerint a központi költségvetés, a társadalombiztosítás és az elkülönített alapok hiánya akár a kiadások 5 százalékának megfelelô mértékben – az idén 365,5 milliárddal – is meghaladhatja a tervezett összeget a kormány hatáskörében. A túlcsordulás eddig 250,8 milliárd forint, de hátravan még az év egynegyede. Most domborodik ki a júniusi szabályozás kópésága: az agrárium 60 milliárdos többlettámogatásával ugyanis, amit a zárszámadási törvényben javasolnak, növelni óhajtják a hiányt. Így viszont egyben az a határ is kitolódik, amelyet túllépve pótköltségvetésért kellene folyamodni az országgyűléshez.
Az elemzôk ugyanakkor nem számolnak azzal, hogy az eddigiekhez hasonló arányban nône tovább a deficit. Akar László, a GKI Gazdaságkutató Rt. igazgatója furcsállja, hogy – a fogyasztás korábban nem ismert gyorsaságú gyarapodása ellenére – az áfabevételek mindössze 7,2 százalékkal nôttek az elsô 8 hónapban. A legfontosabb adó- és járulékbevételek szerinte 11,6 százalékkal emelkedhetnek (ezen belül az áfa 10 százalékkal) a tavalyihoz képest, így e tételek közel 200 milliárd forint többletet hozhatnak, ami azonban mintegy 100 milliárddal csökken az állami vagyonhoz kapcsolódó bevételek kimaradása miatt. Tegyük hozzá: megvan e többlet “bérelt helye” a költségvetésben, hiszen a 100 napos program becikkelyezésekor megnövelték ugyan 69 milliárddal az egészségbiztosítás bevételeit, de nyugdíjágon nem tüntették föl az ennek megfelelô 100 milliárdos pluszjárulékot, mivel a nyugdíjkifizetések ilyen összegű megnöveléséhez nem kell parlamenti jóváhagyás.
A GKI mindenesetre 800 milliárdra becsüli az idén várható hiányt, amelyhez az Európai Unió módszertana szerint hozzá kell adni az Állami Privatizációs és Vagyonkezelô (ÁPV) Rt. költségvetési támogatásokon felüli ráfordításait, valamint a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) költségvetési célokat szolgáló kiadásait. Ennek 250 milliárdra taksált összegével együtt az uniós statisztika szerint 6,5 százalék lenne a deficit. “Egyes, nem az idén felmerülô MFB-s és ÁPV Rt.-s tételek rendezése a hiányt 7,2 százalékra növelné” – tették hozzá a GKI-nál.
Megismétlôdhet tehát a “csontvázak a szekrényben” 1998. végi esete, amikor a Postabank (és a gázközmű-részvények) veszteségeit rendezték el. “Rákenhetik az elôzô kormányra az autópálya-építés és az MFB feltôkésítésének költségeit” – véli Török Zoltán, a Raiffensen Értékpapír Rt. vezetô elemzôje is, aki 850 milliárdos “hivatalos” és a GDP 7 százalékánál nagyobb uniós statisztika szerinti hiányt vár 2002-re. Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató Rt. tudományos főmunkatársa szerint a tavalyi 4,1 százalékhoz képest igencsak megugró hiány megnehezíti a jövôre elkerülhetetlen fiskális korrekciót.
A kétéves büdzsé második évét tapossuk, és már a felismerhetetlenségig átváltozott a költségvetés. A torzító események négy csoportba sorolhatók. Elôször is ott a tavalyi döntések hatása, amely például a központi költségvetési szervek kiadásait önmagában is 159 milliárddal, a nyugdíjkiadásokat pedig – a tavalyi emelések miatt – 45 milliárddal növeli a pénzügyi tárca május 28-i, átadás-átvételrôl szóló kimutatása szerint. A tavalyi költségvetésbôl annyit osztottak, hogy 2001-ben nem is maradt idô az összes pénz elköltésére (Figyelô, 2002/5. szám), így a tavalyi általános tartalékból 30 milliárd forint kiadása az idei büdzsét terheli. Másodszor: növelik a kiadásokat az elôzô kormány idei döntései, ilyen például a teljes elsô félévi tartalék elköltése, és ilyenek azok a döntések is, amelyek az új kormányt további 21,7 milliárdos, tartalékból fedezendô csomag összeállítására késztették. Végül is az átadás-átvétel idején 172,5 milliárdra taksálták az addigi döntések miatt fölmerülô többletkiadást, ebbe azonban nem értették bele a kvázi-fiskális kiadásokat, például a szövetkezeti üzletrészek visszavásárlása kapcsán kiegyenlítendô 80 milliárdot. Az új kormány elsô és második 100 napos programja 160, illetve 60 milliárdos csomagot képvisel (nettó, azaz a többletjövedelmek adóján felül). Bár ezek is csalóka számok, például azért, mert a költségvetési tartalékból hozzácsaptak 10,7 milliárdot. A júniusi költségvetés módosításban összesen 420 milliárd forintnyi, terven felüli adóbevételt osztottak szét, egyebek mellett az általános tartalék növelésére, az egészségügyi kasszában tátongó, 97 milliárdos lyuk betömésére, a különféle nyugdíjemelések összesen mintegy 160 milliárd forintos tételére. Újabb hírek szerint azonban még mindig hiányzik a gyógyszerkasszából 10 milliárd forint. Megfigyelôk szerint a kamatkiadások is biztosan felduzzadnak a vártnál nagyobb hozam és a megugró deficit folytán növekvô finanszírozási szükséglet miatt.
A LEFARAGÁS HATÁRAI. Jövôre a közszolgáltatások személyi kiadásaira fordított pénz 300 milliárddal, a háztartások folyó támogatása (nyugdíj, családi pótlék, ösztöndíj) legalább 250 milliárd forinttal emelkedik – jelzi elôre a GKI Rt. Így a kutatók szerint a hiány jövôre 1 százalékponttal, a GDP 5,5 százalékára mérséklôdhet, ám ez a 100 napos program jövôre áthúzódó hatása nélkül 2,5 százaléknyi tényleges kiadás-csökkentést jelenthet. Török Zoltán úgy látja: a deficit 4,5-5,0 százalékra szorítható le, mivel az adóterhelésben az ígértnél kisebb csökkentés várható, s a béren kívüli költségvetési tételeknél nagymértékű lefaragásokra van kilátás. Petschnig Mária Zita ugyanakkor még kemény költségvetési politika és kedvezô konjunktúra esetén sem tart elérhetônek 5,0-5,5 százaléknál kisebb mértékű hiányt.
Vértes András, a GKI Rt. elnöke úgy véli, a monetáris politikának is segítenie kell a költségvetési kiigazítást, és már csak ezért is felül kellene vizsgálnia a jegybanknak a 2003 végére vonatkozó (3,5 plusz-mínusz 1 százalékpontos) inflációs célját. Ha elmaradnak a szükséges hatósági áremelések, megint a költségvetésnek kell kisegítenie a közüzemeket. A GKI szerint a gáz ára jövôre 15-17, a villamos energiáé 8-10 százalékkal emelkedik, a központi meghatározású árak azonban együttvéve legfeljebb 1 százalékpontos emelkedést képviselnek majd az éves inflációban.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
