Válságban a ruházati ipar – Ki rázza gatyába?

Pápa, a magyar ruházati ipar fellegvára számos problémával küzd. A Pápai Textilipari Vállalat már tavaly év vége felé megszűnt, az osztrák tulajdonú Momo Ruhaipari Kft. zöldmezős beruházással létesített modern üzemét pedig – amelynek láttán a konkurencia is irigykedve csettintett – bezárták, a cég felszámolás alatt áll. Nincs jobb helyzetben több más szereplő sem: a Ruhaipari Szövetkezetnél csődeljárás indult, a Háziipari Szövetkezetnél létszámleépítés történt, a pár éve még 50 millió dolláros árbevételű Duna Kötöttárugyár tavaly már 30 millió dollárnyit sem értékesített, sőt, a hírek szerint az ezer dolgozó nagy része kényszerszabadságon van.

Ha a helyzet súlyosságát nem is egyformán ítélik meg, abban egyetértenek a ruhaipari szakemberek, hogy az ágazat komoly válságba került. Egyesek szerint a csőd szélén áll a szektor, s többen úgy gondolják, hogy hónapjai meg vannak számlálva. Más piaci szereplők azonban reménykednek abban, hogy az iparág még megmenthető.

BÉRMUNKÁSOK. “Az év hátralévő részében 30 ezer alkalmazottat fenyeget az elbocsátás veszélye” – véli Tomor János, a Magyar Ruhagyártók Egyesülés (MRE) nevű szakmai szervezet igazgatója. A különböző tömörülések egyébként eltérően ítélik meg, hogy mennyien dolgoznak az iparágban: a Vállalkozók Országos Szövetsége (VOSZ) szerint 200 ezren, az MRE szerint 100 ezren, ami abból adódik, hogy a textil- és ruhaipari cégek többsége bérmunkát végez, zömmel nyugati megrendelésre. Ez utóbbival függ össze, hogy a piaci szereplők elsősorban a forint erősödését és a minimálbér megemelését okolják a krízisért. Tény, hogy tavaly az éves export 10 százalékát kitevő, 23 milliárd forint veszteség érte az ágazatot. Egyre több nyugati cég helyezi keletebbre – Ukrajnába, Romániába, sőt Kínába – a termelését.

Példájukat a magyarok is próbálják követni. Az Elegant Design Rt. például – mint arról Medgyessy Ildikó elnök-vezérigazgató tájékoztatott – márciusban megállapodott egy romániai gyártóval, amely várhatóan rendszeres beszállítójukká válik. Egyelőre 20 ezer darab termék elkészítésére adtak megbízást, a szállítmány fele már meg is érkezett, kitűnő minőségben. Medgyessy Ildikó szerint a tömegcikkeket – vagyis az 500 darab feletti tételeket – gazdaságosabb odakinn legyártatni, a hazai vállalkozásoknak pedig specializálódniuk kell, s a termelésben alkalmazniuk az új kutatási eredményeket, hogy megnöveljék a hozzáadott értéket.

A drámai helyzet megoldására Pintér András, a VOSZ textil- és ruházati ipari szekciójának elnöke javaslatcsomagot nyújtott be a kormánynak, amelyben bizonyos közterhek kedvezőbbé tételét kérik. Érdeklődésünkre az elnök elmondta, hogy Kiss Péter foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter jelezte: a szervezet kérésének helyt adva, megkezdték a tárcaközi bizottság felállítását a Gazdasági Minisztérium, a Pénzügyminisztérium és az általa vezetett tárca részvételével; e testület hivatott megoldást találni az iparág legsürgetőbb problémáira. Kérdés, a kormányzati intézkedésekkel mennyire orvosolhatók a mélyebben gyökerező versenyképességi problémák.

Az érdekérvényesítés hatékonyabbá tétele végett ugyanakkor a piaci szereplők jó része szorgalmazza az ágazat szervezeteinek együttes fellépését, hiszen a két említetten kívül létezik még a Magyar Könnyűipari Szövetség, a Textilipari Műszaki Tudományos Egyesület és a Textilipari Dolgozók Szakszervezete. Ezek mellett az úgynevezett klaszterek is kezdenek körvonalazódni, amit az összefogás előnyei mellett az is indokol, hogy az Európai Unió csak szervezeteket, tömörüléseket támogat, cégeket nem.

HELYZETFELMÉRÉS. A Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács megbízásából a Hitesy, Bartucz és Hollai Üzleti Tanácsadó Iroda a Pest Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítványnyal várhatóan ősszel készül el a Közép-Magyarországi Textilruházati Klaszter kialakítását szolgáló programmal. Séra Zsolt, az iroda tanácsadó munkatársa elmondta, hogy az ötletet az olaszországi látogatásaik során látottak adták. Többek között megvizsgálják, hogy a régióban milyen sűrű a szakvállalkozások “szövete”, ellátogatnak a cégekhez, s felmérik az együttműködési tapasztalataikat. Séra Zsolt úgy látja, hogy egy sok problémával küzdő ágazatban kisebb a társaságok közötti együttműködési hajlam, az iparágban ráadásul az elmúlt 10-12 év során jött létre a cégek egy jelentős része, nem alakult még ki a szükséges vállalkozási kultúra. Erről Békés megyében is meggyőződtek egy hasonló felmérés folyamán: háromszor szerveztek cégtalálkozót, mire a jelenlévők között érdemi párbeszéd kezdődött például arról, hogy közösen indulhatnának tendereken. A Békés Megyéért Vállalkozásfejlesztési Közhasznú Közalapítvány már több, a klaszterek kialakítását előkészítő projekten dolgozott, egyrészt Phare-programok keretén belül, másrészt a Békés Megyei Területfejlesztési Tanács támogatásával.

A Közép-Magyarországi Textilruházati Klaszter szervezése előrébb tart, s Tomor János reméli, hogy az ősz végéig ki tudják dolgozni a részleteket. A klaszterba nem minden szakmabeli cég léphet be, a jelentkezők exportképességének meg kell ütnie egy adott szintet, s a megfelelőnek minősített vállalkozások beszállítói is tagjai lehetnek a csoportosulásnak. Egy ilyen tömörülés a munkafolyamatok racionalizálását is lehetővé teszi, azaz annak kialakítását, hogy az egyes részfeladatokat – tervezést, szabászatot, varrást, vasalást, csomagolást – az erre szakmailag, felszereltség és költséghatékonyság szempontjából legalkalmasabb vállalkozások végezzék. A szervezők olyan nyugati kollégákat is bevonnak az előkészítésbe, akik részt vettek már klaszter létrehozásában, s a piacszerzésben is segíteni tudnak. A munkát a Regionális Fejlesztési Holding 300 millió forinttal támogatja. Tomor János tájékoztatása szerint a legtöbb pénzt az oktatásra, a tapasztalatok átvételére fordítják a (leendő) tagok versenyképessége növelése érdekében, de marketingakciókra, s az intézményi rendszer kialakítására is költenek.

KÖZÖS ERŐVEL. Jogilag ugyan még nem létezik, a valóságban viszont már működik a Dél-Alföldi Textilipari Klaszter. Rácz Árpád, a hódmezővásárhelyi Eurotex Ipari és Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatója elmondta, hogy két évi előkészítés után a múlt esztendő közepétől él a jelenleg több mint tíz vállalkozásból álló csoportosulás, amelyben a konkurensek is képesek azon ügyekben együttműködni, amelyekben azonosak az érdekeik. Például közös mintázó stúdiót hoztak létre, az itt végzendő munkához szükséges drága szoftvert így csak egyszer kellett megvásárolni. Most építik ki a tagcégek közötti online kapcsolatot, amelynek segítségével pillanatok alatt megállapítható lesz, melyikük mit tud, mire van kapacitása. Ez azért különösen fontos, mert a gyors tájékozódás lehetővé teszi, hogy egy külföldi megkeresésre az érintett vállalat akár fél nap alatt elkészíthesse az árajánlatot. Rácz Árpád konkrét példát is hoz az együttműködésre: cégüknek nemrég azért sikerült elnyerniük a Fila sportruházati vállalat 150 ezer darab öltözékre szóló megrendelését, mert összefogtak a Csongrádi Kötöttárugyár Rt.-vel, egyedül ugyanis egyikük sem tudta volna elvállalni ekkora mennyiség legyártását.

Ám ha sikerül is kilábalni a válságból, az ágazat nem kerülheti el a létszámleépítés fájdalmas műtétjét. Spanyolországban például 1986-ban 400 ezren dolgoztak a textil- és ruhaiparban, ma viszont 260 ezer a foglalkoztatottak száma, miközben a hozzáadott érték évente 2 százalékkal nőtt. A magasabb hozzáadott értékű termelés előtt Magyarországon is nagy jövő áll, hiszen idehaza ma még mindössze 5-6 százalék a gépi munka aránya, szemben az unióban jellemző 40 százalékos átlaggal.