Már javában tart az árvízi károk helyreállítása a magyarországi Duna-szakasz legnagyobb részén, a fertőtlenítéssel is sok helyen elkészültek, a kitelepített lakók többsége pedig visszatért otthonába. A károk pontos mértéke mindazonáltal csak egy-másfél hónap múlva lesz ismert, noha rohamtempóban folyik azok felmérése – tájékoztatták a Figyelőt a belügyi és a pénzügyi tárca (BM és PM) illetékesei. A költségeket azért nehéz megbecsülni, mert a folyó nemcsak az épületekben és a közművekben okozott kárt, hanem a mezőgazdasági területeken, az utakban és a hidakban is.
KÖZPONTI ALAP. Összehasonlításképpen: a 2001-es beregi árvíz 60 milliárd forintba került, szakértők szerint a mostani összeg nagyságrendileg kevesebb, összesen körülbelül 8-10 milliárd forint lesz. A szaktárcák – kormányfői kezdeményezésre – egyeztetnek a biztosítótársaságokkal arról, hogy a jövőben miként oldható meg az ártéri területek és ingatlanok biztosítása.
“Egy központi, állami katasztrófaalap felállításának szükségességét ma már kevesen vitatják” – mondja Trunkó Barnabás, a Magyar Biztosítók Szövetségének főtitkára. Ez a gondolat jelenleg – mint minden nagyobb káresemény után – erősebb. Az alap feltöltéséhez a főtitkár két forrást lát: a központi költségvetést, illetve a biztosítók befizetéseit. Afelől persze nem hagy kétséget, hogy ez utóbbi a biztosítási díjak emelkedését vonja maga után.
Az Allianz Hungária a németországi és csehországi áradásokat látva befektetésein azonnal módosított, és a lehető legrosszabb hazai fejleményekkel kalkulálva félmilliárd forintot szabadított fel – ekkora céltartalékot képzett – a potenciális károk ellentételezésére. Ekkora összegre, ma már úgy tűnik, nem lesz szükség – mondják a biztosítónál, ahová az elmúlt néhány hétben mintegy 2 ezer kárbejelentés érkezett. A borsodi árvíz-, vihar- és jégkárokat már felmérték, a Duna menti bejelentések kivizsgálása a folyó apadása nyomán folyamatosan halad. Eddig 100 millió forintot meghaladó kárt mutatnak a vizsgálatok. A társaság első körben – gyorssegély gyanánt – a baj nagyságától függően 20-500 ezer forintnyi kárelőleget fizet, majd a már a falak kiszáradása előtt is látható károk ellentételezése következik. Eddig a fázisig az ár levonulása után legkésőbb egy hónapon belül eljut a biztosító. Harmadik etapban azon károkat fizeti meg a társaság, amelyek a száradás során keletkeztek, illetve bukkantak elő.
A dunai áradás költségeire eddig a kormány három lépcsőben összesen 4,2 milliárd forintot – először 500 milliót, majd 2,7 milliárdot, végül újabb 1 milliárdot – különített el a központi költségvetés általános tartalékkeretéből. Az összeg szinte teljes egészében a védekezésre, a gátak elbontására, valamint a visszamaradt homok, hordalék és szennyeződés eltakarítására ment el, s csak kisebb részben fordították kártérítésre. Minden bizonnyal tovább nő az állami tehervállalás, mivel az érintett települési önkormányzatok vis major alapjai – amelyek rendkívüli kiadások fedezésére hivatottak – már az év első felében kimerültek. A fővárosban 150 millió forintot vitt el a “Duna elleni harc”, és szakértők szerint további 0,5-1,0 milliárd forintba kerülnek a helyreállítási munkák, amelyekhez a szükséges összeget a kormányzat biztosítja a költségvetés általános tartalékalapjából. Nagyjából hasonló mértékű – 1,0-1,5 milliárd forintos – kártérítési kötelezettséggel kalkulálnak a Duna menti megyék is.
Kevés új ötletHagyományos biztosításokkal ár- és hullámtéri ingatlanok nem fedezhetők – állítják egybehangzóan biztosítási szakemberek. Külön veszélyközösségbe rendezve ezeket az ügyfeleket rendkívül drága, az ingatlan értékét közelítő díjú biztosítást lehetne csak létrehozni, amire viszont nyilvánvalóan nem lenne kereslet. Amit tenni lehet – szól a biztosítói javaslat -, hogy más érintettekkel együtt újragondolni ezen ingatlanok helyzetét, és például az építési szabványokat úgy átalakítani, hogy e helyszínekre, ha már muszáj, a helyi adottságoknak és kockázatoknak megfelelő épületek kerüljenek. Nem elsősorban biztosítási megoldás lehet az úgynevezett katasztrófaalap. Ez nem új keletű és nem csak hazai gondolat. A klímaváltozástól jó néhány éve tartó amerikai biztosítók adtak hangot először ennek az igénynek. Ugyanott új típusú biztosítási termékek kidolgozásának is nekiláttak, amelyek sokkal inkább rímelnek a pénzpiacok konstrukcióira. Az opciós jellegű ügyletek alkalmazhatóságáról még kevés a tapasztalat, és ezeket a hazai piac – mérete és fejlettségi foka miatt – nem is bírná el. Trunkó Barnabás szövetségi főtitkár szerint szükség sincs rájuk, mert bár e legutóbbi árvíz rendkívüli erejű volt – hihetetlen munkát kívánt és az augusztus 20-i ünnepet is elsodorta -, a károk nem kezelhetetlenül nagy összegűek.
Sem a BM-ben, sem a PM-ben, sem pedig a kancellárián nem tudtak arra vonatkozóan számot mondani, hogy a jövőbeni védekezésre, a gátak megerősítésére mekkora összeget különít el a kormány. A rendszerváltás óta a természeti katasztrófák elhárítását a költségvetés tartalékalapjából fedezik, aminek nagyságát az országgyűlés a mindenkori államháztartási törvényben határozza meg. “Nem fordulhat elő, hogy árvízi védekezésre és kárelhárításra ne legyen pénz, ha másként nem, átcsoportosítással oldja meg a kormány” – fogalmazott egy pénzügyminisztériumi tisztségviselő.
ELSZÁNT KORMÁNYZAT. Ha a védekezésre fordítható konkrét összegekről még nem is döntöttek az illetékes szervek – a parlament, a kabinet és az önkormányzatok -, a kárenyhítés irányelveiről szóló előterjesztés már elkészült, a pénzügyminiszter és a belügyminiszter pedig szeptember elejére dolgozza ki az ellentételezés rendszerének részleteit. A környezetvédelmi miniszter is kapott feladatot: szeptember végéig kell a kormány asztalára tennie a védekezés tanulságairól, illetve az árvíz következményeiről szóló előterjesztést. A kormány további 2 milliárd forintot kíván a Munkaerő-piaci Alapból biztosítani a Dunától északra fekvő települési önkormányzatok részére.
Úgy tűnik, uniós pénzekből egyelőre nem részesül Magyarország – legalább is erre vonatkozóan nem tudtak semmilyen információval szolgálni a Miniszterelnöki Hivatalban -, igaz, nálunk nagyságrendileg kisebb károkat okozott a Duna, mint a tőlünk nyugatra, észak-nyugatra fekvő területeken megáradt folyók. Tény, hogy a magyar kormányfőt nem hívták meg a múlt vasárnapi berlini – német, cseh, osztrák és szlovák vezetők részvételével tartott – árvízi csúcsértekezletre. Ám, hogy hazánk ne szenvedjen hátrányt, Medgyessy Péter új nemzetközi összefogást sürget. Elképzelése szerint a Duna, az Elba és az Odera menti országok kormányainak össze kell fogniuk a természeti katasztrófák kivédése érdekében. Az összehangolt munkába bevonnák a tudományos élet, valamint a civil szervezetek képviselőit is. Hírek szerint a magyar miniszterelnök már egyeztetett Gerhard Schröder német kancellárral, aki támogatja a javaslatot.
