Gróf Kálnoky Tibor – aki korábban négy évig Bukarestben, azt megelőzően pedig négy évig Budapesten dolgozott egy német gyógyszergyár képviseleti irodájának vezetőjeként – az Olt folyóba dobta mobiltelefonját, amikor úgy határozott, hogy a jövőben kizárólag egykori családi kastélyaik felújításával és ennek finanszírozására falusi, illetve kastélyturizmussal kíván foglalkozni. Úgy adódott ugyanis, hogy Románia a reprivatizáció mellett döntött, s így a régen a Székelyföld nem túl kiterjedt arisztokráciájához tartozó Kálnoky-család leszármazottai újra birtokba vették a kissé kopottas örökséget. A család egyébként a második világháború idején hagyta el Erdélyt, s 1997-ig Amerikában, Németországban, Franciaországban valamint a legutóbbi időkben Magyarországon élt. A húszas-harmincas években kisajátított birtokokért nem járt kárpótlás, de a miklósvári reneszánsz kori vadászkastélyt és az egykori birtokközpontot, e jóval nagyobb méretű körös-pataki klasszicista épületet hosszas pereskedés után visszakapták.
Persze a mobiltelefon elhajítása – mint utóbb kiderült -, elhamarkodott lépés volt, hiszen a vendégfogadáshoz és a programok szervezéséhez Kálnoky Tibornak most felesége mobilját kell használnia. A család által beindított és profin megszervezett ingatlanhasznosítás nem tekinthető klasszikus üzleti vállalkozásnak hiszen elsősorban érzelmi és nem gazdasági indíttatású. A turizmusból származó árbevétel célja ugyanis – miként erre honlapukon (www.transylvaniancastle.com) a magas árak magyarázataként mindjárt fel is hívják a figyelmet – a műemléki kastélyok felújításához szükséges pénzügyi alapok megteremetése. Mivel ezek az épületek csak átfogó restaurálás után lesznek alkalmasak vendégfogadásra, jelenleg két felújított és eredeti paraszti bútorokkal berendezett parasztházban fogadnak vendégeket. A vendégfogadás azonban nem egyszerűen szállásadást jelent, a romániai árak mellett ebből nem is képződnének alapok a felújítás finanszírozására.
ÉLŐ TÖRTÉNETELEM. A Kálnoky-honlap időutazásra invitálja a látogatót: az élő történelem és az egykori európai állatvilágot megőrző természet felfedezésére. Az angol, német és francia nyelvű honlap utalásszerűen épít ugyan a Romániáról és Erdélyről a nyugati köztudatban élő közhelyekre: a Drakulából, denevérekből, kísértetkastélyokból felépülő képre, de azt is hangsúlyozza, hogy Erdélyben a felfedezésekre vágyó utazó az ősi család leszármazottainak helyismeretével olyan világot talál, amely a száz évvel ezelőtti Európát idézi. Ráadásul ez a világ bővelkedik a nyugati kultúrára jellemző építészeti emlékekben: az útikönyvek által sem említett helyeken találhatnak gótikus templomokat, középkori templomerődöket, elhagyottan is hangulatos szász városkákat. Mindemellett vonzó a székely falvak jellegzetes paraszti gazdálkodása, izgalmas program a medvék megfigyelése és mindez egy kényelmes, de autentikus falusi környezetben. Így az egykori Erdély kúltúráját tükröző parasztházban kialakított szoba, amelyért szálláshelyként naponta legfeljebb 2500 forintnak megfelelő lejt lehetne elkérni, 90 euróba kerül, ráadásul a programokért külön fizetni kell. A Kálnokyék által megcélzott vendégkör azonban tisztában van vele, hogy a nyugat-európai szintnek megfelelő árakkal egyrészt a kulturális örökség védelmét támogatja, másrészt része lehet a felfedezők élményében, hiszen olyan vidékre látogat, amelynek értékeiről eddig keveset tudnak külföldön.
Polgári körök ErdélybenRomániáról rosszabb kép él még Magyarországon is, mint amilyen a valóság. Ez a kép a valóságos elemek mellett sok tévhitet is tartalmaz. Az utak állapota például sokat javult az elmúlt tíz évben, ma is lassan lehet eljutni a távoli Székelyföldre, de tengelytöréstől a főutakon nem kell tartani. A hiedelmekkel szemben Erdélyben a közbiztonság – legalábbis tapasztalataink szerint – nem rosszabb, mint Magyarországon.
Általában tévhitek élnek a romániai magyarság számáról is. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint Románia lakossága 21,5 millió, ezen belül Erdélyben 8,5 millióan laknak. Az erdélyi magyarság lélekszáma 1,5 millió, az egykor még Erdélyben 5-6 százalékot kitevő szászok gyakorlatilag teljesen eltűntek. A magyarok közel fele három székelyföldi megyében: Hargitában, Kovásznában és kisebb részben Maros megyében él, az előbbi két megyében többséget alkotva. A hasonló nagyságú, nagyrészt Észak-Erdélyben élő szórványmagyarság ma már szinte csak a falvakban van többségben.
Nincs megbízható adat arról, hogy a romániai magyarság politikai nézetei hogyan oszlanak meg, az etnikai alapon szerveződő Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségében (RMDSZ) nem intézményesültek az eltérő nézetrendszereket képviselő platformok. Úgy tűnik azonban, hogy amíg a párt vezetésében a pragmatikusnak tartott Markó Béla-féle szárnyé a vezető szerep, addig az erdélyi magyar közvéleményen belül az anyaországi jobboldal befolyása erőteljesebb lehet. Ez nem kizárólag az elmúlt négy év magyarországi kormánypárti tévéadásainak tudható be, hanem például a státustörvénynek is, amely legalábbis a Székelyföldön meglehetősen nagy népszerűségnek örvend. Az erdélyi magyarok úgy érzik, e törvénnyel a Magyar Állam kárpótolta őket azért, hogy évtizedeken keresztül létük tabutéma volt a két ország kapcsolatában.
Az erdélyi magyarság körében úgy tűnik, nagyon sokan hitelt adtak Orbán Viktor azon kijelentésének, hogy ha kell, majd Magyarország fog Észak-Erdélyen keresztül autópályát építeni, amely bekapcsolja a Székelyföldet Európa gazdasági vérkeringésébe. Nagy reményeket fűztek ahhoz, hogy az Orbán Viktor által képviselt Magyarország meg tudja vétózni Románia NATO-felvételét, amennyiben a szomszédos állam nem biztosítja a nemzetiségi autonómiát a magyarok részére.
A hazai “polgári körök” mintájára szerveződő Erdélyi Polgári Egyesület, egyik prominense, Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester szerint a Tőkés László nevével fémjelzett szárny autonómia-törekvéseinek megvalósítását az RMDSZ szakadása árán is tűzi ki célul (Katalónia, Dél-Tirol, a svájci kantonok).
FELFEDEZŐK. Nem véletlen, hogy a vendégkör legnagyobb része Angliából érkezik. Kálnoky Tibor szerint a szigetországban van a legnagyobb hagyománya ennek a fajta felfedező turizmusnak: az angolok értékelik, hogy eredeti dolgokat látnak, rádöbbennek, hogy Erdélyben a valóság gazdagabb, mint a legenda. Ezért cserébe pedig elnézik az utak rossz állapotát, a kevéssé fejlett infrastruktúrát, ráadásul ők a legfogékonyabbak a kulturális örökség védelme iránt is.
2000 vége óta fogadnak vendégeket, jelenleg 5 szobában, amelyek kihasználtsága 20 százalékos, de azért már a harmadik parasztházat újítják fel a faluban. Noha ez a kihasználási arány kifejezetten alacsonynak tekinthető, ha azonban utánaszámolunk – és figyelembe vesszük a romániai ingatlanárakat (lásd keretes írásunkat), valamint a felújítás költségeit -, egy-két éves megtérülési időt kapunk eredményül. S ez még akkor sem rossz, ha Kálnokyék hangsúlyozzák: nem üzleti megfontolásokból vágtak bele, hanem azért, mert úgy érezték, nem tehetik meg, hogy továbbra is pusztulni hagyják a váratlanul visszaszerzett.
Székelyudvarhely messze van Budapesttől: 630 kilométerre, amit 10-12 óra alatt tud leküzdeni vállalkozó kedvű utazó. A nagyjából Románia mértani közepén, a magyar határtól 400 kilométerre fekvő városka egy nyolcvanas évekbeli dunántúli kisváros benyomását kelti. A 40 ezer lakosú település a Székelyföld, de talán egész Erdély legdinamikusabban fejlődő városa, s ez felveri az ingatlanárakat is. Itt sokkal több jól prosperáló cég működik, mint a közeli Csíkszeredán vagy Gyergyószentmiklóson, de még a nagyobb Sepsiszentgyörgyöt is lekörözi. A statisztikáknál talán többet mond el Székelyudvarhelyről, hogy a városi parkban működő kerthelyiséges étterem mellett több, éjszaka is nyitva tartó kocsmát talál a látogató.
SZÉKELYUDVARHELY. A dinamikus fejlődés egyik magyarázata lehet a kedvező logisztikai lehetőségeket kínáló földrajzi fekvés mellett, hogy Székelyudvarhely nem esett áldozatul a nyolcvanas évek elején tomboló lakótelep-építési hullámnak, hangulatos régi házaival az Erdélybe látogató magyar turisták fontos célpontja maradt. A Hargita tövében fekvő városból kiindulva csillagtúra-szerűen be lehet járni a környék nevezetességeit. Talán a turizmusnak is köszönhetően, a város lakossága megőrizte folyamatos intenzív kapcsolatát Magyarországgal. (Ennek lett negatív következménye is: a magas kivándorlási arány, amelynek fő célpontja Magyarország volt.) Ezeket a kapcsolatokat a kilencvenes években sokan sikeresen váltották üzleti kapcsolatra, ami sokszor magyar vállalatok romániai képviseletét jelentette, de létrejött itt “garázsvállalatból” országos jelentőségű nyomdaipari cég és fagylaltgyártó vállalkozás is.
A munkanélküliség Románia szerte itt az egyik legalacsonyabb, a privatizáció során a helyiek mellett kanadai és magyar befektetők kezébe került könnyűipari üzemek sokaknak adnak munkát. A helyi minimálbér azonban alig haladja meg a 12 ezer forintnak megfelelő összeget.
A privatizáció még ma is folyamatban van, tavaly több erdélyi szálló és üdülővállalat között a szovátai üdülőtelep is magánkézbe került (Figyelő, 2001/33. szám), a román tengerpart szállodáit pedig éppen ezekben a hetekben árverezik. A tengerparti árverezésen részt vett László János is, a székelyudvarhelyi Küküllő Szálló társtulajdonosa, de más licitálók többet ígértek annál, amennyit ő és társai üzleti számításaik során maximális megadható árként kalkuláltak.
A Székelyföld egyik legszínvonalasabb szállodáját üzemeltető László János karrierje tipikusnak tekinthető: a forradalom előtt gépészmérnökként dolgozott, a kilencvenes évek elején pedig Mol-motorolajokat, akkumulátorokat, Taurus-gumiabroncsokat és egyéb autófelszerelési cikkeket forgalmazó céget hozott létre. Elmondása szerint néhány cikkével vezérképviselőként meghatározóvá vált a román piacon. Az így megkeresett vagyont más székelyföldi vállalkozókhoz hasonlóan igyekezett szülőföldjén ingatlanokba fektetni. Tavalyelőtt egy társával – a szovátai Danubius-ügyletből már ismert Kurkó Jánossal – közösen megvásárolták a három városi szállodát működtető Hargita megyei turisztikai vállalat részvényeinek 40 százalékát. A részvények 47 százaléka a SIF Transylvania befektetőcég kezelésében volt. Tavaly novemberig a két befektető a piacról felvásárolta a maradék 13 százaléknyi részvényt, s így többségbe kerülve az egykori megyei cég feldarabolása mellett döntött. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy három cég kivásárolta a három szállodaépületet. A csíkszeredai Hargita Szálló egykori épületében alakult meg a magyar kormány által is támogatott Sapientia Egyetem. A szintén csíkszeredai Fenyő Szálló Kurkó János érdekeltségébe került – aki azt néhány hete a Hunguest-lánc tagjaként üzemelteti. (Ügyes, mondhatja a hazai politika és a hazai cégek kapcsolataiban eligazodó olvasó.)
DrakulaparkMeghiúsulni látszik Dan Matei Agaton román idegenforgalmi miniszternek a segesvári Drakulaparkról dédelgetett terve. Az ötlet a külföldön legerősebben élő Románia imázsára, Drakulára épített.
Erdélyben három helyszínhez kötik Drakulát: a Brassó melletti romantikus várkastélyáról ismert Törcsvárhoz, egy Beszterce melletti, a XX. század második felében épült giccsvárhoz és Segesvárhoz. Ez utóbbi helyszín annyiban tényleg köthető a vérengző főúrhoz, hogy kísértetváros benyomását kelti. Segesvár középkori házainak nagy része azóta lakatlan, hogy az évszázadok óta itt élő szászok az 1980-as években elhagyták Erdélyt. A hangulatos, műemlékekben gazdag óvárost azonban az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.
A turisztikai miniszter tervei szerint Segesvár mellett a DisneyLandekhez hasonló Draculapark épült volna, a financiális alapokat kötvénykibocsátással tervezték megteremteni. A kötvénykibocsátás azonban nem hozta meg a várt sikert. Ráadásul a nemzetközi műemlékvédő szervezetek, az UNESCO, sőt állítólag a műemlékvédő hírében álló brit trónörökös, Károly herceg is ellenezte a tervet, azzal az indokkal, hogy az veszélyeztetné a világörökség részét képező segesvár jellegének megőrzését.
ELRENDEZTÉK. A harmadik épület, a székelyudvarhelyi Hotel Küküllő László Jánosé lett, a felújítás után azonban az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. egyik cége, a Váltó-4 Libra lett a szállodacég többségi tulajdonosa, miközben a kisebbségi tulajdonosként a vezérigazgatói posztot is betöltő László stratégiai kérdésekben vétójoggal rendelkezik a társaságban. Az állami tulajdonú Váltó-4 helybéli informátorunk szerint a magyar exminiszterelnöknek köszönhetően került a képbe. Állítólag egyik erdélyi útja során Székelyudvarhely polgármestere, az Orbán Viktorral baráti kapcsolatokat ápoló Szász Jenő említette volna, hogy a magánkézbe került szálló színvonalas gyors felújításához partnerekre lenne szükség. Néhány héten belül megjelentek a Váltó-4 emberei, s az idén tavasszal az egykori “lepattant”, szocreál stílusú szálló helyén valóban színvonalas, háromcsillagos hotel nyílt. Az, hogy akadt volna-e üzleti alapon is magyarországi partner, már ugyanúgy nem fog kiderülni, mint az, hogy miért pont a Váltó-4, és mért nem a határon túli magyar befektetések támogatására létrejött Corvinus Rt. lett a befektető.
NOSZTALGIATURIZMUS. A László János elmondása szerint 3 millió eurós költséggel felújított 73 szobás szálló – amelynek vételára a kivásárláskor 650 ezer dollár volt – valóban felveszi a versenyt egy hasonló szintű nyugati vagy magyarországi intézménnyel. A tulajdonosok azon szándéka, hogy a térségben mértékül és követendő példaként szolgáló hotelt hozzanak létre, valószínűleg teljesült. Ezt igazolja az üzleti turizmus felfutása is: a Küküllő Hotelben ott-tartózkodásunk idején is több nyugati üzletember szállt meg, de Dénes Dezső szállodaigazgató elmondása szerint kezdettől fogva jelentős a konferencia-turizmus. Ezzel együtt a nyitás óta eltelt 6 hónapra számított foglaltság 30 százalék körüli, míg az év végéig 38 százalékkal kalkulálnak. Figyelembe véve a magyarországinál alacsonyabb árakat – egy kétágyas szoba 39 euró egy éjszakára -, a szobaszámot és a jelenlegi, az első hónapokban tapasztalt kihasználtságot, hozzávetőlegesen tízéves megtérülést kapunk. A menedzsment tervei szerint azonban – amennyiben sikerül a forgalmat felfuttatni – 7 év alatt is megtérülhet a befektetés. Ezt nem titkoltan a Magyarországról érkező turizmus fellendülésére alapozzák.
Egyelőre azonban a buszos nosztalgiaturizmus jellemző Erdélyre. A túrázásra, síelésre, vadvízi evezésre, biciklizésre, az erdélyi táj és a történelmi múlt rejtett kincseinek felfedezésére vágyó, jól fizető réteget az erdélyieknek nem sikerült elérniük sem Magyarországon, sem máshol.
Romániában a privatizáció nagyjából azon a szinten áll, ahol Magyarország 1995 elején tartott: a bankok és a nagyvállalatok jelentős része még állami kézben van. A kereskedelem, a szállodavállalatok, a kisebb üzemek privatizációja még csak most van folyamatban. Sok olyan termelőcéget árvereznek mostanában, amelynek legnagyobb értéke éppen a telek, amelyen az üzem áll. A kereskedelmi infrastruktúra is a hazai kilencvenes évek közepét idéző állapotban van: a szuper- és hipermarketek, a bevásárlóközpontok hálózatának kiépítése még jószerével el sem kezdődött. Nem meglepő, hogy az ingatlanpiac csaknem mozdulatlan. A magyar-román gazdasági kapcsolatok első jelentős ingatlanügylete a Danubius szovátai szállodavásárlása volt, az akkor jelentős politikai visszhangot váltott ki román oldalon (Figyelő, 2001/33. szám). Talán véletlen, de a politika a mostani ügyletekben is jelen van.
Mindkét oldalon, bár Romániában is inkább az erdélyi magyar sajtóban váltott ki élénk visszhangot az a hír, hogy a magánlátogatáson Romániában, illetve Erdélyben tartózkodó Medgyessy Péter miniszterelnök Alexandru Muduránál – vagy ahogy Magyarországon ismerik, Mudura Sándornál -, a nagyváradi Plaza Invest srl. társtulajdonosánál vendégeskedett.
Jogi háttér, piaci trendekRomániában az ingatlanokra és azok forgalmazására vonatkozó szabályok néhány lényeges ponton eltérnek a hazai gyakorlattól. A legnagyobb különbség, hogy az 1918 előtti Románia területén nem volt telekkönyvi rendszer és kialakítása is csak most van folyamatban. Ott a telkeket a szomszédok tanúságtétele alapján azonosítják szerződéskötéskor. Erdélyben azonban kisebb-nagyobb fennakadásokkal működik a telekkönyvi ingatlan-nyilvántartás.
Szintén jelentős különbség, hogy Magyarországtól eltérően Romániában az államosított ingatlanok reprivatizációja mellett döntöttek és több lépésben visszaszolgáltatták a lakó- és ipari ingatlanokat. A termőföldből azonban csakis román állampolgárok kaphattak vissza, családonként legfeljebb 200 hektárt. Az erdők és legelők, amelyek az államosítás előtt is jelentős részben közbirtokosságok tulajdonában voltak, mára ismét visszakerültek a közbirtokosság kezébe, azzal a korlátozással, hogy egy személynek legfeljebb 20 hektárnyi közbirtokossági erdőterülete lehet. Az állami erdők privatizációja lassan halad, továbbra is jelentős erdőterületek vannak állami kézben.
Romániában belterületi ingatlant korlátozás nélkül szerezhetnek külföldiek. Mezőgazdasági területeket külföldiek romániai bejegyzésű jogi társaságokon keresztül vásárolhatnak, egy-egy jogi személy legfeljebb 200 hektárig. Sükös József csíkszeredai ügyvéd szerint mezőgazdasági területek, különösen erdők vásárlása iránt sokan érdeklődnek Hargita megyében, de konkrét üzletkötésről nem tudott beszámolni. Az ügyvéd rámutatott: a földforgalom a belföldiek között sem számottevő, így jellemző árakat is nehéz említeni.
A lakóingatlanok forgalmából legnagyobb részben a lakótelepi lakások részesednek – tudtuk meg egy székelyudvarhelyi ingatlanközvetítőtől. A dinamikusan fejlődő városban egy 3 szobás panellakás ára 10-12 ezer euró. Egy garzonlakás 210 millió lej, azaz 6,5 ezer euró. A 60 kilométerrel távolabb fekvő, de nagyobb Sepsiszentgyörgyön mindössze 110 millió lej, azaz 3,3 ezer euró.
A családi házak kereslete az utóbbi időben megnőtt. Egy éve még Székelyudvarhelyen egy családi ház ugyanannyiba került, mint egy panellakás, ma azonban már 650-700 millió lejt, azaz 20-22 ezer eurót is elkérnek érte.A klasszikus parasztházak Erdélyben – bár a kínálat nagyobb belőlük, mint Magyarországon – egyelőre kevésbé keresettek. Sükös József arra figyelmeztet, hogy ezek esetében – mivel a falusi lakosság az egymás közti szerződéseket sokszor nem jelentette be – sok jogvita adódhat, különösen, ha örökösöktől vásárol valaki.Romániában a magyarok által legkedveltebb a nyaralóvásárlás, a Hargitán több ismert magyarországi közéleti szereplő is rendelkezik nyaralóingatlannal. Sükös József szerint parasztházat magyarok eddig leginkább a Gyimesi-völgyben vásároltak
MINISZTERELNÖKI LÁTOGATÁS. Azt, hogy a miniszterelnök miért választotta a “budai újgazdag” stílusban épült Mudura-villát nagyváradi szálláshelyéül, nem tudjuk, de feltételezhetjük, hogy ennek indoka inkább vendéglátója jó romániai politikai kapcsolatainak köszönhető, semmint azzal, hogy az ottani plazaépítés finanszírozásában részt vesz az Eximbank és a Magyar Exporthitel Biztosító (Mehib). E mellett szól ugyanis az a tény, hogy a bevásárlóközpont építését a két tulajdonos, a Mudura tulajdonában álló román Plaza Invest és az amerikai bejegyzésű, Kerék Csaba-Mészáros János által irányított Britton Kft. már tavaly elhatározta, (Figyelő, 2002/1. szám) a kivitelezés pedig már a választások előtt megkezdődött. Úgy véljük, a történet és annak szereplői e nélkül is érdekesek, hiszen a határtól 20 kilométerre magyar cégek részvételével épülő kereskedelmi ingatlanberuházást elsősorban üzleti megfontolások alapján meghozott döntésnek kell tekinteni.
Az ügylet egyik kulcsfigurája a nagyváradi születésű, román állampolgárságú Mudura Sándor, aki elmondása szerint 1988 és 1996 között a Ferrero Roche, a Tic Tac és más édesipari márkák képviselőjeként Magyarországon dolgozott. Ő szervezte meg a fenti termékek és a Kinder csokitojások mellett számos édesipari termék, illetve termelő cég kereskedelmi hálózatát, miközben a csomagolóanyagok és a Kinder-tojásokban lévő játékok gyártását saját cégei kezdték meg Magyarországon, sőt innen látták el a teljes kelet-európai régiót is. (Beszámolója alapján ennek az időszaknak az elejéről Németországról Magyarországra telepedő üzletemberként első vegyes vállalata alapításakor került kapcsolatba az akkor pénzügyminiszteri pozícióban dolgozó Medgyessyvel.) Mudura 1996-ban egy balesetet követően tért haza szülővárosába, ahol befektetésekkel foglalkozó cégeket alapított. Ezek egyike vásárolta meg a nagyváradi sörgyárat. A sörfőzés azonban veszteséges volt, de a gyár bezárása után annak 5 hektáros területét a szomszédos telkek megvásárlásával 12,5 hektárra növelte. Régi terve megvalósításához, a bevásárlóközpont felépítéséhez azonban társra volt szüksége: ezt a Magyarországon jegyzett Britton leánycégében, a BR Immobiliában találta meg. A két cég 50-50 százalékos tulajdonosa a Lotus Market Plazának, miközben a Britton-csoport a beruházás generálkivitelezője és finanszírozója is.
PIACKUTATÁS UTÁN. A Magyarországon elsősorban a nyomdaipari befektetéseiről ismert Britton-csoport vezetői fontosnak tartják, hogy a befektetési döntést jelentős piackutató munka előzte meg. Romániában eddig csak Bukarestben épült a nyugati standardoknak megfelelő bevásárlóközpont. Vidéken ez a nagyváradi lesz az első ilyen jellegű létesítmény. Első látásra talán furcsának tűnik 16 millió eurót fektetni egy olyan országban épülő bevásárlóközpontba, ahol a hivatalos statisztikák által kimutatott vásárlóerő mindössze 50 százaléka a magyarországi szintnek. Kerék Csaba szerint igaz ugyan, hogy a kisebb vásárlóerő hátrány, de mivel az első ilyen jellegű létesítményt építik föl, a potenciális vásárlók száma messze meghaladja a hazai átlagot. Nagyvárad lakossága 230 ezer fő, vonzáskörzetében azonban ugyanennyien élnek, így az épülő plaza közel ötször annyi embert láthat el, mint egy hasonló magyarországi létesítmény. A siker azon múlik, hogy a felső tized vásárlásai képesek leszenek-e eltartani a bevásárlóközpontot, amelynek üzletei, legalábbis a kisebb divatüzletek a magyarországihoz hasonló árszinttel fognak dolgozni. Igaz, a szupermarketek, a szolgáltatások olcsóbbak lesznek, a mozijegy ára például körülbelül 500 forintnak megfelelő lej lesz. A bérleti díjak, éppen a keresleti piac miatt, a vidéki magyarországival nagyjából azonos szinten lesznek: az üzletek jellegétől függően 8 és 40 euró között négyzetméterenként. A beruházók arra számítanak, hogy a 16 millió eurós beruházás – az összegből 10,6 millió eurót az Eximbank finanszíroz és a Mehib garantál a politikai és devizális kockázatokkal szemben – 7 év alatt térül meg. Ez a 22,5 ezer négyzetméterrel számolva átlagosan négyzetméterenként 8 eurós havi díjat feltételez.
KIVITELEZŐK. Eddig a december elején nyitó létesítmény 40 százalékára találtak bérlőket, jellemzően román cégeket. Alexandru Mudura ugyanis arról beszél, hogy közös cégük, a Plaza Invest srl. egy nemzeti kereskedelmi hálózatot kíván létrehozni, amelynél fontos szempont lesz az is, hogy amennyiben lehetséges, romániai beszállító cégekkel dolgozzon. Kerék Csaba azt hangsúlyozza, hogy hosszú távon a romániai beszállítói kör kiépítését is fontosnak tartják, pillanatnyilag azonban a bérlők nagyobb része olyan nemzetközi cégek közül kerül ki, amelyek már kiépítették magyarországi központjukat.
Kerék Csaba szerint, amikor a beruházás mellett döntöttek, fontos szempontnak tekintették, hogy Románia nyugati régiója Magyarországról gazdaságosan ellátható, s úgy tapasztalták, hogy a piac ilyen irányú bővítése iránt számos magyar cég mutat érdeklődést. Az építkezésnek nemcsak finanszírozási okokból a Britton a generál kivitelezője, a technológiaigényes munkákat jellemzően magyar vállalatok végzik, igaz, számos helyi alvállalkozó segítségével. A fővállalkozó azonban a Betonútépítő Rt., a román cégek ugyanis nem tudtak megfelelő pénzügyi garanciákat adni.
PÁRHUZAMOK. Mindez kísértetiesen emlékeztet a kilencvenes évek közepének Magyarországára, ahol osztrák és német vállalkozások jórészt saját kivitelezőikkel kezdték meg a kereskedelmi infrastruktúra kiépítését, amelyet az ingatlanpiac egyéb szektorai követtek – akkor már hazai beruházókkal és kivitelezőkkel.
