Hiába halasztották későbbre Tony Blair kérésére az Európai Unió sevillai csúcstalálkozójának kezdését a múlt pénteken, az angol futballválogatott a televízió előtt szurkoló brit kormányfő lelkesedése ellenére vereséget szenvedett a braziloktól, és kiesett a világbajnokságról. Gerhard Schröderben szintén győzött a futballszurkoló a politikus fölött: amikor a délutáni órákban a német nemzeti tizenegy az Egyesült Államok válogatottjával csapott össze, a kancellárra hosszú ideig hiába vártak az ülésteremben. Schrödernek legalább több szerencséje volt, hiszen a “Nationalelf” 1:0-ra legyőzte az amerikaikat, és a legjobb négy közé jutott. A német kancellár pedig önfeledten ünnepelt, mit sem törődve azzal, hogy ott áll az uniós csúcsra összesereglett tévéstábok kameráinak kereszttüzében.
JEGYBOTRÁNY. Annál kevesebb oka volt mindeddig az ünneplésre a két rendező ország, Japán és Dél-Korea vezetőinek. A vb mérkőzésein ugyanis a tévékamerák nem Gerhard Schröder üres sevillai székét, hanem újra és újra a lelátók nézők nélkül maradt széksorainak tucatjait mutatták. A botrány akkorára dagadt, hogy Koizumi japán miniszterelnök már a vb első néhány napja után rendkívüli kormányvizsgálatot rendelt el annak kiderítésére, mi okozhatta a jegyeladások látványos csődjét. A koreai futballszövetség pedig azzal fenyegetőzik, hogy miután mérkőzésenként mintegy 800 ezer dollárt veszített az üresen tátongó lelátók miatt, pert indít a brit Byrom cég ellen. Utóbbi a nemzetközi labdarúgó-szövetség, a FIFA állandó utazási irodája, amelyre – bár annak ilyen jellegű tapasztalatai eddig nem voltak – a szervezet rábízta a 3,2 millió világbajnoki belépő közel felének, 1,5 millió jegynek az internetes értékesítését.
Tokió és Szöul állítása szerint a Byrom mindössze néhány nappal a világbajnokság kezdete előtt közel 300 ezer eladatlan jegyet zúdított a szervezők nyakába. Mindkét rendező országban last-minute belépők borították el a stadionpénztárakat, amelyekért olyan tömegek mozdultak meg, hogy Dél-Koreában még a rohamrendőrséget is be kellett vetni a rend fenntartása érdekében. A brit cégnek egyébiránt elsősorban azért maradt a nyakán az interneten kínált jegyek java, mert a szerverei egyszerűen nem bírták a szurkolók rohamát: a Byrom frissen felépített website-ja túlnyomórészt bénultan lifegett a világhálón. A világbajnokság első hetének mérkőzésein pedig mindezek után több mint 100 ezer szék maradt üresen.
A két ország persze fut a pénze után. Miközben Japán a világbajnokság előtt józan becslések szerint legföljebb 450 millió dollár bevételre számíthatott a jegyeladásokból, a tévéközvetítési jogokból, valamint a szponzori pénzekből, a szigetország 4,6 milliárd dollárt költött el hat új futballstadionjára. A mindössze 300 milliós bevételre esélyes Dél-Korea tíz új arénája pedig 2,7 milliárd dollárba került. A világbajnokság mellesleg manapság korántsem a rendező országoknak nagy üzlet, sokkal inkább a nemzetközi labdarúgó-szövetségnek. A FIFA az ázsiai rendezvény televíziós közvetítési jogaiért – amelyek értékesítési jogát a szervezet túlnyomórészt megtartotta magának – a hivatalos adatok szerint 1 milliárd dollárt tesz zsebre, igaz, ebből “nagyvonalúan” 100-100 milliót juttat Tokiónak, illetve Szöulnak. A koreaiak ugyanakkor semmit sem akartak a véletlenre bízni, ezért a labdarúgó hagyományokkal nem rendelkező ország 800 ezer dolláros költséggel több ezer fős szurkológárdát is verbuvált mind a tizenöt, Dél-Koreában pályára lépő külföldi válogatott mellé – arra az esetre, ha a spontán érdeklődés netán kevés lenne a vb-hangulat kialakulásához.
Mind Japánban, mind pedig Dél-Koreában akadtak, akik élesen bírálták az őrült költekezést. Az ő hangjukat azonban elnyomták a csillagászati összegű bevételeket ígérő jóslatok. Egy japán kutatóintézet például nem kevesebb mint 25 milliárd dolláros vb-bevételt prognosztizált az évek óta gazdasági recesszióban lévő szigetországnak, míg egy szöuli szakértői csapat némileg visszafogottabban azt jósolta, hogy a rendezvény a GDP közel 1 százalékának megfelelő 4,7 milliárd dollárt pumpál majd a stagnáló dél-koreai gazdaságba, illetve 350 ezer új munkahelyet teremt.
A bevételi kudarcért a két rendező ország önmagát is jócskán hibáztathatja. Még a világbajnokságra érkező turisták számát illetően is alaposan melléfogtak. Nemhogy a 800 ezer remélt látogató nem érkezett meg, de Dél-Koreában például még a szokásos vendégforgalom is elmaradt: a júniusban megszokott 450 ezer vendég helyett csupán mintegy 350 ezren látogattak el az országba. Mindezek alapján aligha meglepő, hogy a dél-koreai válogatott durva bírói tévedésekkel segített menetelése a világbajnokságon sokakban kételyeket ébresztett a játék tisztaságát illetően (ezt a vádat a FIFA természetesen visszautasította). Minél tovább jut ugyanis a hazai csapat, feltételezhetően annál jobban megtelnek a stadionok, és legalább nemzeti szinten mérséklődik a veszteség.
Csakhogy ami Koreának siker, az másnak hatalmas bukás. A hazai csapattal szemben ugyancsak játékvezetői melléfogások sora miatt alulmaradt olasz válogatott idő előtti búcsúja például igen sokba kerül az itáliai tévétársaságnak. A közvetítési jogokért 70 millió eurót fizető csatorna az azzurik korai hazatérése miatt ennek az összegnek előreláthatólag a 15 százalékát lesz kénytelen veszteségként leírni.
FIASKÓK. A francia TF1-nek 60 millió eurójába kerültek a közvetítési jogok, a címvédő francia válogatott viszont katasztrofálisan szerepelt – gólt sem szerzett -, és már a csoportmérkőzések után csomagolhatott. A becsült veszteség 15 millió euró. Nemcsak a TF1 hitt azonban Zidane-ék újabb diadalmenetében, hanem szponzorok tucatjai is dollártízmilliókat áldoztak a francia sztárokra. A Renault például Thierry Henryra alapozta a Clio új reklámkampányát, amellyel a kisautónak “férfiasabb” imidzset akartak adni. Henry ezek után a franciák második meccsének első félidejében piros lapot kapott, és többé már pályára sem léphetett a világbajnokságon.
Ennél alighanem csak a PepsiCo járt rosszabbul, amely a 7Up üdítő új írországi reklámkampányához a helyi válogatott kapitányát, Roy Keane-t nyerte meg. Keane 749 ezer dollárt kapott a szerződésért, ám a vb még el sem kezdődött, amikor az ír szövetségi kapitány váratlanul hazaküldte a több interjúban is magáról megfeledkező játékost. Csakhogy a Keane arcképével legyártott több millió üdítősdoboz ekkor már az üzletekben volt.
