Most akkor van, vagy nincs fellendülés Amerikában?#<# Az Egyesült Államok és a világ más részeinek gazdasági szereplőit elsősorban ez a kérdés foglalkoztatja. A makrogazdasági mutatók kitűnőek: a GDP az első negyedévben valósággal szárnyalt (5,8 százalékkal emelkedett), a termelékenység még a tavalyi ínséges időkben is nőtt, 2002 első három hónapjában pedig meredeken, 8,6 százalékkal ívelt felfelé. Optimizmusra ad okot az is, hogy a GDP-bővülés közepette az infláció szokatlanul alacsony szinten áll. Az árszínvonal-emelkedés márciusban 1,5 százalékon állt, valamivel alacsonyabban, mint egy hónappal korábban.
A kiváló makromutatók ellenére a befektetők szkeptikusak. Ezt jelzi, hogy a Dow Jones index a hét eleji enyhe emelkedés ellenére már hónapok óta a 10 ezer pontos érték körül oszcillál, jóllehet a fundamentumok növekedést indokolnának. A vállalatvezetők is komorabban látják cégük jövőbeli pozícióit, mint arra az országos adatokból következtetni lehetne. Ennek két oka van. Egyfelől, ha a GDP-változás mélyére nézünk, láthatjuk, hogy a készletek felélése és a hadikiadások 35 éve nem látott emelkedése adja a GDP-növekedés nagy részét. Ezek nélkül a GDP csupán 1,5 százalékkal nőtt.
A másik – kevésbé megfogható – tényező a vállalatokat sújtó általános bizonytalanság. Emlékezzünk csak: a kilencvenes évek végének technológiai boomját éppen a részvényárak szinte határtalan növekedésébe vetett hit idézte elő. Jelenleg viszont a vállalati beruházások immár sorban az ötödik negyedévben csökkennek, az invesztíciók élénkülése nélkül pedig – amint Alan Greenspan, a jegybank szerepét betöltő Fed elnöke is utalt rá – nem képzelhető el tartós fellendülés.
