Nincs többé exporttámogatás. Ettől az új – a GATT/WTO megállapodás nyomán – az idén bevezetett intézkedéstől Magyarország agrár-külkereskedelmében csaknem akkora változást várnak az érintettek, mint amilyet az uniós csatlakozás okoz majd néhány év múlva. Az idei erőpróba csak azért nem lesz “sorsfordító”, mert fő piacunkon, az EU-ban – csakúgy, mint a közép-európai szabadkereskedelmi övezet, a CEFTA térségében – az egyre előrehaladottabb liberalizáció jótékony hatására már eddig is javultak a versenyfeltételek.
Uniós játékosokSZESZTESTVÉREK.
Csak rajtunk múlik, hogy mennyit tudunk eladni az unióban – állítja Rétfalvi György, a Zwack Unicum Rt. vezérigazgatója, utalva arra, hogy a prémium-italok árucsoportjában teljesen zavarmentes a kétoldalú kereskedelem. A Zwack Unicum Rt. 813 millió forintos össz-exportja a teljes árbevétel alig 5 százaléka, igaz ennek kétharmada az EU országokba, közöttük is főleg Olaszországba, Németországba, a skandináv országokba és Ausztriába irányul. Mivel a szeszes italok esetében sem exporttámogatás, sem uniós beviteli kvóta nem befolyásolja a kereskedelmet, az elmúlt három évben a kivitel feltételei jelentősen nem módosultak. Továbbra is csak tetemes piacépítő beruházások árán lehet növelni az uniós kivitelt, de ha valaki vállalja az áldozatokat, akkor növelheti forgalmát. Természetesen azokban a tagországokban, ahol már tekintélyes a márkatermékek jelenléte – ilyen például Olaszország, ahová több százezer litert exportál a társaság -, már nehezebb látványos eredményt elérni, de nem lehetetlen. A Zwack Unicum Rt. tavaly például csaknem 20 százalékkal srófolta fel az EU-ba irányuló kivitelét. Igaz, az unióból érkező italok, ezek között is az olcsóbb és közép-kategóriájú termékek magyarországi importja is csaknem ugyanilyen mértékben növekedett.
TARTÓS SIKER. A dinamikusan növekvő exportnak köszönhetően a tartósítóipar tekinthető az EU-ba irányuló magyar agrárkivitel sztárjának. A “gyümölcsöző” kétoldalú kereskedelemre jó példa a Globus Konzervipari Rt. A cég termelésének 60 százalékát kitevő export fele – 30 ezer tonna mélyhűtött áru és 45 ezer tonna konzerv – az EU-ban talál vevőre. Temesfői István elnök elégedett cége uniós kivitelével, hiszen az két év alatt a teljes termelés 10 százalékáról szökött fel 30 százalékra, a tervek szerint pedig az idén eléri a 40 százalékot. Nehézséget csak a szűkös vámmentes EU-kvóta okoz, ez jelenleg 30 ezer tonna. Ez évente 10 százalékkal emelkedik majd, ám ez is kevés, mert az unióba szállított terméktömegnek csak a fele “fér be” a kedvezményes kvótába, a másik felére lefölözés és vám vár. Ez a hátrányos pozíció érzékenyen érinti a magyar tartósítóipar “vezértermékeit”: a zöldborsó- és csemegekukorica-készítményeket. Le kellett mondani a tavaly még 10 százalékos exporttámogatásról, amelyet csak részben ellensúlyoznak a költségcsökkentő “zölddobozos” támogatások. Bár a Temesfői vezette szakmai szövetség ígéretes tárgyalásokba kezdett az agrártárcával arról, miként lehetne az exporttámogatás hiányában a tartósítóipari termékeknél az exportérdekeltséget visszaállítani, egyelőre a tavalyinál rosszabb pozícióban vannak a hazai termékek a külpiacon. Ezzel szemben az EU konkurens árui a magyarnál magasabb jövedelempótló támogatásokkal sokkal versenyképesebbek, és az idén is megkapják az exporttámogatást a külpiacokon.
HÚSHARC. A kaposvári Kometa 99 Kft. árbevételének több mint fele az exportból származik. Jellemző, hogy az elmúlt években exportjának bő 70 százalékát az EU országaiba szállította. 2001 közepétől erős visszaesés tapasztalható a kivitelben, ami annak tudható be, hogy az eladási árak csökkentek az unióban, s a liberalizáció keretében 2001-től a kivitelt nem támogatják. Az EU-ban az élősertés-árak 25-30 százalékkal alacsonyabbak voltak, mint a Magyarországon. Az import pedig kvótához volt kötve, így az EU-ba irányuló eladások csak veszteséggel voltak fenntarthatóak. Kovács László vezérigazgató szerint az idén is ez a helyzet. A kivitel az elmúlt évekhez viszonyítva várhatóan csökkenni fog. A magyarországi magas felvásárlási árak irreálisan magas eladási árakat indukálnak, azok az EU piacán nem érvényesíthetők. Óriási gond a cég számára a forint folyamatos erősödése: az 1999-es és a 2000-es évet erős export jellemezte, a csökkenés 2001 második félévétől következett be. A Kometa 99 Kft. tavalyelőtti kivitele meghaladta a 20 ezer tonnát, a kivitt áru mennyisége tavaly 18 ezer tonnára csökkent. A vállalat szakemberei szerint az idén várhatóan tovább romlanak a piacra jutás feltételei. Az exporttámogatás kompenzálására konkrét meghirdetett projekt még nincs, így a hosszú távú tervezés és piacépítés lehetetlenné válik.
A WTO-megállapodás ráadásul lehetővé teszi, hogy a konkrét, közvetlen exporttámogatásokat “ügyes” szabályozással – az engedélyezett úgynevezett “zöld dobozos”, vagy bejelentési kötelezettség nélküli szubvenciókkal – teljes mértékben ellensúlyozni lehessen. Magyarországon az agrártárcának kell kidolgoznia azt a cselekvési programot, amelynek alapján világossá válik: a kormányzat milyen eszközökkel segíthet be a kiesett exporttámogatások pótlásába. (Egyelőre erre a célra csak mintegy 3 milliárd forint áll rendelkezésre az idei agrártámogatási büdzséből.)
A tét az, meg tudja-e őrizni Magyarország az évek óta 2,5-3,0 milliárd dolláros agrárkivitelét, amelynek fele az EU-ban talál vevőre. Az elmúlt hat év során az unióval folytatott magyar agrár-külkereskedelemben is felfedezhető néhány riasztó jel. Az Eurostat adatai azt mutatják, hogy nem javult, hanem éppenséggel a kárunkra romlott a magyar-EU agrár-kereskedelmi szaldó. Míg a közép- és kelet-európai régió többi országának unióba irányuló exportja nagyobb mértékben növekedett, mint az onnan érkező import, Magyarország esetében éppen fordított volt a helyzet, jóllehet továbbra is magyar aktívumot mutat a mérleg.
VÁMMENTES KVÓTÁK. “Miközben 1996-ban a térségünkből származó uniós agrárimport 33 százalékát magyar áruk adták, 2000-ben már csak 31 százalék volt a megfelelő arány” – figyelmeztet Piros László, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége főtitkára. Ez alapján legalábbis megkérdőjelezhető, hogy az EU-magyar kétoldalú kereskedelem liberalizációjával, a kölcsönös vámmentes kvótákkal sokkal jobban járnak-e majd a magyar cégek. Nehezíti a helyzetet, hogy a stratégiai agrárcikkek bevitelénél az EU sokkal több kedvezményt ad a lengyel, szlovák, cseh konkurenciának, amelyek így a magyar gyártóknál gyorsabban tudják növelni eladásaikat az EU közös piacán (öt év alatt 8,4 milliárdról 10,6 milliárd euróra emelkedett ez a tétel).
Még borúsabb képet mutat a magyar agrárkivitel, ha a termékszerkezetet vizsgáljuk. Ezt világosan ki is mutatná a statisztika, ha a hazai nyilvántartás végre átvenné az unióban alkalmazott módszert, amely az agrárcikkeket két csoportra, a “mezőgazdasági”, illetve a “feldolgozott mezőgazdasági” termékre osztja. Uniós források szerint a második termékcsoportban tavaly teljesen eltűnt a magyar aktívum. Ez még akkor is fájdalmas lehet az agrártermelők számára, ha hazánk a régióból még mindig toronymagasan a legtöbbet exportál az EU-ba, és a kétoldalú agrár-külkereskedelmi egyenleg szempontunkból változatlanul pozitív szaldót mutat.
Az agrárágazat utóbbi években nyújtott teljesítményét idehaza kritikusan szemlélő szakemberek szerint ahhoz, hogy akár a csatlakozásig hátralévő időben a kétoldalú kereskedelemben Magyarország javítani tudja pozícióját, “közös nyelvet” kellene beszélni az uniós szakemberekkel, vagyis az EU-val azonos elemekre épülő új támogatási rendszert kellene bevezetni. Ennek hiányában össze sem lehet hasonlítani a támogatási szinteket.
A vámok eltörlése a kétoldalú kereskedelemben szintén nem jelent azonos feltételeket, hiszen az uniós termékeket összességében több, jóllehet másféle támogatással segíti Brüsszel, mint amivel a magyar termékek kivitelét erősíti a hazai szabályozás. Ez pedig tetemes versenyhátrányt okoz. Tavaly még támogatással érkeztek ide az uniós agrártermékek, miközben az innen szállított cikkek már nem tartalmaztak szubvenciót.
ELLENTMONDÁSOK. Amúgy az elmúlt évben a magyar agrárexport ellentmondásosan alakult. Az export dinamikáját a gabona folyó áron 30 százalékos bővülése, illetve a takarmányipar 65 százalékos növekedése adta. Az uniós adatok szerint ugyanakkor a takarmánytermékek kivitele volumenben 8, a hústermékeké pedig 15 százalékkal csökkent, igaz a baromfitermékeké viszont 7 százalékkal emelkedett.
Ilyen előzmények után a piaci szereplők kíváncsian várják, hogy a szaktárca miként tudja fokozni az exportérdekeltségi kedvet. Szakemberek szerint az exporttámogatások hiányában “nagy mutatványra” lesz szükség. A távozó szakminiszter mindenesetre megadta az alaphangot: a legfontosabb termékkörökben a tavalyiaknál 8-10 százalékkal megemelt irányárakkal eleve felsrófolta a termelési költségeket.
