Április 21-én, azon a napon, amikor végleg eldől, hogy “a fiúkat” valóban elküldik-e a magyar választók egy politikai, erkölcsi és illemtani továbbképzésre, Franciaországban is választanak. A két ország közötti gazdasági és társadalmi különbségek ismeretében joggal kérdezheti az olvasó: mit keres a cím mögött a kérdőjel?
Nézzük a franciákat. Április 21-én az elnöki palota birtoklásáért kezdődik a küzdelem, s nem kevesebb, mint 18 párt jelöltje pályázik. A második menetben, május 5-én már csak a legtöbb szavazatot kapott két jelölt méri össze erejét, és ekkor dől el, hogy a következő öt évre ki lesz az Elysée palota lakója.
NINCS GYŰLÖLETBESZÉD. Az első menetet sokan színjátéknak tekintik, s a közvélemény látványos közönye kíséri.
Ennek az oka mindenekelőtt az, hogy a francia alkotmány rendkívül erős hatalmat biztosít az elnöknek, ám arra kényszeríti, hogy a (júniusi) parlamenti választásokon győztes párt vezetőjével, a miniszterelnökkel együtt kormányozzon (cohabitation). Az Elysée birtoklásáért a jobboldali Chirac elnök Jospin szocialista párti miniszterelnökkel méri össze erejét. Biztosnak tekintik, hogy ők ketten jövő vasárnap a szavazatok mintegy 40-40 százalékát kapják, és ők kerülnek a második fordulóba, a májusban végződő párharcba. A többi párt jelöltjének a fennmaradó 20 százalékon kell majd osztoznia. Bizonyosság az is, hogy ugyan két, eltérő politikai filozófiát képviselő személyiség áll egymással szemben, de olyanok, akiket már összecsiszoltak a közös kormányzás évei. A felületes hasonlóság a magyar helyzettel (40-40 százalék körüli kiegyenlített küzdelem jobb és baloldal két nagy gyűjtőpártja között) elhomályosul a lényeges különbség mögött. Ott, Párizsban ismeretlen a “gyűlöletbeszéd”. A párbaj zsigeri szenvedélyek nélkül zajlik. Mindezért kíséri a kampányt a közvélemény közönye, sőt – a Financial Times szerint – “apátiája”.
Az azonosságok mélyebben rejtőznek. A globalizációval szemben ajánlatos magatartás szintjén. És ebben már magyar szemmel is félreérthetetlen hasonlóság fedezhető fel a két választás igazi tétje között.
Jacques Calvet, a Peugeot autógyár volt vezérigazgatója figyelemre méltó cikkben tárta fel a globalizációval kapcsolatos francia dilemmát. A Franciaország üres kampánya címet viselő írás alcíme így hangzik: A két jelölt egyike sem áll készen arra, hogy őszintén megvitassa a globalizáció hatását.
Calvet alaptézise mindkét országra egyaránt érvényes és így hangzik: Tudomásul kell venni, hogy menetel a globalizációs folyamat. “A Franciaország előtti kihívás immár nem az, hogy harcoljon ellene, hanem az, hogy ellenőrizze, menedzselje és talán még civilizálja is.” Ezt a magatartást az indokolja – írja -, hogy Amerika nemcsak gazdasági, technológiai és katonai, hanem intellektuális értelemben is domináns helyzetbe került, s Franciaország egy ilyen világ része. A jelölteknek tehát egyetlen kérdésre kell válaszolniuk: A globalizáció kikerülhetetlen korlátai között “milyen társadalommá kell válnia Franciaországnak”?
HONNAN FÚJ A SZÉL? Felesleges ecsetelni a francia és a magyar fejlettség, a hatalmi pozíció, az ellenálló képesség és az érdekérvényesítés közötti különbséget. Ami Párizsra vonatkozik, az hatványozottan érvényes Budapestre. Nem a gazdasági és politikai sovinizmus zászlaja alatt kell harcot hirdetni a globalizáció ellen. Értelmes és őszinte vitában ki kell dolgozni “ellenőrzésének, menedzselésének és talán még civilizálásának” módszereit. A Budapestre váró kihívás ugyanaz, mint amely Párizs előtt áll – a feltételek minden különbsége ellenére. Ezért lehet kérdőjelet tenni a cím után.
És még egy okból. Az európai jobboldal magyar követői átvették és szokás szerint le is egyszerűsítették azt a divatos tézist, hogy földrészünkön “ciklusváltás van”, hogy jobbról fúj a szél. Ausztriától kezdve Olaszországon át Hollandiáig és Dániáig hozzák erre a példákat. Magyarországnak most lehetősége van arra, hogy április 21-én regionális szinten megcáfolja ezt az egyébként is vitatható tézist. Franciaországban pedig ugyancsak április 21-én megkezdődhet egy olyan folyamat, amely európai szinten mondja ki ugyanezt a cáfolatot.
