Magyarország a vizsgálatban részt vevő 25 OECD-tagállam közül a 6. leginnovatívabb a tudásalapú gazdasági szektorok tekintetében – állította a Financial Times 2001. október 29-én megjelent cikke. #<#Ezzel az eredménnyel hazánk nemcsak a kelet- és közép-európai régióból emelkedik ki, de megelőzött olyan fejlett tagállamokat is, mint Németország, Japán vagy a szomszédos Ausztria. Valóban ilyen jól állunk?
Nézzünk egy kicsit a Financial Times (FT) által alkalmazott módszertan mögé! Az OECD mutatói közül az általuk kiválasztott 10 indexből, illetve arányszámból mind a 10 esetben elkészítették az országok rangsorát. A rangsorképzés végén az adott pontszámokat országonként összesítették, s a kapott eredményből alakult ki a végső rangsor. Magyarország összesen 31 pontot kapott, ezzel szerezve meg a 6. helyet.
A módszer alapvető hibája már ott tetten érhető, hogy a 10 részmutató mindegyikénél csak az első 10 helyezett kaphatott pontot, ami a részrangsorokban az első 10 ország között mindig egyenlő fejlettségbeli eltérést, a többi 15 ország esetében pedig azonosan kevéssé fejlett gazdaságot vagy hátrányos jellemzőket feltételezett.
A FT szerint Magyarország két kategóriában szerepelt kiemelkedően jól: a gazdasági nyitottság és a külföldi cégek magyarországi kibocsátásának magas arányának tekintetében. E két kategória már önmagában is pontjaink felét adja, ami azt jelenti, hogy elég, ha egy ország két-három mutató tekintetében jól szerepel, míg a többi mutatónál kapott gyenge besorolás nem akadályozza meg, hogy összességében jó helyezést érjen el.
Növeli a rangsor torzítását a mutatószámoknak az egyes országokra történő nem körültekintő alkalmazása is. A nyitottság abban a tekintetben ellentmondásos egy gazdaságra nézve, hogy a külföldi technológiák meghonosodását nagyban elősegítheti, ugyanakkor a gazdasági környezet drasztikusabb módosulásaira a multinacionális cégek könynyen más országokba való áttelepüléssel válaszolhatnak.
A külföldi vállalatok magas aránya a kibocsátásban hazánk esetében szintén nem jelent egyértelműen nagy innovációs potenciált. Magas például az energiaszektor kibocsátása, ami 70-80 százalékban külföldi tulajdonban van, ugyanakkor az innovációs potenciált e szektor csak mérsékelten növeli.
A FT szerint a magyar feldolgozóipar és a szolgáltatások bő egynegyede a tudásalapúnak tekintett kategóriába esik. Fontos azonban tudni, hogy a hazánkban jelen lévő, a tudásalapú szektorokban aktív multinacionális vállalatok többsége inkább tőkeigényes, legtöbbször csupán összeszerelésre korlátozódó tevékenységet végez. Jelenleg még csak néhány, jóllehet fontos cég található Magyarországon, amely K+F részleget is idetelepített.
A kockázati tőkebefektetések mutatója is ellentmondásos. Míg Magyarországon éves szinten 200 millió dollárt fektetnek be kockázatitőke-társaságok, addig a fejlett országokban ennek a többszörösét, például Németországban 4 milliárd dollárt évente, és ez lakosság-arányosan is 2,5 szerese a magyar mutatónak.
A külföldi tulajdonú cégek kibocsátása alapján Magyarország a dobogón végzett. Ezzel “megelőztünk” olyan fejlett országokat, mint Németország, Japán vagy akár az Egyesült Államok. Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy kis gazdaságban, mint amilyen a magyar is, törvényszerű a külföldi cégek magas részaránya. De ettől még Magyarország gazdasága nem tudásintenzívebb például Japánénál.
Az FT szerint a külföldi diákok aránya a felsőoltatásban szintén fontos mutató. De a fejlett országok diákjai többnyire azért jönnek a magyar egyetemekre, mert lényegesen alacsonyabb tandíj megfizetése mellett tehetnek szert hasonló tudásra. A diploma megszerzését követően többségük visszatér hazájába.
Magyarországon a kilencvenes évek végétől kétségtelenül elindult egy folyamat a tudásalapú gazdaság megteremtésének irányába. A gazdaság fejlettségét mérő néhány hazai mutató a korábbinál jóval kedvezőbben alakul, de az igazi sikerhez minőségi változásra is szükség van. Nem elég ölbe tett kézzel várni a külföldi érdeklődőket – befektetési lehetőségeket, stabil, növekvő piacot, és hatékony gazdasági struktúrát kell kínálni.
