Nem lehet elég korán elkezdeni a mobiltelefonálást. Felmérések szerint a 9 és 12 év közötti finn gyermekek 60 százalékának zsebében már ott lapul a drót nélküli masina. A felnőttek körében pedig még népszerűbb a “ketyere”; a lakosság több mint kétharmada, a fiatal értelmiségiek közül pedig szinte mindenki használ ilyen készüléket.
Finnország Európa legtöbbet érő cégének, a Nokiának köszönhetően a drót nélküli telefónia mintaországává vált. Az egy évtized alatt a világ legnagyobb mobilkészülék-gyártójává fejlődött vállalat termékei messze a skandináv ország határain túl is keresettek: a világ minden harmadik mobiltulajdonosa Nokiával telefonál. A technológiai boom csúcsán, 2000-ben az óriáscég 550 millió készüléket terített szét szerte a világban.
A Nokia valóságos nemzeti intézménnyé vált Finnországban. A vállalatbirodalom és beszállítói hálózata az ország GDP-jének több mint harmadát állítja elő. A kivitelből 25, míg a helsinki tőzsde piaci kapitalizációjából 2001 első felében 70 százalékkal részesedett a Nokia. A mobil felfutásának tudható be, hogy Finnország egy évtized alatt “a fa és a fém országából” a legfejlettebb technológiai bázissal rendelkező, olajozottan működő gazdasággá vált.
ROKONSZENVEZŐK. A növekedési ütem tekintetében a finn gazdaság csúcséve 1997. volt, amikor a GDP 6,3 százalékkal haladta meg az előző évit. De panaszra a legutóbbi időkig nem lehetett ok: a ráta az utóbbi esztendőkben is mindvégig 4 százalék felett maradt, sőt, 2000-ben – 5,7 százalékos bővülési rátával – ismét meglódult. Mindehhez erős európai kötődés társult: a kései, 1995-ös uniós belépést követően a finn vezetés célja mindvégig az volt, hogy az ország – periférikus földrajzi helyzete ellenére vagy éppen ezért – az unió kemény magjához tartozzon. Nyelvrokonaink ebből a szempontból kakukktojásnak számítnak a skandinávok között: a térség egyetlen EMU-tagországában az európai integráció valóban népszerű.
A világgazdaság 2000 végén észlelt recessziós jelei a finn gazdaságot sem hagyták érintetlenül. Az internet-vállalatok részvényeinek mélyrepülése, a technológiai kifulladás a Régi és az Új Gazdaság vállalatainak helycseréjéhez vezetett. A Nokia az átrendeződés vesztese lett: a Morgan Stanley által a piaci kapitalizáció szerint összeállított rangsor alapján a cég 2000 nyarán még a világ 9. legértékesebb vállalata volt, egy esztendővel később azonban visszacsúszott a jóval szerényebb 20. helyre. Ráadásul az Amerikát ért szeptember 11-i terrortámadás – egyebek mellett a csökkenő tengerentúli exportkereslet miatt – tovább rontott a Nokia, s vele együtt az egész finn gazdaság helyzetén. Az előrejelzések 2001-re mindössze 0,5 százalékos növekedési ütemet tartalmaznak. Ilyen világgazdasági környezetben a korábban nagy reményekkel kecsegtető harmadik generációs mobilkészülékek sikere több mint kétséges. Pedig a finnek hagyományosan technológiai úttörők, a hetvenes években például a skandináv országban kezdték el először használni a faxot. A Nokia szakértői most is bizakodnak, jóllehet a technológiai adaptáció sikere ezúttal aligha az ország lakosainak innovatív készségén múlik majd, sokkal inkább a világgazdasági környezeten.
A várva várt újbóli meglóduláshoz jó alapot ad, hogy Finnország egyensúlyi mutatói imponálóan jók: a folyó fizetési mérleg és az államháztartás még a jelenleg stagnáló gazdaság ellenére is évről évre robosztus többlettel zár, és az államadósság szintje is jóval alacsonyabb az uniós átlagnál.
