Budapest Wolfgang Bartesch sorsává vált. Ez a tény egyáltalán nem volt genetikailag kódolva a bonni születésű fiatalemberben, hiszen nincsenek magyar gyökerei. Medikusként érkezett ide 1983-ban, a SOTE abban az évben indította első német nyelvű évfolyamát. Erre kemény valutában szedték a tandíjat, ami akkortájt fontos volt a devizaéhes magyar gazdaság számára, s felgyorsította a orvosi egyetemre való bekerülést azoknak a német fiataloknak, akik az érettségi vizsgajegyek alapján csak hosszú várakozás után számolhattak németországi felvétellel.
A nyolcvanas évek közepének Budapestje megfogta Bartescht, olyannyira, hogy sajnálta, amikor 1986-ban Nyugat-Berlinben folytatta az orvostudomány elsajátítását. “Jóllehet Berlin nyugati felében akkor pezsgőbb volt az élet, némelyik utcában egymást érték a szórakozóhelyek, ám a pesti lakásomtól pár lépésre fekvő kis presszó, ahol egy bárzongorista hajnalokba nyúlóan örökzöldeket játszott, kimondottan hiányzott” – mereng el a ma már történelmi távlatokba vesző múlton. Persze nemcsak a kopottas éjszakai élet hiányzott neki, Bartesch Budapesten kezdte meg önálló, felnőtt életét, azok a barátai, akikkel itt húszas éveinek elején megismerkedett, nagy hatással voltak rá. S bár a híres Freie Universitäten hallgatott még egy szemesztert, egyre inkább tudatosult benne: nem tudja kivárni, amíg a hagyományos hierarchiára épülő orvosi hivatást szabadon gyakorolni tudja.
“Kiszámoltam, mire minden vizsgámon túl leszek és elkezdhetek praktizálni, 38-40 éves leszek. Nekem akkor már nem volt türelmen végigjárni minden állomást, ezért radikálisan megváltoztattam korábbi élettervemet” – mondja Bartesch. Vonzotta az üzleti élet, s egy budapesti barátjával közösen vállalkozásba kezdett. A keleti tömb országaiban – elsősorban Magyarországon – végbemenő változások sokaknak megmozgatták a fantáziáját, a még leeresztett vasfüggöny két oldalán lakó barátok közös üzleti kalandokba kezdtek. Bartesch tapasztalatból tudta, hogy itt kevés autókölcsönző működik, ráadásul az ezzel foglalkozó állami cégek autóparkja élemedett korú Zsigulikból állt. Ezért kézenfekvőnek látszott, hogy ezt az űrt valaki kitöltse.
INDULÓ FLOTTA. A szereposztás a vállalkozás kezdetekor egyszerű volt, Bartesch Németországban folyamatosan beszerezte az autókat – ezeket a vállalkozásba apportálták -, szállította az alkatrészeket, partnere pedig működtette a telepet a XXII. kerületi Rózsavölgyben. Így is hívták a vállalkozást – Rózsavölgy Autókölcsönző Kft. “Vásároltam vagy egy tucat 10 év körüli Volvo 244-est, s ez volt az a flotta, amellyel beindítottuk a céget” – emlékszik vissza Bartesch, aki bevallja, hogy ma már tulajdonképpen szégyenkezik az öreg autók miatt. Akkor azonban újdonságnak számított, hogy megfizethető áron nyugati típusú személygépkocsikat lehessen bérelni Budapesten.
Az üzlet beindult, s miközben az alkatrészellátás megszervezése és az autók beszerzése egyre kevesebb problémát okozott, addig egyre több volt a tennivaló a cégnél Budapesten. Ezért Bartesch 1992-ben úgy döntött, átköltözik Magyarországra. Mégpedig családostul, hiszen terhes feleségével és három és fél éves gyermekével együtt akart maradni. “Megvártuk, amíg a kicsi megszületik, aztán útra kerekedtünk” – foglalja össze némi leegyszerűsítéssel az akkor még igencsak kalandosnak látszó tervet.
A következő nagy változás 1995-ben következett be, amikor is társa kivált a cégből, s a kölcsönző új nevet kapott. A magyart időközben kifogástalanul elsajátító Bartesch számára világos volt, hogy a nemzetközi kuncsaftra épülő vállalkozás számára komoly hátrány a nyelvtörő elnevezés. A konkurens cégek – mind nagy nemzetközi háttérrel rendelkező kölcsönző, amelyek szép sorban mind megjelentek Budapesten – is egyszerű, jól megjegyezhető angol elnevezést viseltek. Ezért esett a választás a Foxra, ami – bár ezt Bartesch nem erősíti meg – akár arra is utalhat, hogy ravasz szolgáltatásokkal meg tud maradni a multik által dominált piacon.
Wolfgang BarteschBonnban született. Orvostudományi tanulmányokat kezdett a SOTE hallgatójaként, majd 1986-tól egy szemesztert Nyugat-Berlinben.
Tanulmányait félbehagyta, s magyarországi vállalkozásba vágott bele: autókölcsönző céget alapított, amely jelenleg Fox néven működik.
Nős, két gyermek apja.
LENDÜLETBEN. A Rózsavölgyet is elhagyta a cég, sőt, a közbülső állomásnak számító Hajógyári-szigetről is továbbköltöztek már, a telephely a Budafoki út egyik kis mellékutcájában található. Itt megfizethető áron jutott irodákhoz és a gépkocsik számára is elégséges a hely – mutat körbe az udvaron a német üzletember. Körülbelül 30 majdnem teljesen új Fiat és Alfa Romeo áll a körbekerített udvaron. Sokkal több azért nem is férne el – hangzik az újságírói ellenvetés, amire Bartesch ellenállhatatlan mosollyal válaszolja járműveinek több mint 80 százalékos kihasználtsága ismeretében: “Ha sokkal több autót kéne elhelyeznem az udvaron, akkor akár be is zárhatnám a boltot.” Erről azonban szó sincs, hiszen az üzlet kifejezetten jól megy. A nyáron 350 autós flottát télire ugyan 220-240-esre zsugorítja, de ez nincs másképpen a konkurenciánál sem. A folyamat évről évre egyformán zajlik, így tudja elérni azt is, hogy a legöregebb autó sem éri el a bérkocsiknál matuzsáleminek számító egyéves kort. Folyamatosan vesz és elad autókat, egyelőre még főként a Fiat-konszern típusait, jobbára kis és közepes nagyságúakat. “Vannak azonban nagy autóim is, nyáron például ez az Alfa Spider nagyon kedvelt volt” – mutat rá egy letakart roncsra. Sajnos augusztusban totálkárosan érkezett vissza egy hosszú hétvégéről, pedig októberig “dolgozhatott volna” – komorodik el egy pillanatra Bartesch. A márkahűséget jövőre megtartva, francia és német autókkal is bővíti a palettát. Az elején azért koncentrált egy márkára, mert akkor még csak így tudott kedvező árakat kialkudni, mára azonban már egyszerre több kereskedőtől is jelentős flottakedvezményt kaphat.
RUGALMASAN. Bartesch sikere azonban nem az autók típusában, hanem a szolgáltatás színvonalában rejlik. “A Fox egyik nemzetközi háttérrel rendelkező honi versenytársánál sem lényegesen kisebb, de mindenképpen rugalmasabb náluk” – állítja. A kültelki telephely pedig azért nem megy a szolgáltatás rovására, mert az autót a megbeszélt időben az egész országban címre viszik, s a megbeszélt helyen át is veszik. “Árban is tudunk kedvezőbbet mondani, mint a konkurencia, amit az mindenképpen mutat, hogy volt már eset, amikor egy másik kölcsönző elé kérték az autót” – említ nem kis büszkeséggel egy példát a cég több mint egy évtizedes praxisából az ügyvezető.
Számára egyértelműen “bejött” az itteni vállalkozás, de mi van a család többi részévelő “Amikor idejöttünk, akkor kötöttünk egy megállapodást a feleségemmel: egy év elteltével húzunk egy vonalat és megnézzük, milyen hatással volt a családra a Budapestre költözés. Itt vagyunk nyolc éve, vagyis pozitív volt a mérleg” – árulja el a Bartesch-család működésének egyik részletét a családfő. Részletesebben ez úgy néz ki, hogy festőművész felesége Budapesten sokkal szebb műtermet talált, mint amire Berlinben legvérmesebb álmaiban számíthatott volna. A gyerekek szimpla magyar önkormányzati óvodába jártak, ahol nemcsak megtanultak magyarul, de kifejezetten jól érezték magukat. Barteschék a magyar óvodarendszer szép számú külföldi csodálóinak körébe tartoznak.
Most a budapesti német iskolába járnak a gyerekek. Ezzel is elégedettek, ám amiatt, hogy az osztálytársak a város minden pontjából érkeznek, gyakran a gyerekek programjának logisztikai támogatásával telik a szülők hétvégéje is. “Nagyon várom már azt, amikor már vezethetnek” – árulja el Wolfgang Bartesch.
Na igen, kocsit alájuk tenni számára nem okoz nehézséget.
