E héten szőnyegen forgó szép küvénk igazi hungarikum, olyan fenomén, melynek összetétele, mit összetétele: puszta léte is e lángoktól ölelt kis ország polgárainak találékonyságát dicséri.
A Halálfejes Nejlon Küvé (HNK) az összes többi bor felett lebeg, ő a főbor, mert nem nyűgözik afféle izzadságszagú vonatkozások, mint a többi bort. Így a HNK-nál nem kell kínlódni azzal, hogy milyen alanyra ojtunk, hogyan metszünk, nem kell küszködni a hozamkorlátozás keserveivel. A HNK azzal oldódott el a nehézkes ugartól, más szóval azzal tudott megszabadulni a szőlő kacsainak szánalmas kapaszkodásától, hogy ugyanis megszabadult a szőlőtől.
Az alábbi receptúrát maga K. Anna bocsátotta rendelkezésünkre a beszélőn, adatközlőnk ugyanis sajnos hosszabb szabadságvesztését tölti különféle halmazati bűncselekmények miatt, de ennek részletezése túlfeszítené szerény rovatunk kereteit. K. Anna, a híres aranyháromszögi k. annás borok receptúrájának kikeverője, özvegyen érte el a szőlőtől szabad borok piacán hatalmas sikereit, férje ugyanis sajnos egy ukrán vállalkozóval lefolytatott szakmai vitát követően a súlyos vérveszteségtől elhunyt. De K. Anna, a tettre kész özvegy alkoholtartalmú italt fakasztott a sívó homokból, mint Veuve Clicquot, Louise Pommery, Odette Pol Roger vagy Jeannine Bollinger, azaz azok a champagne-i aszszonyok, kik férjük halála után egyedül vitték sikerre pezsgősházaikat. Hogy K. Anna, a magyar Veuve Clicquot, tényleg a semmiből teremtett alkoholos tartalmú italt, az alábbiakból egyértelműen kiderül.
Végy egy kis szalmatöreket vagy kukoricacsuhét, mondja K. Anna, öntözd meg vízzel, nyomassál bele egy szakajtó répacukrot, hintsd meg egy kis nitrogéntartalmú műtrágyával, vagy, ha gourmet vagy, echte birkaszarral, bolondítsd meg egy kis fagyállóval, mely a glicerin lágyságát és édességét fogja kölcsönözni a halálfejes elegynek. A tartályos erjesztést követően az imígyen létrejövő HNK teljes fegyverzetében kannázható, hordós, pláne újhordós érlelést nem igényel.
Mi a HNK sikerének titkaő Sikerről van szó, hisz az átlagosan 3,5 millió hektoliteres évi (nehézkes és fantáziátlan) szőlőbortermés mellett mintegy egymillió liter (könnyed és ötletes) szőlőmentes bor kerül forgalmazásra a honi piacon, igaz, hogy a piacnak nem a reflektorfényben fürdő, feltűnősködő, szőlővel bíbelődő első vonalában, de az tán nem ember és polgár, ki azt az egymillió hektolitert lenyeliő Polgár az, aki ránk szavaz, ilyen értelemben ebbe a keretfogalomba elméletileg bárki beletartozhat, logikailag lehet polgár tehát a krónikus munkanélküli, a hajléktalan vagy az n+1 gyermekes Kalányos Izaura, ők a HNK elsődleges célcsoportja, az a fogyasztói réteg, mely meg tudja fizetni ezt a minőséget.
A HNK dizájnja egyszerű, semmi parvenü flanc, a forma az igaz műalkotások erejével fejezi ki az ezt fogyasztó célközönség lehetőségeit, azzal az erővel, amivel a Van Gogh festette parasztcipők fejezik kik a paraszti élet szenvedését (lásd Heidegger). A HNK színe a magyar rög színét idézi. Ne tévesszen meg senkit, hogy ez a szín nem tükrösen tiszta, és olyan, mintha kicsiny ázalagok, férgek, netán halacskák úszkálnának benne, oh nem, nem erről van szó, hanem arról, hogy a HNK szűretlen bor, úgynevezett infiltred technikával készül, mely jóval költségesebb és macerásabb, mint a szokvány szőlőborkészítés.
Illata…nos, az illata, az érdekes. Erős illat, melyből kis jóindulattal a földszagú rét ruralitását, a föld erejét, az istálló bukolikáját érezhetni. Ha mélyet szippantunk belőle, tökéletes plaszticitással jelenik meg előttünk egy birka kedves, jellegzetes arckifejezésű kis arca. Szájban a HNK savai, alkoholja és a maradék cukor tökéletes harmóniát alkotnak. Talán, talán kicsit a sav felé billen el a cucc, erre utal legalábbis az az intenzív, maró íz, ami az ember bárzsingjában még úgy egy hétig azt az érzetet kelti, mintha effektíve kilukadt volna ott belül valami. Túl nagy testről nem beszélhetünk, de hát nem lehet minden nap ünnepnap, nem lehet mindig villányit, tokajit vagy sauternes-it vedelni, van, hogy egyszerűbb dolgokra vágyik az ember (polgár). Na ezt az igényt maradéktalanul kielégíti a HNK, melynek ízkomplexumában a birkaszar bukolikus bukéja, a répacukorból szublimált alkohol faragatlan, megható egyszerűsége – melyet olyan szépen lekerekít a fagyálló, mint a jól adagolt expedíciós likőr a champagne-t -, végül a sav királyvízszerű férfiassága olyan hatékony tudattágító gyúelegyet alkotnak, mely képes feledést nyújtani az őt fogyasztóknak a nehéz napokon.
Az igen jó minőség/ár arányt mutató HNK-hoz a honi talponállókban lehet hozzájutni. Jó szívvel ajánlható beszélgetések markáns kísérőjeként, valamint nagyon jól harmonizál vagdalthús-konzervvel, kihozza egy csirke farhát minden szépségét, és nagyon jól csúszik rá az ipari szalonna is. Csak azt ne tessék elfelejteni, hogy egyedül nem iszunk, és hogy ivás nem egyenlő kóstolás! Na. És számítani lehet arra, hogy a HNK markáns összetétele okán fájni fog a fejünk, de ez nem tart soká. Ha ugyanis sok HNK-t fogyasztunk, érzékeink megedződnek, végül a HNK, ez az igazi hungarikum, hamar átsegít minket abba a világba, ahol már nem fáj semmi.
(Kleer László ötlete nyomán.)
