Egy év alatt megint nagyot nőttetek, de még tovább kell gyarapodnotok, hogy jövőre elérjétek az iskolaérettséget – ez az idei országjelentésekből kiolvasható üzenet azon tíz ország számára, amelyek a legmesszebb jutottak az európai uniós (EU) tagság felé vezető úton.
Az Európai Bizottság által a tagjelöltek elé tartott tükör az idén egészen más képet mutat, mint egy évvel ezelőtt. Tavaly ősszel még többé-kevésbé világos különbségek rajzolódtak ki az egyes országok között. Bár az eltérések azóta sem szűntek meg, az országértékeléseket kísérő stratégiai jelentés a fő kontúrokat tekintve most mégis hasonló portrét közöl a tagságra pályázó államokról. Az egy évvel ezelőtti állapothoz képest a leglátványosabb változás a felvétel gazdasági kritériumainál következett be, ahol a korábban három külön kategóriába besorolt nyolc közép- és kelet-európai ország – Bulgária és Románia nincs közöttük – most azonos minősítést kapott. Brüsszel megítélése szerint valamennyi működő piacgazdaságnak tekinthető, és – bár “jelentős gazdasági különbségek vannak közöttük” – már rövid távon képesek lehetnek megbirkózni az unió belső piaca által támasztott versenykihívásokkal.
TÍZEN EGYÜTT? Az Európai Bizottság hivatalosan ugyan továbbra is kitart a tagjelöltek közötti differenciálás elve mellett, az idei jelentésből mégis arra lehet következtetni, hogy – hasonlóan egyre több EU-tagállamhoz – tízes, vagyis nagy létszámú bővítésben gondolkozik. A Big Bangnek is nevezett megoldás ideája 1999 decemberében Helsinkiben aratta első látványos győzelmét, amikor az unió a bővítési stratégia szerves részévé tette a folyamatban addig a többiekhez képest hátul kullogó hat állam (Szlovákia, Málta, Lettország, Litvánia, Bulgária és Románia) felzárkóztatását. Elég egy pillantást vetni a felvételi tárgyalások jelenlegi állására, hogy megállapíthassuk: a hatból négy ország teljesen behozta a korábbi élmezőny tagjait.
A lengyel felkészülés körüli bizonytalanság ugyancsak a nagy létszámú kiszélesítés irányába tolja az uniót. Sokan egyetértenek azzal, hogy a 40 milliós Lengyelország kihagyása az első körből éppen legfontosabb céljától, Európa tényleges újraegyesítésétől fosztaná meg a bővítési folyamatot. Más kérdés, hogy Varsóval kezdettől fogva éreztetni kellett: stratégiai és gazdasági jelentősége nem lehet ürügy a tagságra való felkészülés elhanyagolására. Miután Lengyelország részben rajta kívül álló okok miatt látványosan megtorpant a tárgyalásokon, s felkészülése sem halad a kívánt ütemben, a tagállamoknak – ha komolyan gondolják Varsó első körös felvételét – a nagy létszámú bővítésre kell szavazniuk. A lengyeleknél számos tekintetben jobban álló országokkal (Szlovákia, Lettország) ugyanis nehéz lenne elfogadtatni, hogy nincs helyük az első körben.
Hat helyett tíz ország első hullámban történő befogadása pénzügyi szempontból sem rakna többletterheket a jelenlegi EU-tagok vállára. A brüszszeli bizottság által most elfogadott stratégiai dokumentum is megerősíti, hogy az 1999 márciusában Berlinben meghatározott, 2000-2006-ra szóló költségvetési keretből bőven futná 10 ország felvételére, hiszen csak néhány millióval több lakossal kell számolni. Az EU 2002-től indulóan évente növekvő összeget félretételéről határozott az új tagállamok számára. A pénzügyi transzferek nagysága eszerint a 2002-es 6,5 milliárd euróról 2006-ra 16,8 milliárd euróra nőne. Mivel a csatlakozás előrelátható időpontjában, 2004-ben már szép pénzek ütötték volna az új tagok markát, Brüsszel szerint ez a megemelt összeg bőven elég lesz akár 10 ország első éves szükségleteinek a fedezésére is.
A tagjelöltek közötti differenciálást szorgalmazók körében, így Magyarországon is érthetően idegességet vált ki a nagy létszámú bővítés felé mutató trend. De csak akkor volna igazán ok az aggodalomra, ha a Big Bang forgatókönyv mögött az EU részéről a lassítás szándéka húzódna meg, illetve valóban későbbi időpontra tolódna a csatlakozás. Csakhogy nem egészen így néz ki a helyzet. E verzió ma már nem jár együtt szükségszerűen a folyamat lassításával, bár Lengyelország késlekedésének függvényében kétségkívül lehet ilyen veszély.
ELKÖTELEZETTEN. Sokan elfelejtik, hogy az EU ez év nyarán Göteborgban tulajdonképpen megadta a tagjelöltek által régóta reklamált csatlakozási menetrendet, amikor kilátásba helyezte a tárgyalások 2002. végi lezárásának lehetőségét a legjobban felkészült országokkal, s célként jelölte meg, hogy a 2004 júniusában esedékes európai parlamenti választások idején már teljes jogú tagok legyenek. Ez olyan politikai kötelezettségvállalásnak minősül, ahonnét csak nagyon indokolt esetben lehet viszszatáncolni. Brüsszelben úgy tudni, hogy az EU soros elnöki teendőit ellátó Belgium Laekenben olyan nyilatkozatot szeretne elfogadtatni a tizenötökkel, amely még a göteborgi formulát is tovább pontosítja majd.
Mivel nincs politikai döntés a kérdésben, természetesen vannak olyan elképzelések, amelyek szerint a többieknek akár fél-egy évet is várniuk kell majd Varsóra, mielőtt beléphetnének az unió kapuján. De léteznek olyan technikák, amelyekkel még a féléves várakozást is be lehet illeszteni a göteborgi időkeretbe. A nagy létszámú bővítés forgatókönyve ugyan egyre inkább teret látszik nyerni, mégis, egy-két tagjelölt a tárgyalások végéig hátralevő egy évben még megbotolhat és leszakadhat a szerelvényről (ilyen buktató lehet Szlovákia számára Vladimír Meciar most egyáltalán nem kizárható visszatérése a hatalomba). Megfigyelők szerint az unió részéről tulajdonképpen csak egyetlen dolog húzhatja keresztül a számításokat: ha az EU gazdasága súlyos és elhúzódó recesszióba süllyedne, annak alighanem hatása lenne a bővítésre is.
ELŐNYBEN. Sovány vigasz lehet Magyarország számára, hogy a jelentések alaposabb áttanulmányozása után már egyértelművé válik, hogy hazánk a gazdaság legtöbb szegmensében, akárcsak az intézményi háttér megteremtésében, jóval meszszebb jutott, mint jó néhány, az általános értékelésben hasonló osztályzatot kapott állam.
Akkor mi a probléma? A csatlakozás 1993-ban Koppenhágában meghatározott politikai és gazdasági kritériumai, amelyek az idők folyamán kiegészültek a közösségi joganyag átvételének és végrehajtásának feltételeivel, meglehetősen általánosak. A gazdasági alkalmasságot Brüsszel például jórészt két prizmán keresztül vizsgálja: az illető ország működőképes piacgazdasággal rendelkezik-e, illetve képes-e helytállni a belső piaci versenyben. A bizottságnak meglehetősen nagy a mozgástere a tekintetben, hogy megítélje, milyen fejlettségi szinttel léphetnek be új az tagországok az unióba.
A mostani országjelentésben felsorolt számos problémát látva egyesek úgy gondolhatják, hogy még több év távolságra van hazánk csatlakozása. Brüsszel azonban maga sem gondolja úgy, hogy Magyarországnak rendeznie kell a romák helyzetét vagy le kell tudnia minden bírósági ügyhátralékot ahhoz, hogy taggá válhasson. Az országjelentések mechanizmusa arra szolgál, hogy állandó nyomás alatt tartsa a tagjelölteket, s ráirányítsa figyelmüket a legfontosabb teendőkre. A kifogások közül jó néhány bizonyára egy év múlva is meglesz, az unió végrehajtó szerve ettől függetlenül vélhetően javasolni fogja a tárgyalások lezárását Magyarországgal.
Ami az idei jelentést illeti, “örökzöld slágerektől” kezdve új észrevételekig minden fellelhető benne. A bizottság a múlt évhez képest javulást tapasztalt Magyarországon a romák helyzetében, az igazságszolgáltatás működésében, arról azonban nincs szó, hogy ezzel e problémák lekerültek volna a napirendről. A korrupció továbbra is nyugtalanítja Brüsszelt, akárcsak a rendőri túlkapások. A jelentés a korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is megismétli, hogy megoldást kell találni a közszolgálati médiakuratóriumok összetételének vitás kérdésében. A bizottság anélkül teszi ezt, hogy bárkit is hibáztatna a kialakult helyzetért. Az országértékelés a közhiedelemmel ellentétben és nevéhez hűen nem a kormány, hanem az egész ország teljesítményét értékeli, bár kétségkívül egyfajta leltárt is ad a végrehajtó hatalom teljesítményéről.
STÁTUSZVITA. Ha van kellemetlen meglepetés a kormány számára az idei értékelésben, az a státusztörvény meglehetősen kritikus fogadtatása. A 108 oldalas országjelentés szövege szerint “a törvény egyes rendelkezései ellentmondanak a kisebbségek védelmére vonatkozó európai normáknak”. Nem tudni, hogy egy utolsó pillanatban tett diplomáciai “demarsnak” vagy másnak köszönhetően a jelentés stratégiai-összefoglaló részében ezt az igencsak sarkos megfogalmazást az Európai Bizottság úgy módosította, hogy “az ellentmondanak” kifejezés elé biggyesztette a “látszólag” szót.
Gazdasági téren talán egyetlen tagjelölt sem kapott annyi elismerő szót, mint Magyarország, amely a kedvező változásoknak köszönhetően ezúttal az infláció kérdésében is megúszta a “letolást”. Az Európai Bizottság ugyanakkor felhívta a figyelmet a 2001-es büdzsé túlköltekezésére és a költségvetés átláthatóságát sem tartja megfelelőnek. Ugyancsak nem maradt “ejnye-bejnye” nélkül, hogy a közbeszerzési szabályok nem érvényesülnek minden szektorban, például az autópálya-építésnél.
