Tizenkét évig élt Ausztráliában. Milyen az ausztrál kávé?
– Pocsék, legalábbis 1950-ben, amikor Melbourne-ben először kóstoltam, ihatatlan volt. Mint volt angol gyarmaton, elsősorban teáztak. Ma már persze a kávé is olyan, mint bármely világvárosban.
– Ausztráliában nemrég választás volt, ahol harmadik alkalommal nyertek a liberálisok. Jövőre mi is választunk, milyen győzelemnek örülne?
– Az ausztráliai eredményben az is szerepet játszott, hogy nemrég nem fogadtak be egy hajónyi afganisztáni menekültet. Az eset nyomott hagyott az ottaniak lelkében. A meglehetősen “fehér” Ausztráliában ugyanolyan társadalmi, kulturális feszültséget okoz a menekültek befogadása, mint például Németországban a vendégmunkások és leszármazottaik integrálása. Itthon a szélsőségeseket leszámítva szerintem mindegy, hogy a jobb, vagy a bal oldal nyer, kicsi a különbség.
– Az Egyesült Államokban harminc évig élt. Hogyan vélekedik a terrorizmus ellenes harcról?
– Az amerikaiak naivak, az egész felfogásuk a bizalomra épült: “megbízom benned, amíg nem bizonyítod az ellenkezőjét”. A legnagyobb sokkot az okozta, hogy ennek vége. A katonai dolgokhoz nem értek, úgyhogy idézném, amit valaki frappánsan megállapított a terrorizmus elleni harcról: “Aki tudja, hogy mit is kellene most csinálni, az nem jól informált.”
– Térjünk haza. Beletörődik, hogy elvesztette a pert a Pick Rt.-vel szemben a névhasználatról?
– Mehettem volna Strasbourg-ba, a nemzetközi bírósághoz, de sokba kerülne, túl hosszú időbe telne, s a győzelmem se lenne biztos, mert ilyen per még nem volt. Nem vagyok Don Quijote alkat, hasznosabb dolgokra kell fordítanom az energiáimat.
– “Pick. Folytassa!” – ajánlja egy most futó reklámkampány. Pick Tamás is folytatja a cégnél? Miben állapodott meg a társaság fő tulajdonosaival?
– Mint a névadó család tagja, volt tulajdonos, november 13-tól én vagyok a Pick Szeged Rt. tiszteletbeli elnöke. Képviselni fogom a Pick Szeged Rt.-t, kifejezve a folyamatosságot, utalva a múlt és a jelen kapcsolatára. De ennek nincs köze a perhez.
– A régi nagyiparosok visszatérnek Magyarországra, nem érez párhuzamot saját sorsa és Zwack Péteré között?
– Hogyne, egy klubba tartozunk, hiszen a Herendivel és a Tokajival együtt a Zwack és a Pick alakította a Hungaricum Klubot. Nem csak a sorsunk, még a nevünk hangzása is hasonlít. Személyesen is találkoztunk már, de nem szoros a kapcsolat, hiszen csak most kezdtem a tiszteletbeli elnökséget.
– Fenyeget a recesszió, amikor az emberek kevesebb szalámit esznek. Mi vár a Pick Szeged Rt.-re?
– A felmérések szerint a recesszióban valóban kevesebbet költenek az emberek a luxusra, de a luxus élelmiszerekre viszonylag többet áldoznak. A részvénytársaság jövőjét az uniós csatlakozás alapvetően megváltoztatja majd. Helytállásához fontos lesz hangsúlyozni, hogy ez a 132 éves szalámi különleges, más mint az olaszoké. A régi magyar márkák megőrzésében egyébként éppen az olyan összefogások segítenek majd, mint amilyen a Hungaricum Klub.
– A cégalapító Pick Márk unokájaként Szegeden született, édesapja még a szalámigyárat vezette. Élt Svájcban, Ausztráliában és az Egyesült Államokban. Milyen nyelven álmodik?
– Ha Svájcról álmodom, akkor németül, ha az Amerikában élő unokáimról, akkor angolul, de számolni és káromkodni csak magyarul szoktam.
