Bessenyei István barátja és üzleti partnere Tick László, az Interfruct Kft. gazdasági igazgatója a kívülálló szemével – és kissé kritikusan – tekint az üzletemberre: “A jelennel nem törődik, mindig a jövővel foglalkozik, s megszállottként folyamatosan megy előre, mint a gép. Ugyanakkor, mivel gyakorlatilag összeforrt személyével a Laurel, egyre nő a feszültség a cég nagysága és az ő kapacitása között. Nem mindig építi kellő módon a vállalkozást, mert az operációs irányítást is maga végzi.” Mások is állítják a Laurel ügyvezető igazgatójáról, hogy egy személyben ő maga a cég. “Nagyon jó kereskedő, kizárólag az ő érdeme, hogy a társaság ekkorára fejlődött. Rendkívüli módon hajt, ugyanakkor mindig korrekt. Üzleti tárgyalásokon tud kemény is lenni, de a másik érdekeit is figyelembe veszi. Jó a humora, jókat lehet vele beszélgetni” – jellemzi a menedzsert Feiner Péter, a Spar Magyarország Kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatója.
Pályája kezdetén azonban Bessenyei Istvánnak még nem a cégépítés problémájával kellett szembenéznie. Akkor még az sem jutott eszébe, hogy számítástechnikus legyen. Ám a főiskolán az első év után a rendszerszervező szakot választotta, mert érdekelte, hogy miként lehet különböző folyamatokat optimalizálni. Egyre nagyobb affinitást érzett a számítógépek iránt, a diplomamunkája már komoly programozási feladatot jelentett. Tanulmányai befejeztével Székesfehérvárra költözött, mert ez a város akkoriban a hazai számítástechnika fellegvárává kezdte kinőni magát. Még a katonaidejének egy részét is ott töltötte, a honvédség számítástechnikai központjában, ahol továbbfejleszthette informatikai ismereteit. A leszerelés után még visszatért a Videotonba, a családalapításkor azonban a magasabb jövedelem reményében átigazolt a Számítástechnikai és Ügyvitelszervezői Vállalathoz, programozói munkakörbe. Itt tovább képezte magát, szakvizsgákat tett, s e cégnél találkozott a piaci szemlélettel is.
AKI AKAR, VELEM TART. “Ahol belső informatika van, ott nincsenek olyan éles határidők, ám itt külső megrendelőknek kellett szolgáltatni. Nem véletlen, hogy amikor beindultak a gmk-k, a SZÜV-ösök az elsők között tudtak magánvállalkozásokhoz kerülni” – emlékszik vissza Bessenyei. Ő viszont akkor még maradt az állami vállalatnál, ahol csoportvezetőként irányítói feladatokat is kapott. Egyre komolyabb munkákkal bízták meg, s látva a rosszul működő rendszereket, élt benne a bizonyítási vágy, hogy megmutassa, miként lehet jobbá tenni például egy cég készletgazdálkodását vagy könyvelését. Kezdtek megjelenni a mikroszámítógépek, majd az első PC-k, s mivel a munkahelyén csak nagy gépekkel dolgoztak, “maszekban” készített rájuk szoftvereket. Szellemi termékként több általa kidolgozott alkalmazást el tudott adni számos helyre.
A rendszerváltás idején a munkahelyén megtervezték a soproni Accord áruház akkor újdonságnak számító vonalkódos rendszerét, s e munka során nagy tapasztalatokat szereztek azáltal, hogy a legkülönfélébb profilokra – ékszerüzletre, pékségre, mezőgazdasági részlegre – kellett egységes alkalmazást megvalósítaniuk. A szakember a hatékony kereskedelem, a gyors vevőkiszolgálás kialakításának titkait kutatta, különösen, hogy az állami vállalatnál ekkor már ezt az üzletágat vezette. Az értékesítéstől az eszközbeszerzésen át az installálásig e munka teljes vertikumával foglalkozott, sok megrendelést sikerült szerezniük, ám úgy érezte, hogy a vállalatnál még mindig erősen működnek a fékek. Közben a piac már a gyorsaságot és a rugalmasságot követelte meg, s ezért úgy látta, hogy a munkája ellenértékét sem kapja meg. Mindez megadta a végső lökést, hogy feladja az alkalmazotti létet.
Bessenyei István 44 éves, Balassagyarmaton született. Gépipari szakközépiskolában érettségizett, ezt követően a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán szerzett diplomát.
• A Videotonnál helyezkedett el, később 12 éven át az ugyancsak székesfehérvári Számítástechnikai és Ügyvitelszervezői Vállalatnál dolgozott programozóként, majd osztályvezetőként. Innen lépett ki 1993 áprilisában, s hozta létre a Laurel Számítástechnikai Kft.-t, amely az 1997-ben hozzájuk csatlakozott Erba Kft.-vel együtt 90 alkalmazottat foglalkoztat. A Laurel 1999-ben – egy nagy megrendelésnek köszönhetően – 1,6 milliárd, tavaly pedig 1,17 milliárd forintos árbevételt produkált, az idén 1,3 milliárdot prognosztizálnak.
• Bessenyei úgy érzi, sikeresebb lenne, ha beszélne nyelveket, ezért most újra angolul tanul.
• Szabadidejében szeret sportolni: korcsolyázni, tavaly vitorlázni is elkezdett. Hetente teniszezik, fallabdázik. Zenét főként a kocsiban hallgat, olvasni leginkább a szabadsága alatt szokott, s a filmeket is kedveli. Egy 18 és egy 15 éves fiú édesapja.
“Összehívtam a beosztottjaimat, felvázoltam nekik az általam elképzelt jövőképet, s megmondtam, hogy aki akar, velem jöhet. Azért elég rosszul éreztem magam, nem örömteli ennyi idő után a válás, különösen, hogy addig jóban voltam a menedzsmenttel” – meséli Bessenyei István. A csapat maradéktalanul követte, a céget tizennégy magánszemély alapította meg.
Az első komoly megrendelésük az Ofotért-üzlethálózat informatikai rendszerének kialakítása volt. A száz boltban egyszerre kellett indítani a rendszert, miközben a dolgozók a számítógépet addig csak hírből ismerték, s a vállalkozó ma is büszke arra, hogy egyetlen üzletet sem kellett az átállás miatt zárva tartani. A hőskorszakban nem is a szakmai munka okozott neki gondot, hanem a cég irányítása. “Sajnos ebben nem volt tanítómesterem, a saját hibáimból, esetleges rossz döntéseimből kellett tanulnom, s tanfolyamokra is jártam. Azzal szintén szembesülnöm kellett, hogy vállalkozást építeni lassúbb folyamat, nem olyan pörgős, mint a napi tevékenység” – állapítja meg a menedzser. Mindig ügyelt viszont arra, s ezt azóta sem bánta meg, hogy a profiljuk tisztán az integrált kereskedelmi rendszerek fejlesztése, kialakítása maradjon. A szakterületükön belül azonban bővítették a kínálatukat. Nagy horderejű döntés volt például három évvel ezelőtt az internet áruházi rendszerekkel kapcsolatos tevékenység beindítása.
Az internet az Erba Kft.-vel való – a felek számára szerencsésnek bizonyult – találkozás eredményeként került a cég repertoárjába. (Az akkor három fős budapesti kft. külföldre dolgozott – e társaság ma már a Laurel érdekeltségébe tartozik, s a legnagyobb tulajdoni hányadot Bessenyei István jegyzi benne.) Webkamerás megoldásokat is kiépítenek, de hardverkereskedelmi rendszert is szállítottak már Amerikába egy megrendelőnek.
MARKÁNS VEZETŐ KELL! A jövőt illetően az ügyvezető igazgató fontosnak tartja, hogy a cég egyre integráltabb feladatokkal tudjon megbirkózni a lehető leghatékonyabb megoldások alkalmazásával, s piacvezető pozíciójukat is szeretné erősíteni. Az üzletember úgy látja, nem a saját termék, hanem a társaságban meglévő tudás és a szemlélet a legfontosabb, mert önmagában még egy világmárka sem jelent garanciát a sikerre, hiszen nem megfelelő szakértelemmel rosszul is lehet azt alkalmazni.
A cégalapító nem véletlenül alakította úgy a dolgokat, hogy többségi tulajdonos legyen. “Láttam rossz példákat, amikor egy társaságnál több, azonos tulajdonrésszel bíró szakember dolgozik, akik nem értenek az irányításhoz, de birtokosként beleszólási joguk van. Ez nagyon megnehezíti a működést, a gyors döntéseket. Egy vállalkozás élére markáns vezető kell” – húzza alá Bessenyei. S bár a technikai fejlődés híve, a cégvezető nem veszítette el embercentrikus mentalitását: “Hiszek az emberi kapcsolatokban, kommunikálnunk kell egymással. Nem szabad mindent elektronizálni, de sok idő megtakarítható azzal, ha például egy kereskedőnek nem kell a raktárba elmennie és keresgélnie, mert az internetről pillanatok alatt tájékozódhat. S az így megtakarított órákat a családra, barátokra, kikapcsolódásra fordíthatja.”
