Világgazdasági hatások – Kizökkenve

Szeptember 11-én reggel pokoli erejű robbanás rázta meg Joseph F. Campbell, a Lehman Brother elemzőjének irodáját a World Trade Centerben (WTC). Ő még éppen ki tudott futni a pillanatok alatt lángba boruló toronyból, de kollégái közül többen bennégtek. “Mindegyikünk több barátját veszítette el” – mondta a terrortámadás után nem sokkal. A páratlan tragédia után négy napig az emberi veszteség miatt érzett gyász és döbbenet uralta a nemzetközi piacokat is. A tőzsde és a bankok többsége csak hétfőn nyitott ki, ilyen hosszú kényszerszünetre hét évtizede nem volt példa. De a múlt héten nyitva tartó befektetési bankok sem kereskedtek saját számlára, nem spekuláltak a dollár ellen, a tranzakciók száma és volumene minimális volt. Egyik vállalat sem akart kilógni a sorból, esetleg hosszú évekre kiiratkozni az üzleti élet “szalonjából”.

SZÜNETELŐ PROFITVADÁSZAT. Hétfőn délelőtt azután az egész világ a Wall Streetre figyelt. A börze nyitása előtt több üzletember is fogadkozott: tartózkodik a részvényeladástól. “Nem adok el hétfőn” – mondta Warren Buffet amerikai milliárdos, hozzátéve, hogy inkább felvásárlásba kezd, ha az index meredeken csökken. Hasonló értelmű nyilatkozatot tett közzé Jack Welch, a General Electric nemrég leköszönt legendás elnöke is.

A Fed és az európai jegybank, az ECB is megtette, ami tőle tellett: a két intézmény még a New York-i kereskedés előtt egyaránt 50 bázisponttal mérsékelte az irányadó kamatlábat. Jól mutatta a “venni, venni, venni” hangulatot a CNN világgá kürtölt múlt heti közvélemény-kutatása, amely szerint a befektetők 99 százaléka a papírok felvásárlójaként kívánt fellépni a piacon.

A tőzsde működésének természetellenes állapotát a nyitást követően csak néhány óráig lehetett fenntartani, a bizonytalanságok aztán a tőzsdeindex csökkenéséhez vezettek. A Dow Jones a nap végére több mint hároméves mélyponton zárt, az index 685 pontot zuhant; abszolút értéken ez volt a legnagyobb értékcsökkenés a börze több mint 100 éves történetében. Százalékban számolva azonban nem volt ennyire nagy a veszteség – regisztrálták már a mostani 7,1 százalék háromszorosát is. Ez némi bizakodással töltötte el a piaci megfigyelőket, akik óvtak attól, hogy az első napi fejleményekből bárki messzemenő következtetéseket vonjon le.

A közeljövő világgazdasági kilátásai még egy héttel a tragédiát követően is a jövő homályába vesznek. Nem létezik olyan forgatókönyv, amely a pusztítás rémlátomása után automatikusan életbe lépne. Csődöt mondanak a gazdasági modellek, és a múlt válságaiból, háborúiból, krachjaiból szerzett történelmi ismeretek is csupán némi kiindulópontként szolgálhatnak, biztos eligazításként nem. “Csak találgatni tudunk, hogy mi fog történni, mivel soha nem történt ehhez hasonló dolog korábban” – mondta a Wall Street újranyitása előtt Carl B. Weinberg, egy New York állambeli tanácsadó cég, a High Frequency vezető közgazdásza.

A múltbeli tapasztalatokból annyit lehet leszűrni, hogy rendkívüli helyzetekben a piacok hajlamosak túlreagálni a történteket, majd idővel megnyugszanak. Így történt ez 1963-ban, John F. Kennedy meggyilkolása után, 1981-ben, a Ronald Reagan elleni merényletet követően, vagy akár 1991-ben, az Öböl-háború idején. Egyben az is visszatérő tapasztalat, hogy a piacok ilyenkor a legalapvetőbb, “tankönyvi” törvényeknek engedelmeskednek, azaz az abszolút kézenfekvő irányokba mozdulnak el. Egy csapásra felértékelődik az arany, a svájci frank, ebbe az irányba mozdulnak el a különböző államkötvények, míg a cégrészvények zöme és a dollár megindul a lejtőn.

A kilengések fölöttébb jelentősek lehetnek. Az 1995-ös kobei földrengés napján például 4,1 százalékot esett a japán részvények árfolyama, majd két napig felfelé mozogtak a tőzsdeindexek, hogy a szigetországi papírok végül 16 százalékos veszteséggel zárják az adott negyedévet. Ennél is jóval nagyobb hullámokat vetett a nemzetközi piacokon az Öböl-válság. Miután Irak 1990 nyarán lerohanta Kuvaitot, augusztus és október elseje között 20-ról 40 dollárra szökött fel az olaj barrelenkénti ára.

A Standard & Poors 500-as indexe 11 százalékot, a londoni FTSE-100 index 13 százalékot, a párizsi CAC-40 21 százalékot, a frankfurti DAX pedig 25 százalékot zuhant. A mostani terrorakciókhoz leginkább hasonlító támadás mindazonáltal 1941. december 7-én, Pearl Harbor bombázásakor érte az Egyesült Államokat – és vele az ország gazdaságát. A japán légierő által vasárnapra időzített támadást követő 48 órában a Wall Street 5 százalékot zuhant. Majd a rákövetkező napokban, amint Amerika-szerte elrendelték a mozgósítást, és nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyesült Államokat nem rendítette meg a csapás, a tőzsde magára talált. A történelmi párhuzamok sohasem tökéletesek. Pearl Harborban – a World Trade Center és a Pentagon ellen most elkövetett merényletekkel szemben – pontosan tudni lehetett, ki a támadó, arról nem beszélve, hogy a japán akciónak azért volt némi előzménye, hiszen egy már zajló világháború újabb állomása volt.

BIZONYTALANSÁG. Most csak annyit tudni biztosan, hogy az Amerikát ért legpusztítóbb támadást visszacsapás követi majd. A gyanúsítottként megnevezett, szaúdi származású, Afganisztánban bujkáló terrorista, Oszama bin Laden lesz az egyik célpont, de hogy rajta kívül még kire, illetve mely országra csap majd le az amerikai hadsereg, és mikor teszi ezt – az ma még nem ismert. Márpedig a politikai-katonai cselekvések, de már a nyilatkozatok is, rendkívül intenzíven befolyásolják majd a gazdaság szeizmográfjának tekintett tőzsdék működését, illetve az eddigi növekedést tápláló lakossági fogyasztást. Minden, a terroristák felderítését és az ellencsapást latolgató új hír nagy volatilitást idézhet elő az újjáéledő pénz- és tőkepiacokon. Nem beszélve egy esetleges újabb terrorakcióról.

A bizonytalanság közepette annyi azért már most megállapítható, hogy a világgazdaságot a lehető legrosszabb pillanatban érte a terrorista támadás. Az utóbbi időben e nélkül is betegesen araszoló amerikai gazdaságban az idei harmadik és negyedik negyedévben visszaesés várható. “Egyértelmű, hogy az Egyesült Államok recesszió elé néz” – mondja Zsoldos István, a ConCorde Rt. elemzője. A harmadik negyedévben az amerikai gazdaság növekedése vélhetően a negatív tartományba süllyed, amire 1993 óta nem volt példa. A New York Times által idézett elemzők szerint a gazdaság már most 1 százalékos mínuszban van. A CSFB – amelynek több munkatársa tűnt el a támadás után – pedig úgy véli: az amerikai GDP a harmadik és negyedik negyedévben 0,8 százalékkal esik vissza.

A recessziót valószínűleg az sem tudja megakadályozni, hogy a jegybank szerepét betöltő Fed hétfőn 50 bázispontos kamatcsökkentéssel adott lökést a gazdaságnak, s ezzel egyidejű lépésre szánta rá magát az Európai Központi Bank (ECB) is. Októberre 2,75 százalékra is mérséklődhet a tengeren túli ráta, amivel újabb rekord dőlhet meg: 1962., a kubai válság óta nem volt ilyen alacsonyan ez a mutató. Az, hogy a rövid távon szükségesnek vélt kamatcsökkentés hosszú távon mennyire használ majd a gazdaságnak, csak évek múltán derül ki. Az inflációs nyomás ugyanis nőni fog, s ennek az árát – akárcsak a kilencvenes évek elejének alacsonyan tartott rátáját – a gazdaság rendszerint később fizeti meg. Mégsem volt elkerülhető a kamatvágás, mivel az amerikai gazdaságból már a terrortámadás előtt nyugtalanító hírek érkeztek. A második negyedév növekedési rátája szinte egyenlő volt a nullával (0,2 százalék), a fogyasztói bizalom Michigan-indexe 83,6 százalékra, nyolc év óta a legalacsonyabb értékre esett. Romlott a foglalkoztatási helyzet is: augusztusban az állástalanok aránya 4,5 százalékról 4,9 százalékra emelkedett.

BIZALOMVESZTÉS. Az amerikai kapitalizmus jelképeként magasodott WTC elleni terrortámadás megnövelte a globális recesszió veszélyét. A GDP második negyedéves változása Japánban mínusz 3,2 százalék volt, s az időszakban az euró-zóna is csupán 1,7 százalékkal bővült. Az akció hírére a távol-keleti és az európai tőzsdék indexe és a dollár árfolyama is meredeken csökkent, a befektetők óriási összegeket veszítettek. Kivéve – ha igazak a hírek – a bin Ladenhez közelálló üzleti csoportokat, amelyek a távol-keleti tőzsdéken a biztosítási részvények besszére spekulálva a gépeltérítés napján busás haszonhoz jutottak.

“A terrortámadás hatásai Európában közvetve jelentkeznek. Európai politikusok és elemzők szerint az egységes valutaövezet idei növekedési rátája az Amerikát ért terrortámadás ellenére is 1,5-2,0 százalék körül alakulhat. Múlt heti budapesti látogatásán Pedro Solbes, az Európai Bizottság költségvetési főbiztosa 1,8 százalékot jelölt meg. Az OECD-országok összességének várhatóan visszaeséssel kell számolnia, s ha a lejtmenet bekövetkezik, arra 20 éve – a világ egészét tekintve még régebben – volt példa utoljára. Az amerikai gazdaság 1990-1991-es esését akkor ugyanis ellenpontozta Japán és Európa növekedése. A világgazdaság talpra állása szempontjából – az elemzők egybecsengő véleménye szerint – az a legfontosabb, miként alakul a fogyasztói bizalom. Míg az Egyesült Államokban szinte biztos, hogy néhány hónapra megtörik a gazdasági növekedést tápláló fogyasztási kedv, Európában ez vagy csak nagyon rövid időre, vagy egyáltalán nem következik be. Amerikában nagyon sok függ attól, hogy a pánikreakció mikor ér véget, a veszélyes öngerjesztő folyamat mikor áll meg. “Ha az olajárak nem szabadulnak el veszedelmesen, s nem lesz tömeges részvényeladási hullám, akkor néhány héten belül a fogyasztói bizalom is helyreállhat” – vélekedik Inotai András, a Világgazdasági Kutatóintézet igazgatója, aki szerint egy eszkalálódó arab-izraeli konfliktus sokkal károsabb hatást gyakorolna a világgazdaságra, mint egy amerikai akció az afganisztáni tálib rezsim ellen.

A világgazdaság hatásai alól természetesen térségünk sem vonhatja ki magát. Néhány befektetési bankár máris arról beszél, hogy az amerikai válaszcsapás miatt vélhetően magasra szökő olajár felértékelheti az Egyesült Államokkal együttműködő Oroszországot, másfelől, a közép- és kelet-európai térség a beruházások új célpontja lehet. E logika szerint az amerikai tőke az új demokratikus piacgazdaságokba “menekülne”, mivel itt a biztonsági kockázatokat kisebbnek ítéli. Annyiban bizonyára igaz a fenti vélemény, hogy a politikai-katonai biztonságnak megnő a szerepe a beruházási döntésekben. “A NATO- és az európai uniós schengeni tagság az eddigieknél fontosabbá válik” – állítja Inotai András.

TÉRSÉGI ESÉLYEK. Mások viszont nem hisznek abban, hogy az amerikai befektetők a térséget választanák a terrorakciók miatt bizonytalanabbá váló Egyesült Államokkal szemben. Zsoldos István szerint az amerikai cégek inkább otthon maradnak, és növelik megtakarításaikat, ha a kockázat megnő. A ConCorde elemzője ezért úgy látja, a magyarországi beruházások az amerikai terrortámadás után tovább csökkenhetnek, felerősítve a már amúgy is zajló folyamatokat. A növekedési kilátásokat több hazai bank és brókercég máris lefelé módosítja – a magyar GDP bővülése az idén alig haladhatja meg a 4 százalékot, sőt vannak akik szerint ez alá süllyed.

A terrortámadás után nemcsak a politikában, de a világgazdaságban is új időszámítás kezdődik. Megingott a gazdaság öntörvényűségébe vetett hit, a politikai események az elkövetkező hónapokban a nyugati világban megszokottnál jóval inkább befolyásolják majd a keresletet és a kínálatot. A kizökkent idő miatt a globalizált gazdaság autonómiája jó esetben is csak néhány év múlva állhat helyre.

Megáll a pénz“A halál nem minden. Csak átmentem a szomszéd szobába” – a Cantor Fitzgerald brókercég ezt a versrészletet küldte szét e-mail-ben életben maradott alkalmazottainak a tragédia másnapján.

Habár pontos adatokat nem tudhattak az áldozatul esett kollégáik számáról, annyit mindenesetre sejthettek, hogy több száz emberről lehet szó. Ezernél is többen dolgoztak ugyanis ennél a cégnél a WTC négy legfelső emeletén, márpedig ez a “pokoli toronyban” egyenlő volt a biztos halállal. A legutolsó hírek szerint alig 150-200 emberükről tudták biztosan, hogy életben maradtak – közöttük volt a cég elnöke is, aki éppen kisfiát vitte az óvodába. A cég megbénult, az eltűntek között vannak ugyanis az informatikusok, akik magukkal vitték a halálba az üzletmenet újraindításához szükséges “back-up” rendszer összes lényeges információját. A vezetők szerint legalább tíz napra lesz szükség ahhoz, hogy megint minden a helyére kerüljön. Egy másik, a Cantornál nagyságrendekkel kisebb brókercég, a Fred Alger alkalmazottai a WTC-vel átellenben lévő New Jersey egyik toronyházából nézték dermedten azt, ahogyan az épület maga alá temeti a társaság legfontosabb, 38 tagú tanácsadói üzletágának dolgozóit és a vállalkozás elnökét. Most a fiát is gyászoló, cégalapító édesapa veszi át a “kormányrudat”, aki tudhatja: az ügyfelek nagy része elvándorol tőlük. “Nem vagyunk naivak, tudjuk, hogy nagyon nehéz lesz talpon maradni” – mondja.

A WTC-ben a pénzvilág krémje dolgozott, a két toronyban több száz cég működött, amelyeket a “szürke” hétköznapokon – azonkívül, hogy ugyanazt a címet szerepeltették a székhelyükként – legtöbb esetben alig kötötte össze valami. Most a tragédia után, a honlapokon megjelenő vezérigazgatói, elnöki üzenetekből kiderül: furcsa módon ugyanazt és ugyanúgy mondják. A legnagyobb veszteségnek nem a szétégett számítógépeket, az odaveszett archívumokat, a dollár százmilliókban mérhető anyagi értékeket tartják. Mindez ugyanis újraindítható, visszakereshető, a váratlan eseményekre kidolgozott vészforgatókönyvekkel készültek. Kis túlzással “business as usual”, vagyis az üzletmenet akár már a tragédia másnapján újraindulhatott volna a cégek többségénél. “Az emberek pótolhatatlanok” – e mondat igazi értelmét azonban csak ezekben a napokban érheti meg igazán mindenki, hiszen az összeomló tornyok ötleteket, kreativitást, tudást, hivatástudatot és professzionalizmust is maguk alá temettek. “Kérjük, adjon vért” – ez a felirat villogott azon a neontáblán a Broadway-n, amelyen máskor a Nasdaq és a Dow Jones adatai forogtak. A pénz megállt egy pillanatra.