Önmagukban a hatalmas erejű ütközések még nem vezettek volna ahhoz, hogy az egyenként több mint százezer tonnás épületek összeomoljanak – vélik egybehangzóan a szakértők. Ehhez olyan “többlet” kellett, amellyel érdemben nem számolhattak a tervezők. A többlet a becsapódó repülőgépek üzemanyaga volt: a becslések szerint épületenként 91 ezer liter kerozin robbant fel és gyulladt meg az ütközés pillanatában, s az épület acélszerkezete azután az égés közben keletkező pokoli hőségnek nem tudott ellenállni. A tartóelemek meglágyultak, teherbírásukat elvesztették és az épületek menthetetlenül összerogytak.
A WTC-nél ma már csak gyöngébb szerkezetű felhőkarcolókat építenek, a két torony nemcsak a hetvenes években, hanem manapság is – szeptember 11-ig – a legmasszívabb irodaházak közé tartozott. A több mint 400 méter magas épületpár homlokzatát a tornyok közepén futó belső magra húzták föl; a belső mag rendkívüli teherbírású vasbeton, amely egyrészt az emeletek födémjeit és a homlokzatot tartja, másrészt benne futnak a liftek és a lépcsőházak. Az ütközés pillanatában több tízezer liternyi kerozin spriccelt szét az épületben, és ebből valószínűleg nemcsak az irodákba és a folyosókra, hanem a belső magba, a liftaknákba is jutott. Így a központi tartószerkezet kívülről és belülről is óriási – 900 Celsius fok körüli – hőmérsékletnek volt kitéve, ez rövid idő alatt az acél lágyulásához vezetett. Az összeomlás első eseménye valószínűleg a szintén acélvázzal megerősített födémelemek lehullása volt: a tűz a padlók burkolatán elharapózva először a födém acélszerkezetét puhította meg, amikor pedig az első mennyezet leszakadt, az alatta lévő padlóra lehullva dominószerű reakciót indított el.
Az immár üreges hasábbá vált homlokzat – az épület oldalfalai – és a meggyengült belső mag már nem bírta tovább a terhelést, bekövetkezett hát a legrosszabb: a WTC tornyai összedőltek. A katasztrófát a repülőgépek többletsúlya is gyorsította: a kamikáze akció eszközéül használt Boeing 767-es felszálló tömege mintegy 180 tonna; Aron Szirszki, a tornyot tervező egyik építész szerint ez mindenképpen belejátszott a szomorú végkifejletbe. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az éppen fent leírt események miatt az épület nem oldalra dőlt, hanem “önmagába zuhant”, megkímélve így a körülötte tevékenykedő rendőröket, bámészkodókat, és nem utolsósorban a szomszédos épületeket.
Ha utólag, a katasztrófát követően, pontosan meg lehet állapítani, mi történt a tornyokban, felmerül a kérdés, miért küldtek be tűzoltókat és mentőegységeket a WTC-be, illetve miért nem rendelték őket vissza időben. Az a háromszáz tűzoltó, aki a romok alatt vesztette életét, akár még ma is élhetne – vélik szakértők.
Egyesek szerint még több mint egy héttel a katasztrófa után is van remény arra, hogy túlélők legyenek a romok alatt. A WTC a föld alatt további öt emeletben folytatódik, ott mélygarázst, egy bevásárlóközpontot, s egy egész folyosólabirintust építettek, s ott vezetett a Manhattant New Jersey-vel összekötő metró és vasút egyik szakasza is. Ugyan valószínű, hogy a felszínt 20-30 méteres magasságban borító több százezer tonnás nagyságrendű törmelék ezeket a föld alatti szinteket is benyomta, könnyen elképzelhető, hogy maradtak a mélyben akkora üregek, amelyekben az ottrekedtek akár hetekig is életben maradhatnak.
