Minden eddiginél összetettebb biztosítási probléma – jellemezte a Lloyd’s elnöke a múlt heti katasztrófát. S bár a World Trade Center és a légitársaságok biztosításában egyaránt részt vevő Lloyd’s a károk valószínűsítető nagyságáról semmilyen becslést nem adott, egészen bizonyos, hogy a biztosítók történetében soha egyetlen katasztrófa ekkora kárt még nem okozott. Természeti csapás sem rótt soha ilyen kárkifizetési kötelezettséget a társaságokra, jóllehet hurrikánok, viharok és földrengések már jócskán próbára tették e szektort. Az ember okozta károk pedig mindeddig ezeknek csupán a töredékét tették ki. Az elmúlt év kárkifizetései összesen 10 milliárd dollár körül jártak, s bár tragédiának nem volt híján a világ – hiszen 2000-re datálódik például a Kurszk tengeralattjáró és a szerencsétlenül járt Concorde esete -, ennek az összegnek a kétharmada mégis csak természeti csapások nyomán keletkezett.
Főbb kártípusok a WTC elleni támadások nyomán ÜZEMSZÜNET-BIZTOSÍTÁS.
E módozat a hirtelen leállás kárait fedezi, kezdve a már lekötött beszerzésektől egészen a valószínűsíthető nyereségig. Ezek kára egyelőre fel sem becsülhető. Különösen nehéz a helyzet, ha a cég vezetőjét – pláne teljes vezérkarát – veszíti egy katasztrófában. Ennek kiemelkedő vesztéségére nincs módozat. Az európai gyakorlatban a biztosító legfeljebb arra tudja felhívni ügyfelei figyelmét, hogy az igazgatóság tagjai ne egy időben utazzanak, ne ugyanarra a gépre szálljanak. Biztosítással fedezhetetlen például ha bomba robban. Az Egyesült Államokban terjedőben van ugyanakkor az úgynevezett kulcsember biztosítás, ami megint csak nem a teljes vezetői stábra, hanem annak egy tagjára vonatkozik. E módozatok üzemszünetként értelmezik a biztosított kulcsemberrel kapcsolatos eseményeket, legyen az annak balesete, vagy hibás döntése.
ÉLETBIZTOSÍTÁS. Zömében jól kereső, nagy valószínűséggel életbiztosítással, mi több, nagy összegű szerződéssel rendelkező emberek lehetnek az áldozatok. A kifizetések fejenként átlagosan több százezer dollárra is rúghatnak, s bár az áldozatok számát még nem tudni pontosan, összesen 1-2 milliárd dollárt is kitehet a végső összeg.
MUNKÁLTATÓI FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS. Ennek piaca az utóbbi időben amúgy is “elszabadulni látszott”, óriás kifizetésekre kényszerültek a biztosítók. Csakúgy, mint az egészségbiztosításoknál, e módozatoknál sem becsülhetők előre e katasztrófa következményei, hiszen e termékek nem rendelkeznek olyan limittel, mint amilyen az épületek biztosításánál például a helyreállítás költsége.
LÉGITÁRSASÁGOK FELELŐSSÉGE. Eseményenként 1,5 milliárd dollár lehet a biztosítói kifizetés. Kérdés, hogy a New Yorkban két gépét is elvesztő American Airlines kárát hogyan értékelik. Egy eseménynek számít-e (azaz van összefüggés a két katasztrófa között), avagy kettőnek (hiszen két repülőgépről van szó)? A tét tehát 1,5 milliárd dollár. A kártérítés többnyire úgy történik, hogy az utasok és a személyzet örökösei közösen bíznak meg egy ügyvédi irodát, amely a biztosítóval megegyezik. A légitársaságnak erre valószínűleg a teljes biztosítási fedezete rámegy.
ÉPÜLETBIZTOSÍTÁS. A WTC épületét összesen 1,5 milliárd dollárra biztosították, a szerződésben arra azonban nem számítottak, hogy az egész egyszerre pusztul el – a biztosítás ilyen fedezetet csak az egyik toronyra tartalmaz. Közel harminc éve az építkezés 1,2 milliárd dollárt emésztett fel, az épületek piaci értéke most 5 milliárd dollár volt. A WTC elleni 1993-as bombatámadás után 510 millió dollárt fizettek ki a biztosítók.
KATASZTRÓFÁK. Az eddigi legnagyobb kárfolyósítás az Amerikában 1992-ben tomboló Andrew hurrikán nyomán iratkozott fel a statisztikákba: 20 milliárd dollárt fizettek ki a biztosítók, pedig e csapás során “csupán” 38-an vesztették életüket (a legnagyobb kárt okozó katasztrófákról lásd táblázatunkat). Az ember okozta katasztrófák eddigi legdrágábbika az Északi-tengeren következett be 1988-ban, amikor a Piper Alpha olajfúró-torony robbanása 3 milliárd dollárnyi kárt okozott. Az Egyesült Államok a legnagyobb ilyen típusú kifizetést 1992-ben viselte el: a Los-Angeles-i etnikai összecsapások 775 millió dollárba kerültek a biztosítóknak.
A társaságok a napok múltával egyre magasabbra becsülik várható kifizetéseiket – lapzártánkkor 30 milliárd dollárról szóltak a hírek. Abban viszont kitartó a szakma álláspontja, hogy a biztosítási piac képes kezelni a helyzetet. Az első reakció mindazonáltal pánikszerű volt. Mihelyst közzétették majdani kárkifizetéseik első becsléseit a nagy biztosítók (lásd táblázatunkat) -, a társaságok részvényárfolyamai mélyrepülésbe kezdtek: 5-9 százalékot zuhantak. A rákövetkező napon aztán újból emelkedésnek indultak – föl is merült azonnal, spekulációjukkal nem vettek-e részt aktívan a támadás tervezői e kilengés kivitelezésében?
A Lloyd’s mellett – közléseik szerint – főleg a világ két legnagyobb viszontbiztosítója, a Münich Re és a Swiss Re érintett. Nagy kifizetések terhelik majd az Allianzot, és várhatóan az AIG-t is. Ez utóbbi elnöke becsült kárról ugyan nem nyilatkozott, azt viszont közzétette, hogy az e tragédiából származó veszteség nem fogja megingatni a stabil pénzügyi helyzetű társaságot. A legnagyobb amerikai biztosítók – az Allstate és a State Farm – arról nyilatkoztak, hogy legfeljebb kissebb vállalkozásoknál és gépjárműkároknál, s valószínűleg életbiztosításaik révén érintettek. A legnagyobb brit biztosító – az idén Magyarországon is megjelent – CGNU tavaly hagyta maga mögött az amerikai piacot, de első nyilatkozatai szerint a légitársaságok biztosításában lehetett szerepe. A holland ING és az Aegon ugyancsak jelen van az életbiztosításaival, de szerénynek mondja részesedését.
Mindenesetre a tengerentúli szerződések java része – szemben az európaiakkal – terrorcselekmények esetén is fizet. Európai biztosítók palettáján nem azért ritka a terrorista cselekmény alkalmával is fizető biztosítás, mintha ezt a kockázatot túlságosan nagynak, biztosíthatatlan mértékűnek tartanák. Éppen ellenkezőleg: föl sem merült ennek igénye, nincs benne sem az ügyfelek, sem pedig a biztosítók köztudatában – magyarázza az egyik hazai társaság illetékes vezetője. Ahogyan például az ügyfelek egészségkárosodására fizető dohánygyári felelősségbiztosítás, ez is szinte elképzelhetetlen az öreg kontinensen. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy míg az európai biztosításokra a tételes felsorolás jellemző – azokat az eseményeket tartalmazzák, amelyek bekövetkeztekor a biztosító fizet -, a tengerentúli gyakorlat a másik véglet felől közelít. Az ottani, úgynevezett all-risk szerződések kiindulásképpen valamennyi káreseményt magukban foglalják, majd a kivételeket jelölik meg részletesen és egyenként. Ebből a sorból pedig valóban gyakran hiányozhat a terrorista cselekmény. Olyan ez, mint az azbesztózis volt 15 éve – citálnak példát az egyik társaságnál. Azelőtt a biztosítók bátran kötöttek felelősségbiztosítást az azbesztet gyártó cégekre, nem is sejtve, micsoda kifizetéseket ró rájuk annak bebizonyosodása, hogy az azbeszt rákkeltő anyag. Azóta ez a fedezet már nyilvánvalóan kizárt.
BESZIVÁROGNAK. Mindazonáltal a terrorista cselekmények esetén fizető biztosításokból valami már Magyarországra is beszivárgott, éppen persze az itt megjelenő amerikai cégek nyomására. Van olyan társaság, amelynek üzemszünet biztosítása bombariadóra is kiterjed, tehát fizet abban az esetben, ha a vállalkozás egy ilyen ijedelem miatt kényszerül leállásra, s ezen veszít. Hangsúlyozandó azonban, hogy ez is csupán a riadóra szól, arra már nem, ha a bomba valóságos, és fel is robban.
A biztosítások, főleg pedig a viszontbiztosítások iránti kereslet növekedése mellett a piac legbiztosabb fejleménye a díjemelkedés lesz. S nem csupán az Újvilágban, e globális üzletágban világszerte. Szakértők szerint az következik majd be a viszontbiztosításoknál, ami Miamiban az Andrew hurrikán óta: 250 százalékkal szöktek fel az árak. Mindezt csak erősíti, hogy még a nagybiztosítók közül is sokan tartalékaik rovására vettek részt az elmúlt évek díjversenyében, a most következő kifizetéseiket tehát új bevételből kell finanszírozniuk.
Habár a nemzetközi biztosítói kép korántsem sötét, a katasztrófa néhány amerikai biztosítóra nézve minden bizonnyal végzetes lesz. “A lengyel árvíz kárait is felszívta a piac, de volt olyan lengyel biztosító, amely végleg elmerült” – emlékeztet egy magyar szakértő. Néhány kisebb biztosítótársaság már csak kifizetést fog vállalni, új szerződéseket nem köt, s lassacskán kiszorul a piacról. Ügyfeleik a tőkeerős nagy cégekhez kerülnek, azaz tovább koncentrálódik az egyébként is mind “sűrűbb” piac. Amennyiben tehát a terrorista akciót a globalizáció elleni tiltakozásnak (is) szánták, akkor éppenséggel nem érte el a célját. Az óriás multinacionális társaságok ugyanis ebből a helyzetből biztosan megerősödve jönnek ki.
