Valamikor réges-régen a Degenfeldek készítettek már szép borokat Tokajon. Gróf Degenfeld Imre alapító tagja volt az 1857-ben létrehozott Tokaj-hegyaljai Bormívelő Egyesületnek. A nobilis család 1994-ben elhatározta, hogy visszatér az újjáéledő Hegyaljára, s – Tarcal legjobb dűlőire alapozva – újra szép borokat fog csinálni. Ezek egyikét vesszük ma górcső alá, a hascímke szerint ugyancsak nemesi származású (Noble Late Harvest) 1999-es Muscat Lunelt.
Az NLH-titulus különben azt jelenti, hogy késői szüretelésű, nemespenészes édes borról van szó. A nemespenész az a penész, amely, ha rossz napja van, zöldrothadást, ha jó napja van, azaz magas hőösszeg és kevés eső éri, nemesrothadást idéz elő. Mármost az 1999-es nyáron jó napja volt a honi dűlőknek, amennyiben csodaősz következett a kissé esős nyárra. (A kilencvenes években a páratlan esztendők szinte mindig jó termést hoztak.) Az aszúsodásra hajló fürtök soká sütkérezhettek a tőkén, profitáltak az ősz hosszútűrésének gazdagságából: ízanyagaikat és cukortartalmukat koncentrálva csendben összetöppedtek. Így cselekedett szóban forgó szőlőnk is, mielőtt a fogadógarat pokoli bugyra elnyelte.
Ez a fogadógarat a korszerű technológiai sor első eleme, az utolsó a készáruraktár. A high-tech apparátust a hajdani királyi vincellérképző mellé a többi nagyhoz (Disznókő, Hétszőlő, Oremus stb.) képest némi fáziskéséssel 1995-től építtette fel Degenfeld Lindner Mária és Thomas Lindner Tarcalon. A mintegy 75 hektár kétharmada termő, az egész gazdaság inkább az út elején áll, még nagy a potenciálja, mint a jó, magas beltartalmi értékű bornak. A Degenfeld-stíl sajátosságának tűnik, hogy az amúgy Tokajon domináns furmint és hárslevelű mellett nagyobb hangsúlyt fektetnek a muskotályra, illetve hogy mindent szép illatosra-gyümölcsösre formálnak.
A Muscat Lunel – magyarul sárga muskotály – ősrégi fajta, állítólag már Barbarossa Frigyes is az ebből facsart borral melegített be a csata előtt. Érzékeny, muskotályos zamatú, guszta bogyókat termő szőlő, amelyre a darazsak is be szoktak gerjedni. De nemcsak a darazsak. Az 1999-es Degenfeld Muscat Lunel NLH elegáns és szép ital, citrus és rózsaillatú, a szájban tökéletes plaszticitással jelenik meg egy élénk, narancssárga kajszibarackíz, könnyed összhanggá áll össze a gazdag beltartalom, az erős alkohol (13,5 százalék), az üdítő sav (8,2 gramm/liter) és a kövér cukor (82 gramm/liter). Mindez közelít egy négyputtonyos aszúhoz, ám mégsem teszi túl édessé a szép, hosszú lecsengésű bort, amelyet desszertek, egzotikus gyümölcsök és ágyjelenetek kísérőjeként ajánlhatni.
